Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-90
9* Az országgyűlés felsőházának 90. ütése 1948. évi december ha 15-én, szerdán. legalábbis a nemzeti vétségek közé soroztak min, den olyan cselekedetet, amely az ilyen vélelmeket táplálni képes vagy alkalmas arra, hogy táplálja. Ezért tartom az újvidéki esetet Magyarország egyik legnagyobb csatavesztésének (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.), mert ha ott olyan emberek pusztultak el, akik fegyveres lázadást, árulást szítottak, akik a magyar közhatalmat, katonát megtámadták, orvul rálőttek, gyilkolták, tudhatják, hogy se>mmiféle törvény előtt nem,tarthatnak számot kegyelemre, de ha csak egyetlenegy ártatlan ember pusztult is el, ha azok között asszonyok, gyermekek és aggok is vannak, akikor ennek a nemzetnek egyik legfontosabb kötelessége az, hogy .aki hibás ezért, az lakoljon (É énk helyesli s), mert nem letet a remzet kárával fizetni meg azU ami egyes felelősen cselekvő egyének hibája volt. Az ezek elùen *vailó küzdi?lom az, ami oly rendkívül nehéz. Egyetlenegy ilyen ballépés olyan» he!ytelen. kedvezőt'en helyzotbe' hoz, hogy akkor azután hiúba hivatkozunk arra: de kérem, ettől az egy ecettől eltekintve, amit különben is rögtön mrvrkezdett torolni a magyar jogszolgáltatás, itt ezen a fö'döc nemzetiségi testvéreink, éppen szerb testvéreink békében, becsülésben élhetnek, do'gozhatnak, élvezhetik ogy rerdet tartó nemzetnek a közbiztonságát, drá*»a, termékeny földön vethetnek és arathatnak, nyelvüket haszná'hatják és templomaiknak harangja szól. Nézzenek át a haláron: mi van ott. ahoil az anarchia uralkodik ahol egyetlen éjszaka egész községek irtják kj egymást (Ügy v n! Ügy v m!) azért, mert más nártáHásúak vaery ped' ; g más a formája templomaikon a keresztrek. Hol van jobb dolguk: ott-e vagy itt? Minél inkább előtérbe lép a békére való átmenetnek és készülődésnek a gondolata, annál inkább nő a jelentősége az egyháznak. Akármilyen katonai megoldása lesz a mai világjnérkőzésnek, kétségtelen dolog, hogy az egész emberi műveltség roimladékain nem marad meg más intézmény, mint a Krisztus egyházának el nem pusztult élő darabjai, ahonnan egy jobb é* új világ felépítésére az erkölcsi erőt és a lelki összetartozandÓHÓgot meríteni, lehet. Ezért az új vüág kialakításánál az archimedesi pontot az egyházak szolgálata fogja nyújtani, de az egyházak ezt a szolgálatot csak akkor tehetik meg, hogy ha maguk is a békének, a jóakaratnak, az egymás megértéséinek és megbeoaülégének ragyogó példái. (Élénk helyeslés.) Mert ha jön egv kjorszak, amely majd számonveszi az egyháztól, hogy mit tett a lelkek kiengesztelődése, a társadalmi osztá'yok összeolvasztása, a nemzeti egységnek az ápolása terén, akkor nem állhatunk elő azzal, hogy a synkretiamustól való jogos féle'cm miatt megfeledkeztünk arról, hogy Krisztus anyaszentegyháza tényegesen különböző anyaszentegyházakból áll és a nagy emberi és nemzeti közösségeket csak akkor lehet eredményesen ápolni, ha ezek között a különböző egyházak között békesség és jóakarat uralkodik). (Élénk helyeslés és to<ps.) A közömbösségtől való bármilyen jogos féle'iem nem fog menedéket adni, felmenteni az alól a vád alól, hogy : amikor szeretni és segíteni kellett volna egymást az életnek) és a ha'álnak a határán, hol volt a nyílt szívetek és a jó szavatok egymáshoz? (Ügy von! Ügy van!) Ezért örülök* annak, hogy világszerte, amennyire eljuthatnak hozzánk erről a hírek, Krisztus egyházai között benső, mély megértés uralkodik. Keresik éa szeretik egymást. La akarnak ülni az asztalhoz s együttes munkával akarnak felépíteni egy szétrombolt világot. Ezért, amikor itt, Magyarországon "tavaly a karácsonyi hangulat ünnepi fényében egy f'tuköHlelkű főpapnak szavára (Éljenzés és taps.) szó-, éa gondolatkicserélés történt arról, hogy a magyar keresztyén egyházak miképpen közeledjenek egymáshoz, az egész magyar társadalom a legméyebb visszhangot adta. erre a kezdeményezésre. Akadtak hirtelen lelkesedők, vérmes reményűek, akik máról-holnapra csodákat vártak. Bár úgy Lenne, de a csodák késnek. A csodákat meg kell szolgálni, azokban hinni kell és majd csak akkor érkeznek meg. Kétségteen dolog: mihelyt úgy van feltéve a kérdés, hogy akár a protestánsok térjenek vissza a római katolikus egyházba, akár a római katolikus egyház egy jottányit is engedjen dogmatikai álláspontjából és vegye át a reformáció alapelveit, az egész kérdés naiv ós gyermeteg utópia lenne. (Ügy van! Ügy van!) Ezt nem is akarja senki. Ellenben, ha leülünk és úgy állítjuk fe! a kérdést: vizsgáljuk meg, nincs-e a, közöttünk való ellenkezésben és távolságban egy csomó felesleges és indokolatlan túlzás, nem lehetsége*s-e, hogy egymást egymásból és Krisztusbó jobban megértsük, nem lehetséges-e, hogy adott konkrét szociális és társadalmi felaidatok esetén egymástól függetlenül, de párhuzamosan és egymást megbecsülve munkálkodjunk, nem lehetséges-ei, hogy nagy nemzeti célok érdekében, bizonyos egészen egyházi és felekezeti kérdéseket hátravegyünk, nem lehetséges-e az,, hogy azt a nagy í ígéretet, amit az egyház ura és kirá'ya, az Ür Jézus Krisztus mondott, amikor így imádkozott főpapi imádságában a Golgotha előtt: »mindnyájan egyek legyenek, mint én ós Te egyek vagyunk, hogy mibennünk egyek legyenek, hogv elhigyje a világ, hogy Te küldöttéi engem« megvalósítsuk. Ha a Krisztusnak ebbe a főpapi imádságába minél több hívő lélek kapcsolódik be és az az imádságtábor, amely egy hű szerzetefslélek kezdeményezésére terjed ebben az országban, egyre inkább továbbterjed: megtette ez a nemzedék azt, amivel tartozott s egészen bizonyos, hogy késő unokák nem fogjak szemrehányni ennek a korszaknak hitbeli gyengeségét akkor, ha szeretetben M erős tudott lenni. (Élénk éljenzés és taps) Azért mélységes szomorúsággal nézem azt a. fokozódó társadalmi harcot, amely különösen a házasság terén a reverzálisok kérdésében folyik. (Ügy van! bafeW.) Ez a hely és ez az idő nem ailkalmas arra, hogy ilyen rendkívül nehéz kérdést megvitassunk, nem is ezért hoztam elé csak az^rt hogy egy pi larat** Mfe zésre juttassam azt, hogy ennek a harcnak a kárát lehetetlen nem meglátni. Feldúlja és szembeállítja] egymással a családokat (Ügy v n! balfeW.). megnehezíti a házasságkötést (Ügy van! ba felöli), van rá eset, hogy a gyermekáldást megakasztja. (Ügy van! balfeW.) Orvosságul sokszor azt keresik, hogy a házas.^áarot bonitsák M. medicina peior morbo. és mindegyik, fél részén egyre nagyobb számmal nő azoknak a házasságoknak száma, amelyek semmiféle egyházi kötést nem kívánnak. (Igaz! Ügy van), tehát a házasság laicizálódását idézi elő.
