Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-90

88 Az országgyűlés felsőházának 90, ülése is van, mert hiszen a mezőgazdasági termeié« mindenneik az alapja: iha ez nincs biztosítva, akkor az ipari hadiüzemek munkáia is megakad és az egész háborús berendezkedés veszélybe« forojg. Sajnos azonban azt látjuk, hogy valójában a mezőgazda-:ág csak abból a Szempontból hadiüzeimj, hogy a legsúlyosabb, emberfeletti munkával kötélrs az időjárás és minden egyéb nehézségek ellenére is a termelést fenntartani és folytatni, — amely kötelességét minden áldozat árán teljesíti i& — ezzel szemben azonban nem élvezi azokat az előnyöket, amelyekben az ipari hadiüzemek részesülnek, amelyek részére a nyersanyagellátás, a termeléshez szükséges eszközök, a munkaerő és a tőko biztosítva van. A mezőgazdaság részére — sajnos — ezeket biztosítva nem látjuk. A mezőgazdasági termelés egyik legnagyobb problémája a munkáskérdés. A mezőgazdaság rendelkezésére álló munkáslétszám az utóbbi idők folyamán rendkívül megfogyat» közötti é«| ezael együtt természetesen a munlkaerő is drágult. Vannak ugyan hivatalosan megállapított, munkabérek, de a valóságban ezek egyáltalában nem érvényesülnek, a gazdának annyit kell fizetnie, amennyit a munkáa kér, mert különben nem kap munkást és nem tudja elvégezni a munkákat, amelyek elvégzése pedig nemcsak az ő érdeke, hanem elsőrendű termelési, közellátási és. honvédelmi érdek isA gazda tehát itt ismét áldozatot kell. hogy hozzon a közért. A munfcáshiánynak főoka az, hogy a munkás minden más munkatéren jóvial többet keres, mint a, mezőgazdaságban. A különféle közmunkáknál, út építésnél, vízimunkáknál, 10—12—15 pengőt fizetnek napomta, amidőn a mezőgazdaságban hivataloson megállapított munkabér 5—6 pengő. A hivatalos munkabéreket tehát éppen a közmunkáknál és az állami építkezéseknél nem tartják be. A külöuböző nagyipari vállalatok, főleg a hadiüzemek magukhoz sízdvják a környékbeli falvak munkásait, akik ezrével járnak be a városba és iipartelepekre, nemcsak vonalon, hanem amidőn a közforgalmú autóbuszokat gumiés benzinhiány miatt leállítják, az iparvállalatok új autóbuszok seregét állítják be a munkásságnak faluról való befuvarozására. Fennáll ugyan az a rendelkezés, hogy aki a múlt évben mezőgazda^gi cseléd vagy munkás volt, annak meg kell maradnia eddigi foglalkozásában és az iparvállalatoknak nem szabad őt aikalmazniok, ez a rendelkezés azonbani, mint annyi sok más, nincs teljes szigorral végrehajtva, főleg nincs az iparvállalatokkal szemben. Igen nagy konkurreniciát okoznak a mezőgazdaságnak R katonai építkezések, így pl. a repülőtéré pitések, ahol épúgy. mint az iparvállalatoknál is, 8 órai munkaidő mellett aránylag könnyű munkával igen nagy a kereset. A pápai repülőtér építkezésénél 15—20 pengőt keres

: neje napomta. A vállalkozók ezeknél az állami építkezéseknél igen könnyen fizetnek, mert a bruttóköltségek után kapván saját részesedésüket, nekik ewak előnyt jelent, ha a költségek minél magasabbra rúgnak., A mezőgazdaság természetesen) nem képe« a versenyt tartani ezzel az egyenlőtlen konkurrenciával. Nem lehet képes megfizetni^ azokat a magas munkabéreket, annál kevésbbé, mert hiszen az általa előállított termeivények árainak megállapításánál a hivatalosan m»g1943. évi december hó 15-én, szerdán. állapított munkabéreket vették alapul. Nagyon természetes azonban, hogy nem fizetheti a hivatalosan megállapított béreket sem, mert hiszen azokon nem kap munkást. Itt tehát a gazda isimét két malomkő között őrlődik. Igaz, hogy fennáll az úgynevezett honvédelmi munkaköleleziöttség is, melynek alapján úgy az erdőgazdaságban, mint a mezőgazdaságban is igénybe leheti vennü a munkaerőt. Ezt azonban csak végső eszköznek tekinthetjük, mert hiszen a kikényszerített munkateljesítmény sohasem meg-felelő és emellett a kényszer elkeseredést szül. Éppen a mezőgazdaságban nagyon fontos, hogy szívesen és jókedvvel dolgozzék a munkás. A magyar gazda mentalitásával nem is fér össze a kikényszerített munka, mert a magyar gazda mindenkor a legnagyobb súlyt helyette és helyezi ma is a munkásaival valló jóviszonyra. Feltétlenül szükséges, hogy a kormányzat rendet teremtsen a munkáskérdésben. Gondoskodni kell róla, hogy az ipar, az állami és katonai építkezések ne szívják el a- mezőgazdaságtól a szükséges munkáslétszámot és használják ki jobban a rendelkezésükre álló munkaerőt, mert ma azoknál határozottan munkaerőpazarlás folyik. Sokkal több munkást alkalmaznak, mint amennyi szükséges. A repülőtérépítkezéseknél és egyéb közmunkáknál vagy az ipari üzemekben lehetne alkalmazni miunkas'/olgálatosokat, akik a mezőgazdaságban nem használhatók. Itt fel kell ivetnemi a kérdést: miért nem lehet munkára kényszeríteni a dobrovoljácokat vagy egyéb internáltakat, akik jelenleg csak akkor mennek ki munkára a táborból, ha akarnak, olyan munkára, amilyen nekik tetszik, és olyan munkadíjért, amelyet maguk szabnak meg, mert hiszen, ha a táborban vannak akkor is kapnak jó ellátást és megfelelő napidíjat, nincs szükségük tehát arra, hogy dolgozzanak. Vagy itt vannak az, olasz katonák, akik pl. Pápa mellett, a volt Batthyánykastélyban, a vértanú min'fczterelnök kastélyában laknak úri módon, ellátást kapnak és megfelelő napidíjat, amelyből telik nekik arra, hogy állandóan a város utcáin sétáljanak és ellepjék a vendéglőket, moz kai és fútballmecscsekeit. Sőt a kastélyt fürdőszobás, modern berendezéssel is ellátják számukra. A legkevesebb igazán az lehetne, hogy a tartás fejében munkát kívánjunk tőlük. Re kell látnunk, azonban azt is, hogy a h> vatalosan megállapított mezőgazdasági munkabérek nem is biztosíthatják megfelelőképpen a munkásság megélhetésit, mert nem képes ezeken a munkabéreken beszerezni a legszükségesebb életszükségleti cikkeket. Főleg áll ez a ruházati cikkekre, amelyeknek ára a minőség leromlása mellett hihetetlen mértékben emelkedett. De áll ez általában az összes iparcikkekre, amelyeknek ára a munkásság! kereseti viszonyaival sehogy sincs arányban. E téren tehát szintén megfelelő segítségre vani szük«éc. Feltétlenül szükséges, hogy a mezőgazdasági munkásság és cse'édség legszükségesebb életszükségleti cikkekkel^ való ellátásáról megfelelő gondoskodás történjék. A cselédség részér© az elmúlt télen igen nagy jelentőségű volt a balkiancsakció, amiért a közellátási kormányzatot hálás köszönet illeti. Sajnálattal . halljuk azonban, hogy az idén nem áll rendelkezésre annyi bakanas, mint tavaly, max-