Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-90
Az országgyűlés felsőházának 90, ülése 1943. évi december hó 15-én, szerdán. 89 pedig* most jóval többre volna^ szükség, mert »emiCBiítk a mezőgazdasági cselédséget kellene a tavalyi mértékben ellátni, hanem feltétlenül el kellene látni a munkásságot is, hiszen az ma. már sokkal nagyobb mértékben van lerongyolódva, mint az elmúlt évben volt. Lábbeli nélkül lehetetlen a mezőgazdasági munkák végzésa Az ipari munkás zárt helyen, gyengébb lábbelivel is dolgozhatik, mégis azt látjuk, hogy aca ipari munkás ebben a tekintetben is jobban cl van látva lábbelivel. A mezőgazdasági munkás azonban állandóan szabadban, hóban, sárban, vízben kint dolgozik, almi csak jó lábbelivel lehetséges. Ez nagyon fontos kérdés, amelynek megoldása, feltétlenül szükséges, mert ha meg nem oldjuk, komoly veszély fenyegeti a. mezőgazdasági munkálatok elvégzését. Itt meg kell említenem, < hogy egy Pápa vidéki gazdaságban dobrovoljáook voltak kint munkán, akik panaszkodtak, hogy rossz a lábbelijük A munkaadó a tábor parancsnokságához fordult, mire az pár nap alatt bakancsokat küldött a dobrovoljáook részére. Ez természetesen elkeseredést szült aiz ott dolgozó magyar munkások körében. Nézetem szerint mégiscsak eilső kell, hogr legyem a magyar munkás ée csak azután jöhetnének az internáltak. Ami a mezőgazdasági munkásságnak és általában a mezőgazdasági lakosságnak lábbeli } ellátását illeti, e tekintetben nagy könnyebbséget jelentene, ha ai nyersbőrök kikészítésére ! vonatkozó nem egészen szerencsés rendelkezéseket módosítanák. Jelenleg ugyanis csak az elhullott állatok bőrét dolgoztathatja ki ai gazda korlátolt mennyiségben és azt is csak j szerszámbőr céljára, lábbeli és talpbőr céljára ez nincs megengedve. Szükség volna tehát annak megengedésére, hogy a kényszervágott í állatok bőrét is kimehessen dolgoztatni és hogy ai bőröket lábbeli és talpbor céljaira is kidől- j goztathassai a gassda. Az így nyert bőrökből i legalább részben fedezni lehetne a mezogada- i «ági lakosság, elsősorban a cselédség és munkásság lábbeli szükségletét. Az ilyen módon önellátóvá vált gazdák és munkások, nem szorulnának rá a közellátásra, amely úgy sem tud róluk mcigfe lel óképpen gondoskodni, ezáltal tehát a közellátás is részben tehermentesítve ' lenne. A nyersbőrök tekintetében egyébként is ; nagyon visszás alapotok uralkodnak* A bőr- : árak hihetetlenül alacsonyan vannak megállapítva. Egészen filléres árakon kell odaadni a Î nyersbőrt akkor, amikor a bőrből készült láb- : béli megfizethetetlen áron is alig- kapható. Emellett itt is az a helyzet, hogy a minősítés teljesen az úgynevezett jogosított kereskedők- : tői függ, akiknek teljesen ki van a gaizda szolgáltatva, A jogosított borkereskedők pedig sokkal nagyobb urak annál» minthogy olmen-ipnek faluzni és házalni, hanem oftthon várják, hogy helyükbe hozzák ai bőröket. Ez különösen kisebb bőröknél, mint a borjú- vagy birkabőr- ! nél a gazdának egyálttalában nem fizeti ki ma*g&i, hogy odafuvarozzai 20—80 kilométernyire a kereskedőhöz azért a> pár fillérért, amit as hajlandó lesz érte fizetni. Ilyonformán nagyon sok bőr kerül ki a szemétre. Ha megfelelőbb lenne az ármegállapítás és a bőrök ösis/együjtóse jobban meg lenne szervezve, föltétlenül több bőr állna rendelkezésre; De egyébként i« érthetetlen ege a FELSŐHÁZI NAPLÓ IV. nagy bőrhiány, mert hiszen tudvalevő, hogy jóval több szarvasmarhát vágunk le, minit a múltban és az a körülmény, hogy nem is göbölyöket vágunk, ham in gyengébb kondíciójú tmtarfcákat, még 1 nem von le a bőr mennyiségéből és minőségéből. Ami a mezőgazdasági lakosságnak, elsősorban, a cselédségnek) és munkásságnak egyéb ruházati cikkekkel való ellátását illeti, e 'tekintetben örömmel halljuk, hogy a raultévi- * nél ntagyobb mennyiségű fog kiosztásra kerülni. Csak az volna kívánatos, hogy a rubantoiműek kiosztása mielőbb megtörténjék, mort erre most, "télvíz, idején volna legnagyobb ^zükBéjf. Sajnos azonban a kiosztásról még ez ideig nem hallottunk Rendkívül súlyos helyzetet teremtett a mezőgazdasági termelésben a vasanya-arellálásnak úgyszólván teljes hiánya. A tapasztalat, sajnos, azt mutatja, hogy ha valamelyik cikkre bevezietik a. jegyrendszert, abban az ellátási rosszabb lesz. Semminél seim következett ez be olyan mértékben» mint éppen a vasanyagoknál. Augusztusban még szabad volt a vasforgalom, lehetett» is kapni mindenféle, vasanyagot rendes áron, ha korlátolt mennyiségben is. Szeptemberben beveveitték a jesrvrendszertt. mire a va,s teljesen eltűnt. A szeptemberi» vasjegvek még a llegminimálisiabb szükségletet sem biztosították, a szükségletnek még efrv százalékát sem». Egy középnagyságú köweg ké* darab «ínvasat, négy lóra való patkót, továbbá^ 3—4 kilogramm drótot és szeget kapott. Októberre és novemberre «f»m.rai va«wt sem utaltok fei. decemberre rrUwriötfi azután az úi HtrtaTAs. am elv már nom állt más'ból, mint néhány kilon-ramim drótból és szegből, sín és patkóvas egyáltalában nem volt Ez igazán teljesen kéntelen áHanot. TI yen módon a me7Öe , az r l l asa«' üzemVépes c éfrét fenntartani telje«! lebetplern«ség. Az atfyHftew SZPr r w hoffv feketén lehet v*>.sai' ka-nni. (Mozgás,) ieaz ho<rv miairasaiïvh. áron. de mé«Hs Vhet <>< ez megmienti a mezőgazdasági termelést. (Mrvffás.) A vasnem írek nél a feketepiacot egyenesét; a jeíryrendsyer bevezeté«e teremtette m p g, inert hiszen akkor, amikor a rendes kereskedelem: útján is leheted Ikiapni, még nem volt erro szükség Amikor az ócskavas métermázsa ját 5—12 pengőért veszik be minőség szerint, ugyanakkor Biz új vasnak lnlogramriát 2.5 pemsrővel kell fizetni, »tehát 100 kilogramm ócskavasért 2 kilógranim úi vasat lehet kapni. Azonban még enneilc is örülni kel'i, mert jegyeik ub*an kapni semmit sem leheti 11 < tehát n gazdának ismét áldozta tot' kell hoznia, nemcsak a saiá+ érdekében, hanem a köz érdekében, a termeié*, a közellátás és a honvédéieimi érdekében is. Meg kell jegyezne|ui, hogy a vaskereskedésekben mi is van vasanyag, de azt nem szabad kiadni. Viszont jegyet nem knp a gazdt. hoirv megvásárolhassa. Hoory mi célt« tartalékolják ez a vaui tudhat ink. (Mozads,) Azt is sérelmesnek kell tartanunk, hogy a mezőgazdaság vasszükségletémek megállapítása, és a mezőigazdasági célokra való vasianyag kiosztása - ojenayiben ez osztásnak nevezhető — ai kereskedelmi és iparkamarákra és ipartestültetekre non bízva, ame;lyek nem nevezhetők éppen a mezőgazdaság érdekbópvise'eti szerveinek, mégig ezek gyámkodnak at mező12
