Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-90
Az országgyűlés felsőházának 90, ülése 1943. évi december hó 15-én, szerdán. 83 hozzászólni a költségvetéshez és ezzel kapcsolatban az általános közérdekű kérdést Khez. I 1 őleg alig jut idő a felsőházban az egyesi tárcákra. Megérdemelné úgy a költségvetés nagy jelentősége, mint a felsőház tekintélye, törvényben biztosított egyenjogúsága és a felsőházi tagok érdekiődé&ev hogy a költségvetési tárgyalására több idő álljon rendelkezésre es hogy mód lehessen orra, hogy az egyes tárcákat érdeklő kérdésekhez a felsőházi tagok szintén oly res-ziettsstíggel szólhassanak hozzá, amint az u képviselőházbaini biztosítva vau. Megilletné ez a felsőházat már csak a tagok számának a felszabadult területek kiküldötteivel való örvendetes megnövekedésénél fogva is. A mai súlyos időkben minden jó magyar embernek kötelessége, hogy a nemzeti összef« ás és egység nagy ügyét szolgálja és hogy a kormányzatnak azi ország érdekében kifejtett nehéz és felelősségteljes munkáját támogassa. Amidőn itt a felsőházban a költségvetéssel kapcsolt» ban egyes közérdekű kérdésekhez hozzászólunk ág azokkal kapcsolatban kifogásainkat is előadjuk, ez is csak azért történik, hogy a kormányzat illetékes tényezőinek figyelmét a szóbanforgó kérdésékre felhívjuk és azok közérdekű megoldása tekintetébein gondolatokkal szolgáljunk. Az előttünk fekvő költségvetés az előzőévihezi viszonyítva 45%-OSJ emelkedést mutat. A mai háborús időkben osak egészen természetesnek kell tartamunk, hogy az emelkedés oroszlánrésze a honvédelmi táicára esik, mert hiszen a mai időkben elsőrendű köteles'-égünk a ho ; nvédele<ra érdekében minden lehető erőfeszítést megtenni. A többi tárcáknál azonban bizonyos aránytalanságot kell megállapítanunk. A legfontosabb termelési ágat szolgáló földmívelesiigyi tárcánál az emelkedés mindössze 4*7%, ugyanakkor, mikor ezzel swemben az aránylag legkisebb költségvetéssel dolgozó iparügyi tárcánál is 21-5, a kereskedelemügyi tárcánál 17, a kultusznál 33, a pénzügynél 35-5. a belügynél 34. a majdneim tisztára személyi kiadá-okból álló igazságügyi költségvetésnél 31, a közellátásinál pedig 65%. Ezt az ország létalapját képező mezőgazdasági termelés rovására érvényesülő aránytalanságot fejtétlenül kifogásolnom kell. A legutóbbi évek örvendetes fejlődéséhez viszonyítva, amidőn pár éven át a földmiveléstigyi tárcának a költségvetésben való százalékos részesedé?« jelentékeny emelkedést mutatott, ez határozott visszaesést ielent. De különösen kifogásolnom kell azt, hogy a földmívelésügyi tárca keretén belül # egyes címeknél egyenesen csökkenés mutatkozik. így például a »mezőgazdasági termelés« címnél, ahol a múlt évi 52 millió pengő helyett az idén csak 18.7 mi'lió van beállítva, továbbá a »közgazdaság különböző ágai« címnél ahol a beállított összeg 27 millióról 20 millióra ősökként. A csökkenés, ha a részleteket vizsgáljuk, a termeié* támogatására felvett összegekre esik. Ezt különösen kifogásolom, mert hiszen ha valamikor, úgy éppen a mai időkben volna indokolt a termelés támogatása, amidőn a mezőgazdaság súlyos nehézségekkel küzd. A mezőgazdasági termelés és a közellátás kérdései a. legszorosabban kapcsolódnak Össze és így ezekről, habár azok nálunk két tárjpa keretóbe vannak is szétosztva elkülönítve alig lehet szólani. À termelési és közellátási kérdések természetszerű összefüggése, sőt ösacebonyolódása hozza magával, hogy a közellátásügyi kormányzatnak lépten-nyomon bele kell szólnia a kizáróag termelési kérdésekbe, ami pedig nem mindig szerencsésen történik. Az ár a termelésnek egyik legfontosabb előfeltétele és legbiztosabb rugója. Megfelelő árak a termelést felvirágoztathatják, míg meg nem felelő árak azt könnyen tönkretehetik. A helyes árpolitika tehát a termelés érdekeit a legnagyobb mértékben szolgálja és. ezzel együtt szolgaija magát a közehátast is, mert liiszen a termelés biztosítása nélkül a közellátást biztosítani nem lehet. A gazdaközönség nagy várakozással tekintett a folyó év nyarára kilátásba helyezett új ármegállapítások elé, annál is inkább, mert éppen a legfontosabb termények ára, mint a gabonaféléké, már két év óta nem lett emelve, a többi mezőgazdasági árak pedig szintén rögzítve voltak, míg ezzel szemben az iparcikkek. éspedig úgy az élotszükségleti, mint a termeléshez nélkülözhetetlen iparcikkek ára állandóan emelkedett és az arány a mezőgazdaság rovására mindinkább rosszabbodott. A gazdaközönség tehát joggal várta az új megállapítástól a kiegyenlítődést. Sajnos azonban, ez a várakozás nem ment teljesedésbe. A mezőgazdasági termények és cikkek árát nem emelték olyan mértékben, mint ahogy az iparcikkek addigi áraihoz viszonyítva, is szükséges lett volna. Emellett borkövet kezett az is, hogy az új mezőgazdasági árakkal egyidejűleg az iparban is újabb áremelkedés történt. Éppen arra való hivatkozással, hogy a mezőgazdasági árak emelkedésével megdrágult a megélhetés és így az ipari termelés is, emelték újból az egyébként is aránytalanul magas ipari munkabéreket és az összes, iparcikkek árát is. Ez az érv egyáltalában nem volt jogos, mert hiszen az ipari árak már előzőleg is aránytalanul magasok vol lak a mezőgazdasági árakhoz viszonyítva. így tehát az agrárolló az új ármegállapításokkal is még osak tágult a mezőgazdaság rovására. A hivatalosan megállapított mezőgazdasági és ipari árak közötti diszpaiitás fő oka az, ho ; <?y azoknak megállapítása egészen eltérő módozatok szerint történik. Az ipari, árak megállapításánál a nyersanyagoktól kezdve a feldolgozáshoz szükséges összes segédanyagokon, üzemi ainyagokon, üzemi költségeken, munkabéreken és igazgatási költségeken keresztül minden termelés?/ költséget feszámítanak és e mellett miéig megfelelő hasznot is belekalkulálnak az árba. Ezzé' szemben &< mezőgazdasági árak megállapításánál mern veszik megfelelőképpen figyelembe a termelési költségeket, amelyek pedig éppen itt roppant emelkedést mutatnak. A mezőgazdaság"; munkabéreket figyeilem'bevették ugyan, azonban természetesen csak a hivata'osan megállapított munkalbiéreket, amelyekről nagyon jól tudjuk, hogy a valóságban egyáltalában nem érvényesülnek. A mezőgazdasági termeléshez szükséges iparcikkeket alig vették figyelembe azzal a felfogással, hogy azokból a mezőgazdaságnak aranyág kisebb mennyiségre van szüksége. Ez a felfogás téves, mert h'szen a valóság szerint ezekből a mezőgazdasági termelesnek nagyon jelentős mennyiségre van szüksége és e mellett azoknak az ára aránytalanul magas lévén, értékük a mezőgazdaság rezsijének nagyon tekintélyes részét teszi ki és & termelést ilvenformán rendkívül megdrágítja. N#m vették figyelembe a mezőgazdasági lakosság 11*
