Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-90

84 Az országgyűlés felsőházának 90. ülése által nem termelési, eszközként felhasznált, hanem annak fogyasztására szolgáló iparcikkek áremelkedését, ami nagyon téves volt, mert hiszen, az igazság az, hogy a mezőgazdasági lakosság nemcsak a köz. részére termel, hanem a termelésből saját inaigának is meg kell élnie, így tehát a saját részére szükséges iparcikkek is a termelést terhelik. Annál is inkább, mert a saját részére felhasznált cikkek, mint pl. a ruhaneműek, az ő munkaképességét biztosítják, amelynek biztosítása nélkül pedig a termelés sincsen biztosítva. Annak, hogy az ipari árakhoz viszonyítva a mezőgazdasági árak megállapítása álandóan sokkal kedvezőtlenebbül történik, egyik fő oka az, hogy amint mindenkor tapasztalnunk kellett, az ipari, főleg -a nagyipari érdekeltség sokkal nagyobb mértékiben tudja érvényesíteni a maga befolyását az ármegállapításoknál, mJ.nt & mezőgazdasági érdekeltség. A mezőgazdasági érdekeltség ebben a tekintetben mindenkor hátrányban van. A sajtó, amelynek a közvélemény irányítására kétségtelenül meg van A maga befolyása, szintén sokkal inkább szolgálja az ipari érdekeket, mint a mezőgazdasági érdekeket. Sokszor olvasunk téves cikkeket a mezőgazdasági árakkal és a mezőgazdaság állítólagos nyereségével kapcsolatban. De igen nagy része van a helytelen, és igazságtalan ármegállapításokban annak is, hogy az árhivatalnái, illetőleg most már a közellátásügyi minisztér.lum ármegállapítás i főosztályánál ma is alig vámnak mezőgazdasági szakértők es a mezőgazdasági árakat mérnökök és más egyéb nagyon tiszteletreméltó férfiak állapítják nieg, akik megfe.olő szakértelemmel ezen a téreni nem bírhatnak. Ezzel szemben viszont megfelelő ipari szakértőkkel rendelkezik az árhivatal. * A folyó év nyarán megtörtént általános ármegállapítás tehát egyáltaiában nem egyenlítette ki az aránytalanságokat. Voltaképpen lineáris áremelés volt ez, amely ott is megtörténit, ahol nemi kellett volna, sőt éppen ott, ahol mar eddig is aránytalanul magasabbak voltak az árak, az iparban történt nagyobb áremelés, a disKparitás tehát a mezőgazdaság rovására csak még inkább fokozódott. A különböző termények áremelése is eléggé aránytalan, főleg a gabonaféléknél nagyon csekély az emie.kedés, ha tekintetbe vesszük, hogy itt két éven át voltak Tögzítve az árak. Nyilvánvaló, hogy két év alatt nem 33%-kal emelkedett a búza termelési költsége amellett, hogy a régi 80 pengős á:r mellett két évvel ezelőtt is veszteséges volt a bÚKatermelés. A 40 pengős búzaár pedig ma még kevesebb, mint volt két éve a 30 pengős. Nagyon csekély az emelkedés a borsóféléknél, a különböző fűmagvaknál, némelyiknél csak 16—17%-os. Lehetetlen az ármegállapítás például a máknál, amelynek az árát 175 pengőről 200 pengőre emelték. Ez az ér azonban kizárólag csak a gaadákra nézve kötelező, mert nagyon jól tudjuk, hogy a kereskedelemben 1500 pengő körül vau a mák m< mázsájának ára. Lehetetlen, hogy a burgonya és a csövestengeri ára úgyszólván egyformai: van megállapítva. Ebbe a hibába az árhivatal mÓT a múlt esztendőben beleesett és úgylátszik, következetesen tartja magát ehhez. Nagy mé> tékben kifogásolható a kötelezően termelendő olajos és egyéb ipari növények ármegállapítása, amelyeknek termelése különösen nagy rizikóval jár és áldozatot jelent A gazdára nézve. 1943. évi december hó 15-én, szerdán. i Ezt az áldozatot feltétlenül méltányolni kellene megfelelő ármegállapítással. A 24 pengős korpaár is teljesen aránytalan a 40 pengős búza és 37 pengős rozsárhoz viszonyítva, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy j a magas kiőrlési százalék miatt a korpa mimői séffé is elég gyenge. Emellett, mire a korpa a • gazdához jut, a vasúti ós egyéb költségekkel | együtt 26—27 pengőbe kerül, a búzáért és rozsérit pedig a kisember 1 pengővel kevesebbet kap, tehát csak 36, illetőleg 39 pengőt, mert aet az 1 pengőt gyűjtési és egyéb mellékköltségek címén levonják tőle. Teljesen lehetetlen .a sertésárak megállapítása. Amidőn a hízósertésáraikat július 1. kö; rül megállapították, ezek már régen elavultak! nak voltak tekinthetők. Az árkalkulációnál ter. mészetesen a hivatalos takarmányárakat votj ték figyelembe. Nem vették azonban fitgyeilemhe még a ! legitim meHékiköltségeket sem, így példának ' okáért a vasúti fuvardíjat és a jogosult jula| lékokat, amelyek pedig a vásárlás vagy kiuta! lás útján beszerzett takarmányt feltétlenül ! megdrágítják, hiszen a Futura is meglehetős ; juta'ékot számit. Nemi vették figyelembe a darálás! költséget, a oselédbért, a kamat; veszteséget, mely pedig a sertésekbe és takar« ! mányba fektetett tőkékné'l épp úgv megvan, ; mint mondjuk az ipari tőkéknél, ahol ezeket í minden esetben figyelembe veszik. A hivatalo; san megállapított hízósertésára'k mellett., ha | mindent maximális áron számítunk is, csakis ; ráfiz°tés. mellett hizlalhat a

# gazda. Pontos | számítások szerint mindent hivatalos áron síá» ' mítva, egy darab 160 kilogrammos sertés meghízlalására 110—120 pengőt kell ráfizetni. '• Arról nem is szólok, hogv a vásárlási igazol; ványok. amelyeket a gazda kaphat árpa vagy i tengeri vásárlására, még egyáltalában nem ; biztosítják azt, hogy be is tndja azt szerezni, még kevésbbé. hogy maximá-is áron. A sertésállomány a multévi nagy takar: mányhiány és. ugyancsak a multévi szej renosétlen tenmésrendieletek, az árpa- és tctti- ' • ! geri dézsmaszerű igénybevétele miatt nagyon i megfogyatkozott, hiszen jól tudjuk, hogy most egy esztendeje milyen tömegesen vágták le a választási malacokat- Főképpen a hizla*á^ra alkalmas süldőáromány nagyon kevés. A htzlalási kedv a biztos ráfizetés kilátása folytán teljesem megcsappant A gazdától igazán nem lehet kívánni, hogy állandóan ráfizetéssel dolgozzon. Az f rendelkP7é? hoa*v a hízósertések 155 kg-on felüli töíbbletsúlyának ára 4 penge* ben lett megádlaipítva, úgyszólván semmit sem jelent, mert hiszen a mai körülmények között alig lehet a sertéseket 155 kilogrammon felüli súlyra felhizlalni. Amennyiben a zsírra szükség van, már pedig erre szükség vaft, a z^írellátás biztosítása/ érdekében a hízósertés, árak nagyon lényeges emelésére volna szűksó" oiránysüldoárak megállapítása teljesen lehetetlen. A súly emelkedésével fokozatosan esökkenő ármegállapítás azt eredményezi, hogy nagyon sok esetben a magasabb súlyú sertés ára kevesebb összeget <«NZ ki. mint az alacsonyabb súlyúé. Ez nedig abszurdum. A gyakorlatban a soványsüldőárak egyáltalában neon lérvénye&ülnek, ezek ármegállapításainak semmi értelme nines. Ma, amidőn a soványsertés rendkívül megfogyott az országban és annak sürgős megszaporítására volna szüjsség,