Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-90

Az országgyűlés felsőházának 90. ütése 1943, évi december hó 15-én, szerdán. 11 katonai képzésre. De hivatkozhatom a mű szaki tanfolyamokon észlelt saját tapasztala­taimra is, ahol módomban volt személyesen igen gyakran meggyőződni arról, hogy 4—6 elemit végzett magyar parasztgyerekek a leg­nehezebb viszonyoik imielliett, a legalacsonyabb eileitnívóval 5—6 hetet képesek otthonuktól távol tölteni, anyagi erejükön felül áldozatot hozni ceak azért, hogy a gépjárművek vezetését el­sajátítsák. Az elméleti és gyakorlati előadásokat pe­dig mind a legnagyobb odaadással hallgatják, a kocsiról a vezetési óra elteltével alig lehet őket leszállítani, vágyálmuk beteljesülését látják a gép vezetésében és mindent elkövet­nek, hogy azt minél alaposiabban megtanulják. Az eredmény pedig sok helyen egyenesen bá­mulatos. De kérdem, nem tapasztalhaitó ugyanez inas műszaki területen is, például a repülés­nél? Nem fanatizálják-e még a magasabb mű­veltségű fiatalabb és sokszor idősebb genciá­oiót is atz újabb technikai alkotások'/ Ismerve a magyar nép lelkiségét, erős technikai érzé­sét és az igen nagyfokú miagyar bátorságot, nem a legkorszerűbb harci eszközöket kel­lene-e kezébe adni ennek a népnek most a há­borúban! és nem a legkorszerűbb eszközöket a belső termelési front megerősítésére? Német­ország totálisan mozgósított, Anglia, Amerika, egészen új alapon kénytelen termelési rendjét átszervezni, amelyben a szakszerűség érvénye­sül, az irányítás, a vezetőszerep; a mérnököké. Viszont hangsúlyoznom kell, hogy hiába a legbátrabb katona,^ a legkorszerűbb fegyver, a legjobb támadó és védő berendezés, hiába a legjobb közlekedési eszközök egész sora, ha a kezelőszemélyzet nem jól képzett és lia a kar­bantartás nem szakszerű. A műszaki indás hiá­nyából származó károk sokszorosian felülmúl­ják azt a befektetést, amelybe a korszerű ok­tatás, kutatás, vizsgálat kerül. Erre talán a legelszomorítóbb példák különösen egypár felvidéki, délvidéki és erdélyi bevonulásnál és a mostani háborúban szerzett nagyon súlyos tapasztalatok. Ezért újólag kérem kormányza­tunkat, tegye lehetővé minél szélesebb terüle­ten eninek a szakszerűségnek az érvényesülé­siét, mert ezzel a, mai súlyos helyzetben, ami­kor a legnagyobb körültekintéssel kell vinni az állam ügyeit és szolgálni az ország belső megerősödését, csak hatalmas és támogató erőt fog kapni. Mivel', íátom, hogy kormiányzjaftUnk való­ban miagyar politikát folytat és látom azt a nagy erőfeszítést, amellyel az or a mai súlyos helyzetben t különci. n katonai, gazdasági és pénzügyi téren vezeti és irá­nyítja, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra! következik Knyedv àudor őméltósága. MJ . , .•—.•_. Enyedy Andor: Nagyméltóságú Elnök IJr! Mélyen t. Felsőház! Azzal, hogy a költségve­tés ellen iratkoztam fel a szónokok sorában, nem kívánok kritikát gyakorolni a kormány­zati iütézkedések felett. Nem vagyok napi po­litikus, nem is értek hozzá, ellenben. jól tu dorn, hogy ia. mai idők a kritikai mindig kőny­nyebbé teszik, arr a mindig több tápanyagot, adnak, az intézkedéseket és a vezetési ellenben mindig nehezebbé teszik. Nem iá kívánok tanácsot adiu az ország politikai vezetésére, mert tudom, hogy a ta­nácsadás mindig az eszmei elgondolás légiire* terében, széles lehetőségei között mozog, az in­tézkedés és a végrehajtás pedig mindig n lehe­tőségek szűk területére: keskeny vágányára van utalva. Azzal, hogy a költségvetés ellen iratkoa tám fel, egy súlyos aggodalmamnak akarok kifejezést és bizonyos hangsúlyt is adni. Aggo­dalmam van azzal az elbánással szemben, amelyben a háború kitörése óta a mi iskoláink részesülnek. Az 1879:XXXVI. törvénycikk ki­mondja, hogy a beszállásolás alól mentesek a myilvános és nyilvánossági joggal feruházott nevelőintézetek és iskolák helyiségei. Ezt a mentességet az-1939:11. te. megszüntette- illető leg felfüggesztette. Ennek folytán katonai kór­házak céljaira a legtöbb esetben, mondhatni elsősorban és úgylátszik, hogy az egész háború tartamára szóló hatállyal — iskolák és főképp azoknak internátusi helyiségei vétettek igénybe, ami ezeknek az iskoláknak működé­sét nagyrészt bénítja, sok helyen pedig egészen lehetetlenné teszi. ElLsmerem kész szívvel- hogy a háború idején különösen a honvédelem és a katonaság érdekei az elsők. De azt nem tudom átlátni, hogy mennyivel fontosabb egyes üdülőhelyek. egyes szórakozóhelyek szabadom hagyása, mint az iskolák helyiségének szabadon hagyás«. (Ügy van! Ügy van!) Hiszen tudjuk; hogy a nemzet a háborút nemcsak fizikai, hanem szel­lemi fegyverekkel is vívja és különösen fontos a szellemi fegyverek teljessége olyan népnél, mint a magyar, amelyik létszámbeli kisebb­sége és ezáltal fizikai erejének korlátozottsága mellett a minővségi; szóval szellemi képzésnek és ellátottságnak teljességére is rá van utalva. (Ügy ran! Ügy van!) Ugyancsak súlyos aggodalmam van az isko­Lák gyakori és hosszabb időre szóló szüuetelto­el szembein is. (Ügy van! Ügy van!) El­ismerem, hogy a beállott veszély esetén fonto­sabb a gyerekek életének megóvása és vé delme, mint a tanítás munkája. De nem tudom, hogy miért kell a veszély eshetősége esetén az iskolák munkáját két hónapra leállítani. (Ügy van! Ügy van!) Sőt az a véleményem- hogy amilyen szünet nélkül kell folynia háború alatt a hadiszerek gyártásának, olyan szünet nélkül, olyan felfokozott erővel kell folynia a tanítás és nevelés munkájának. Mert ha. fontos a gyermekek életéneik védelme, akkor fontos dolog az ő életük szellemi én lelki kibontakoz­tatása. (Úgy van! Úgy van!) Ugyancsak súlyos aggodalmam van a tan­személyzet, még pedig Tcülönösen a közép- és elemi iskolai tanszemélyzetnek anyagi és tár­sadalmi háttérbe szoríttatása miatt Ennek a szomorú ténynek már megvannak a döbbenetes külső következményei a pálya elnéptelenedésé­ben, valamint a tanítók nagy számának katona­tiszti pályára való menekülésében. De fermér­hetetleneki ennek ai háti érbe szorítottságnak következményei is, mert hogyha az a ta­nár, vagy tanító társadalmilag háttérbe szorí­tott lénynek tekint; magát, akkor abban ki­•fejlődhetnek tora jellemvonások, a kisebb­nniíííségnek beteges i, de nem fejlődhet nek ki nevelő hatások és nem fejlődbetiic ki a* a veaetőfcépeAség, amely alkalmas # a tanítvá­nyok közül is a vrz(?tői .szerephez juttatásra és vezetó egy>énisé«ekre való nevelésre. (Ügy van! Ügy van!) Ha az a tanár, vagy tanító anyagi­lag rosSK helyzetben van, nyomorog csaladjá­val, együtt és a legelemibb dolgokat nélkülözni iiden, akkor elláthatja munKáját gépisen,

Next

/
Thumbnails
Contents