Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-90

Az országgyűlés felsőházának 90, üUse 1943. évi december hó 15 én, szerdán. 71 volnék bátor felvetni: nem volna-e lehette az, hogy minden család számára engedélyez- ' nek egy-két juh tartását, amelyeknek gyapjú 3aval az a család szabadon rendelkeznék Ez ziel házilag egy bizonyos ^okig megszüntetnél! í; azt a nagy szövethianyt, anniely ma már ki; tasztrofáüssá kezd válni. Vagy itit van a szappankérdés. A marólúg használata ellen felhoztak egy pár szerencsét lenséget; mellette szól soikszázezer ember tisztasága és egészsége. De hiába, úgylátszik, ebben az országban könnyebb hadat

1 üzenni, mint marólúgot inni. Ha mérlegre tesszük a kettőt, szeretném tudni, hogy a kettő közti] amelyik a nagyobb veszteség. El^ kell azonban i^imerneni, hogy az adminisztráció nem minden esetben dolgozott lassan. Pl. a zsidóbirtokok szétosztásánál bámulatos gyorsasággal miűködött, mégpedig bürokráciamentesen, elannyira, hogy mondhatnám!, ittott a vonatkozó törvény intencióinak nem is felelt meg. Nagyon remélem, hogy a zsidóbirtokok mikénti elosztásáról a földművelésügyi miniszter úr már legközelebb részletes feh gosítással fog szolgálni, már azért is, hogy &* esetleges további iiiterpellációknaik elejét vegye. Nem szabad megtörténnie, hogy most, mint új •földbirtokosok, korcsmárosok, mészárosok, kereskedők, gyárosok, ügyvédek, bankárok, orvosok, patikusok szerepeljenek- (Ügy van/ Ügy van!) A gazdasági kérdések után még egy-két megjegyzésem volna az egyes miniszteri tárcákhoz. (Hal juk!) Elsőnek veszem a honvédelmi tárcák Kifogásolom, hogy a honvédé uii költségvetésben a 3. cím alatt együtt szerepelnek a. csapatok, a testőrség és a koronaőriség, pedig az utóbbi, a koronaőrség, »nem tartozik a honvédelmi tárca alá, hanem inkább a mkrszterelnÖkségi tárca adá tartozik. De ez alkalommal meg akarom azt is említeni, hogy a koronaőrség nem áll. olyan mértékben a koron aőrötk rendelkezése alatt, mint ahogyan azt a koronaőrök esküje megkövetelné. (Igaz! jobb felől.) Miért nincsenek a csapatoknál a táborno kok feltüntetve, holott a légierőknél fel vannak tüntetve? 'FeMűnő ,ni nyugdíjas és a< tényleges tisztek száma, amely meghaladja a 30.000-et. Ez azt hiszem, még a monarchia tisztlétszámát is túl lépi. Ugyanez vonatkozik a tábornokokra is. A honvédelmi minisizter úr panaszkodik, hogy ke vés a tiszt, ezzel szemben képviselőházi beszédeiben említette, hogy az üzemeknél 1700 tiszt v«in alkalmazva!, 1300 tiszt pedig a leventéknél teljesít szolgálatot. Ami a leventekérdést illeti, legyen szabad j itt egy pillanatra, megállnom. Már mezőgazda- i sági szempontokból is többször felmerült és tol mácsoltuk is a honvédelmi miniszter úrnak azt a kérést, hogy i-íyen nehéz időkben, mint a maiak, ezekben a háborús időkben nem lehetne-e bizonyos évfolyamoknál a leventeképzést felfüggeszteni és ezeket a leventéket a mező gazdasági munkába, bevonni? Ugyanazt a választ kaptam, mint ahogyan a képviselőházban válaszolt a miniszter úr, illetve talán nem válaszolt, hanem kiemelte ennek az intézménynek a szükségességét, elismerve, hogy (olvassa): »ez nem is jelenti annyira ai katonai kiképzés fontosságát, mint inkább, hogy lelkileg és tes tilog erősebb, egészségesebb, hazafias gondolkodású magyar nemzedéket akarunk felnevelni« és a továbbiakban azt mondotta, hogy (QVaS a): rí vette kezébe a honvédségi a leventetképzést, évről-évre Jobban állandósítva a szerve zotet és azt kimélyíti-. Én caak szeretném tudni, hogy ehhez a kultuszminiszter úr mit szól, mert ez azt mutatja, hogy tulajdonképpen a kultuszminiszter úr alatt álló egész ifjúsági nevelés nem ér egy fabatkát sem és át kell adni a honvédelmi miiiilszternek az ifjúslágiot azért, hogy hazafias szellemben nevedje. (ügy van!) A kultuszminisztériumra nézve nagyon szomorú ténv ez, aime lyet itt a honvédelmi miniszter úr megállapít. De- é!n remélem és akarom hinni, hogy ez nem így van és merem remélni, hogy a mi tanítói és tamári felárunk tudia azt az ifjúságot éppen olyan szellemben nevelni, mint ahogyan a katonaság meg tudja nevelni, ami felfogásukat, hazafias érzésüket illeti; mert most nem a katonai kérdésekre gondolok. Hogy mennyire jogos különösen a mező gjazdaságnaiki ez a kívánsága, arra csak egy kis számot akarok felhozni. A honvédelmi miniszter úr a.kép viselőházban azt is említette, hogyi a leventék létszáma összesen 1,300.000 fő. Ha most azt veszem, hogy ezek 'közül a leventék közül mondjuk a fele egy íeventekiképzési napon négy) órai munkaidőt veszít, a másuk fele pedig nyolcat, mert vidéken vagy faluhelyen az egész napot veszíti el és ennek középarányosát 6-ban állapítom meg, akkor azt a számot kapom, hogy hetenkint 7'8 millió munkaórát veszítünk el az országban a Leventebéipzésiseh Ha, ezt tovább folytatjuk és egy évre számítjuk át az adatokat, egészen fantasztikus számokat nyerünk. Körülbelül 58 millió munkanapot számítottam kii hamarjában. Azt hiszem, hai olyan nagy munkáshiány van az országban, itt bizonyos engedményeket lehetne tenni. A minister úr arra is hivatkozott, hogy kiadta a rendeletet, hogy november 15 ig a levenitekiképzést szüneteltetni kell, ez azonban, mint niagyon sok minden miás rendelet, nem érkezett meg idejében és sok helyen myugoidtan flolytWták a letventelkÜképzésiU Egy másik kérdés, amelyet a honvédelmi miniszter úr képviselőházi felszólalásával kapeso'atban szóvá akarok tenni, a munlkáshadsereg kérdése. Tudniillik a honvédelmi 'inijiisztetr úr azt említet le, — nagyon sok részletbe nem bocsátkozott — hogy ő tervbevet'e egy munkáshadüercg felállítását, illetve gondolkozik r«.jita. Nem tudora^ hogyan képzeli ezt a honvédelmi miniszter úr, d© ha úgy képzeli, .ahogyan nagyjában eddig —hatalán kisebb mértékben is — meg volt szervezve, akkor csak annyit mondhatok, hogy Isten n° entern meg miniket öt tol a munkáshadseregtől. Saját tapasztialia.tból beszélhetek erről. Mezőgazdasági munkára ez a katonailag meg.szervezietit! munkáshadsereg teljesen alkalmatTan» Ha ©zt vesszük, hogy egy katonai munkásszázadból 18 ember nem dolgozik. na

P£™ az úgynevezett keretet képező altisztekből áll, azután még legalább ugyanannyi van, «kitti ejgyéb rauníkára elvezényelnek, # akkor ©1 tudiuk képzelni, hogy már munkaerőben ez a hadsereg hány százialekot vészit. De tovább megyek. Amikor ezt illetékes helyen felhoztuk, akkor azt mondották, hogy ennek a munikásh'ad seregnek nem csak az a feladata, hogy dolgozzék, (Mozgás és derültség.) hanem az, hogy fegyelmezzék, és ha m a honvédelmi miniszter úr" egy ilyen «munka»«