Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-90
72 Az, országgyűlés felsőházának 90. ülése századot kiad munkára, a!zi tőle kegy, azzal w&etmtoen nem lehet más követelményt felállítani. Bátor voltami megemlíteni, hogy a megállapí'tott munkaidő nein felel meg a mezőgazdaságban szokásos munkaidőnek, aimi re aat ia. választ kaptuk, hogy a munkaidő és a munká^száziadok ftellhas'z.nálása az illetékes katonai szabályzat enuyediik • és ennyedik szakaszában meg van állapítva és attól eltérni niem lelhet. Sajáitl tapaiszíiaülatomlból beszélhetek arról, hogy például egy ilyen munkás«zá»ad mit csinál és hogyan dolgozik. Nyolcórás a munkaidő aratásban. (M r >zgás.) Aratás előtt két ailappiaill 50%-ot haizabocsátantak araltási szabadságra, tehát az a gazdiai, aki ezt a munkásszázaid ot 'aratásra kapta, nem arathat, mert akkor van az aratása szabadság megállapítva. Továbbá, ha túlórázik, azt a kevés túlórázási díjat nem <a. munkás kapja meg, hámom a kincstár. El lehet teíhát képzelni, milyen szívesen tíVlórá/nhlk ezek a munkások. Azonkívül szombaton! előbb el kell' menni, mert hiszen pannTiepkiadás van és azonkívül — horribile dictu — aratás alatt még csuklógyakorlat okat í* végeztetnek. (Derültség.) mert hiszen netm elég az a testi munka. WnWyet az «íratással egész nap végeznek. Sa iát tapasztalatom» hojry ez így van. Ezekmtáu igazán mondtoar tonn, hoary félnem kell ettől a munkásíb-ul^ererrtöl. Nagyon kell kérnie*m a homvédedimi miniszter urat, hnsrv tekintsen el ennek központi megszervezését ő,' és bízza ezt rá azokra n közepeikre, »ikik py\ a kérdést jobban megfrirHálr ítp'ii' '" »obb«*Ti r1 ('i-lír'.'- végezni Meß egy kiforrásom volna, amelye* rövidon szóvá akarnék tenni- tudniillik a katonai rekvirál ások kérdése. Erről e«ak annyit akarok mondani—nem bocsatkozva részletekbe — hojyy ami a* katonaság ellátását illeti, a leghelyesebb volna, — és úgy hallom, ezen a Jé ren ilyen intézkedésre előkészületek már történnek is — ha azt is a közellátásügyi miniszter úr látná el. mert lehetetlen állapot az, hogy a gazda állandóan kétféle . rekvirál ásnak van kitéve: egyszer eleget kell tennie a «Tűrések pontoknak, azután a katonai beszolgáltatásoknak és nem tudja» az egyik kéz. mit fog kivetni a másik. T)e egy másik kérésem is van ezzel kapcsolatban. Tudniüllik arra kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy aninyit vegyen csak igénybe, amennyire tény leg- szüksége van a honvédségnek (Ügy van! Ügy van!) és ne tar talékoljon: hiszen azoknak a tartalékoknak gyakorlati értékük nincs, mert vagy elrom'anak vagy el is égnek és így azokat a mezőgaz dáknak újból pótölniok kell. Nem volna-e tehát jobb, ha ezek a tartalékok kint maradná nak és csak akkor vennők őket igénybe, amikor arra tényleg szükség van? így nagyon sok értéket menthetnénk meg az ország és a közgazdaság részére. Egy régi kérése a gazdatársadalomnak o% i«i hogy ennyi idő alatt és ennyi összegért, amennyit a honvédelmi minisztérium már kifizetett lovakért és főleg szekerekért és szerszámért., már régen; felépíthette volna magának azt a szekértábort, amelyre szüksége Y fl n: sokkal kevesebb pénzért, sokkal megfelelőbb anyag állana rendelkezésre, mint o rossz, rekvirált szekerek. 1943. évi december hó 15-én, szerdán. A honvédelmi tárca keretében még két körülményre akarom az igen t. homvédelmi miniszter úr figyelmét felhívna. Az egyik az-, hogy honvédelmi szempontból a hatáskörök okvetlenül rendezeudők. Nem lehetséges az, hogy a honvédelmi miniszter úr ne tud.ia, hogy kint a csapatokkal mi törtémik és no tudja azt, hogy az az anyáig, amelyet innét kiszáliítanakí hogyan és miképpen használtatik fel, mert ez már nem tartozik a hatáskörébe. Nehéz a felelős minisztert felelősségre vonni akkor, amikor az ember tudatában van annak, hogy olyan kérdést tesz fel, amelyről ő tájékozva nincs. De ami a hatásköri kérdéseket illeti, követelnünk kell azt is, hogy a miniszterelnök úr mindenkor teljesen tájékozva legyen minden katonai dologról, (Ügy van!) mert a hadsereg csak politikai eszköze a nemzetnek « kormány kezében. (Ügy van! Ügy van!) A kormányfő pedig felelős az egész nemzetért és annak politikájáért. Nem lehetséges az, hogy katonai titok ürügye alatt bármilyen kérdés is a miniszterelnök elől elvouassék vagy titokban tartassék. (Ügy van! Ügy van!) Éppen erre a katonai titoktartásra akarok rátérni. Ennek köpenyege alá rejtekek min den kényelmetlen kédést. Régi eseményekről azoto ürügy alatt, hogy katonai titok, ma sem" tudunk semmiféle felvilágosítást kapni, pedig régen megszűntek titoknak lenni; hiszen av> ellensóg már régen tudja őket, már nem is katonai titkok, csak előttünk azok mert kényelmetlen kérdések. Elismerem, hogy a jelenlegi honvédelmi miniszter úr őszintén és nyíltan tárta fel a helyzetet és ezért, remélem, hogy a jövőben is nyíltam fog bennünket a kérdésekről felvilágosítani. Ezzel felszólalásom végéhez értem. Főkép gazdasági kérdéseikkel foglalkoztam. Ezek politikamentesek mindaddig, amíg azokat a politika saját céljaira fel nem használja. Mert a forradalmakat nem a nyomor robbantja ki, hanem mindig azok, akik annak segítségével érvényesülni alkarnak. Eumek egyik ellaniszere az, hogy jó, gyors é!s lelkiismeretes adminisztrációt adjunk. Ezt eddig, sajnos, biztosítva nem látom, ezért a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és t'ips. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Vér Tibor őméltósága. • Vér Tibor: Nagyméltóságú Elnök, Űr! Méi t. Felsőház! Méltózfasisanak megengedni, hogy egészen röviden néhány műszaki kérdéssel foglalkozzam: foglalkozzam a műszaki erőik gazldálkodásáváli helyzetével, utánpótlásának kérdésével, továbbá néhány olyan) műszaki teendőivel, amelyeknek minél 'sürgősebb elintézését nemzetgazdasági szempontból feilte i lenül szükségesnek tartom. t ECJvitázliatatUan, ihogy egyfelől elbbe.ni a világégésben, másfelől a XX. század fejllődéiséuek minden megnyilatkozásában a technikai tudás, felkészültség, a műszaki erőknek megfelelő kihasználásai azoknak! irányító, vezető helyire való állítása nemcsak kívánatos, ha nem köve.élmény is. Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy ez az elv az állami és a magángazdaságban hogyan érvényesül, sajnálattal' ícelli megállapítanunk, hogy ennek érvénv tekintetébe» njemcsak Nyugattal, hanem mind-
