Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-89

ÖO Az országgyűlés felsőházának 89. iûése gyök megállapítani azt, hogy a költségvetést inkább pénzügyi téren kívánóin bírálat tárgyává tenni, mintsem politikai téren, mert hi•aen politikai térem kétségtelenül mindanynyiunknek el kell ismernünk azokat a majdnem hervadhatatlannak mondható érdemeket, tu lyeket a miniszterelnök úr jelen pozíciójában ezekben a nehéz időkben kifejtett. A miniszterelnök úr közvetlen elődeitől egy lejtőre került politikai szekeret vett át, amely politikai szekér tehetetlenségi nyomatékánál fogva immár majdnem lefékezne tétlennek látszott. Amiként, Apponyi György gróf december* 2-án a képviselőházban mondotta, igen erős elhatározás és nagy áldozatkészség kellett ahhoz, hogy a miniszterelnök úr a miniszterelnökséget ilyen körülmények között vállalja. Meg vagyok azonban arról in győződve, hogy ha sikerülne a miniszterelnök úrnak ez at scyllák és charybdiszek közt az ország hajó ját újból a szabad és az emberié »«ég- törve nyeit tisztelő történelmi és jogfolytonos Ma yarországho/, visszavezetni, úgy nevét fényes etűkkel fogja a magyar rörténclcmbo beleírni. Mélyen t. Felsőházi Röviden áttérek arra, hogy miért nemi áll módomban a pénzügyminiszter úr által benyújtott költségvetést elfogadni. Talán méltóztatnak visszaemlékezni «nra, 'hegy amikor 1939-ben ez a Ház tárgyalta az utóbb 1939 :,VII. tc.-ben kihirdetett törvényt, amely a költségvetési, esztendőt újból a naptári esßten'dohöz igazította, akkor talán, lia jól emlékszem, én voltam az egyetlen^ felszólaló, aki lelkesedéssel és örömmel üdvözöltem a pénzügyminiszter úrinak ezt az elhatározását, de azt is, hogy mindkét háe ezt a törvényjavaslatot megszavazta. Bátor voltam azonban már akkor nemcsak örömömnek kifejezést adni, de egyszersmind azt az aggályomat is kifejteni, hogy a költségvetési esztendőnek n naptári évhez való iga&odása által vajmi kevés idd fog rendelkezésére állni az országgyűlés tagjainak arra, hogy ezt a költségvetést megfelelő komoly és alapos bírálat tárgyává telhessék, mert ehhez a fizikai i'dő hiányozni fog. (Ügy vom! Ügy van!) Én e tekintetben hivatkozom a pénzügyi bizottságban elhangzott, Somssioh László gróf által is közölt adatokra és véleményére, aki ugyancsak ezt állapított« meg. De hiszen; kétségtelenül mindannyian, úgy ahogy itt vagynnk, kénytelenek vagyunk azt is megállapítani, hogy a pénzügy minis/ úr, aki ezt a. költségvetését ae elrauit esztendőben, úgy tudom, október 24-én, az idén pedig október 22-én nyújtotta be, a költségvetést a képviselők és a felsőházi tagok közt kiosztatta, azonban technikai aka'dályok vagy más okok következtében én magam' például a. költségvetést osak november 8-án vettem kézihez. Méltóztatnak igen bölcsen és helyesen tudni azt is, íhgy a mai rohanó időben mindannyian, ki-ki a maga saját egyéni életpályáján^ olyan elfoglalt munkakört töltünk be, hogy rendkívül ritka eseteikben áll módjában akár képviselőnek, akár felsőházi tagnak egészen összefüggő hosszú időket a költségvetés tanulmányozására fordítani. A napnak egy-egy órája, vagy egy-egy rövid időszaka szolgálhat csak arra, hogy ezeket a számsorokat a maga részéről elemezni és wá m fejteni próbálja. Mélyen t. Felsőház! Az állami lét, a to be or not to be egyik legfontosabb sarokpillére maga a költségvetés. Mégpedig ez az a 8aT0

k: pillér, amely helyeaen* bölcsen és főkép kel ő 1943. éoi december hó 14-én, kedden. politikai előrelátással megalkotva hivatott biztosítani az egéstz országnak egy< egész naptári esztendőre a jólétét, biztonságát is egyaránt. Ha már a mélyem t. pénzügyminiszter úr a rendelkezéséire álló" megfelelő nagy apparátusával, fáradságot nem kímélő munkával ezt a költségvetést összeállította, akkor azt hiszem, ugyanúgy nekünk is jogunk

1 van a pénBügyminisztertöl és a m. kir. koiramánytól azt kérni, hogy iaj szükséges idő a kellő, megfelelő éa helyes bírálat megalkotására rendelkezésünkre bocsáttaissék. Mélyen t. Felsőházi Beszéljünk egyenesen és nyíltan. Az egyes ember a maga pénztárcájában úgy vájkálhat és> úgy keltheti a pénzét, ahogyan azt jónak látja és legfeljebb honpol gári kötelességeik emelnek az illetők lelkiismerete elé korlátot, azonban rendkívül kényes és százszorosan meggondolandó az, hogy az or szag közösségének pénzével, az összes adófizetők pénzével a m. kir. kormány hogyan és miként gazdálkodik. (ÜOy varit Ügy van!) Én tehát először is azért nem fogadom el a költségvetést, mert állítom, hogy a felsőház és a képviselőház legtöbb tagjának nem állhatott elég idő rendelkezésére ahhoz, hogy alar posi vizsgálat tárgyává tehesse a költségvetést. Még osak egyet kívánok megjegyezni, azt, hogy a felsőház e tekintetben talán szerencsésebb helyzetben van, mint a képviselőház, mert hiszen, amikor a pénzügyminiszter úr október 22én n költségvetést a 'képviselőházban benyújtotta, akkor a képviselőház azonnal hozzákezdett a költségvetés tárgyalásához, míg a felsőházi tagoknak legalább annyival hosszabb idő állt rendelkezésükre, amennyivel később került át a képviselőházban megszavazott törvényjavaslat a felsőházba. Mélyen t. Felsőház! A régebbi költségyetések bírálatánál két kiindulási pontot lehetett konstruálni, nevezetesn a megelőző évi költségvetés tételeinek összehasonlító bírálatát,, ezen túlmenően pedig a- kormány politikai ténykedését is. Ma, a megfutamodó értéktényezők korában ez az összehasonlító párhuzamvonás vajmi kevés esetben alkalmazható, de viszont maera a politikai ténykedés is nagyon nehezen bírálható el, mert hiszen rérzhen kötve vagyunk azáltal, hogy talán nem is volna kívánatos a túlzott boncolgatás és részletezés, do az események is olyanok, hogy a kormány politikáját gyakran kisebb-nagyobb, lényegtelen vagy lényegesebb dolgokban is bizonyos irányzatokban megváltoztatásra kényszerítik. Tehát sem az előző költségvetés tételeinek az idei költségveté«< tételeivel való összehasonlítása, sem pedig » politikai stabilitás nem lehet nia kiinduló pont. Ez a tétel azonban természetszerűleg npim generalizálható, mert hiszen amikor pérdául mondjuk, az államadósságok kérdését tanulmányozzuk, kétségtelen, hogy on^ nant kell kiindulnunk, ahol azt a múlt esztendőben abbahagytuk. Másodszor azért nem rVadoin el ezt a költségvetést, mert a csonka költségvetés fogalmát egyszerűen nem isimerem. Már peidisr mi történt ittt A pénzügyminiszter v

T benyújtott egy költségvetést és abban úgy jár el, mint az a magánember, aki összeállítja a maga költségvetését a jövő esztendőre, de abba a maga háztartásában felmerülő visszatérő lényeges kiadásokat nem veszi fel, vagy pedig mint az az üzlet- vagy cégtulajdonos, aki az állandó re- , zsivel kapcsolatos kiadásokat nem állítja be a költségvetésbe. Ez a helyzet. Méltóztatnak tudni, hogy ezt a honvédelmi tárcával kapeso-