Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-89

Àz országgyűlés felsőházának 89. ülése 1943. évi december hó 14-én, kedden. Öl |at bún hozom fel, tudniillik a pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy a mozgósítanál kapcsolatos-költségeket a költségvetésbe nem tudta felvenni. Mélyen t. Felsőházi Itt az a vélemény alakult ki és az egész országban mindenki egy nézeten van e tekintetben, hogy a m. kir. honvédséget minden lehető eszközeikkel támogatnunk kell ( Helyeslés.)..&.nn&k felszereléséről arondos'kodni elsőrendű feladatunk és kötelességünk. (Ügy vanJ Ügy van!) Én nem is azt kifogásoom, hogy eg ytétel van a költségvetésbe beállítva, hanem igenis azt kifogásolom, hogy a Pénzügyminiszter úr az ellentételről nem gondoslkodott, vagyis nem mondta nug azí, hogy ezeket a kiadásokat honnan kívánja fedezni. Ma ugyanis — é3 azt hiszem, az igen t. felsőházi tag mrak ezt mind kivétel nél'kü áiérzik és tudják, — minden látszólagos jólét, fellendülés és szociális javulás ellenére az országban egy óriási méretű elszegényedési folyamat van. (Ügy van! Ügy van!) Ne méltóztassanak azok után ítélni, akik könnyelműen, könnyen, lelkiismeretlenül sőt gyakran erkölcstelenül szerzett pénzekből ma valóban, dáridóznak, mert ezek a kivételek csak erősítik a szabásyt és erősítik azt a tételt, amelyet ma nemcsak a mezőgazdaság terén, hanem az ipar terén és általában a tőke elhelyezésének minden terén érzünk, hogy mindannyian egy nagy elszegényedési procedúrán megyünk keresztül. Mélyen t. Felsőház! Még csak azt sem lehet taondani. hoerv erről a kérdésről nem lehet beszélni, mert taián kifelé is hallatszik az a hang, amely itt elhangzik és éppen ezért talán kenve.-, kérdés a honvédséfireel fcancsolatban annak felszereléséről beszé ni. Összegszerű leg nem is nyúlok a témához, viszont eiméietben helyeslem azt a tételt, amelyet őrgróf Pa-lavieini György október 22-én itt a felsőházban elmon^ dott interpellációjában említett, mert valóban úgy van, méltóztassanak & hinni, hogy az, amit mi titokban kívánunk tartani, sajnos, sokkal előbb kerül külföldi vonatkozásban, külpolitikai relációban azokra a helyekre, mint ahogy ez kívánatos vona, belpolitikai relációban pedig mit érünk el a titkolódzással? Azt» hhev utólasr váltunk ki jogos kritikát és elégedetlenséget is, igen gyakiran pedig nagy anyagi kárnak is okozói vagyunk a titkolódzással. Mélyen t. Felsőház! őszintén megmondom, hogy a pénzügyminiszter úr benyújtott költségvetésében nélkülözöm, nem lá-om és hiányolom a pénzügyi koncepciót, mert a pénzügyminiszter úr az egyik oldalon gondoskodik a bevételekről, a másik oldalon gondoskodik a kiadásokról is, azonban egy egyszerű matematikai és technikai eszközzel, amelyet, azt hiszem, a magunk kis privát életében is mindannyian nagyon könnyen alkalmaznánk, ha arra mód volna, ha lenne egy olyan péztárca, amelybe állandóan bele tudnánk nyúlni, hogy a szükségleteket káelégítsük; a pénzügyminiszter úrnál ezt az adóprésben látom. Azt hiszem^ sőt nemcsak hiszem, hanem meg is vagyok győződve arról, hogy a költségvetési vita során lesznek értéke« felszólalások, amelyek részletekre boncolva és részleteibe hatolva fogják majd megerősíteni azt a tételt, amelyet én itt bátor voltam hangoztatni és leszögezni, nevezetesen azt, hogy a pénzügyminiszter úr nem gondoskodott a kiadások fedezetéről. Azt viszont pénzügyi koncepciónak talán nem nevezhetem, hogy a deficitet belső kölcsönből kívánja fedezni, A tegnapi postával kaptam egy lapot, a Magyar Tőzsde 25 éves jubileumi számát december 4-éxől keltezve .amelyben a pénz háborús kötelességéről ír a pénzügyminiszter vezércikket. A pénzügyminiszter úr ebben a cikkben azt mondja, hogy (olvassa): »A tétlen pénz miatt kell új bank jegyieket kibocsátanunk, hogy a megnövekedett háborús termelést és forgalmat lebonyolítsuk.« Ügy emlékszem, hogy a pénz^ ügyminiszter úr ezt a tétlen heverő pénzt ai elmúlt esztendő költségvetésében 800 vagy 900 miilió pengőben állapította meg. Nem értek hozzá, nem tudom, hogy ivajjon ez a tétel ma ilyen nagy-e vagy sem, de igenis kérem a pénz-" ügyminiszter urat, hogy nemcsak a tétlen heverő belföldi pénzeket, hanem a tétlen heverő politikai pénzeket is az ilyen kölcsönök jejryzésére fordítsa, hogy legalább részben is eiiminálható legyen az a deficit, amely tényleg fenn fog állni, amely azonban a költségvetésből, sajnos, ki nem tűnik. Mélyen t. Felsőház! Még egy harmadik okot szeretnék egészen röviden felhozni, amiért ezt a költségvetést nem fogadom el. (Halljuk! Halljuk!) Nagyion helyesnek, megfelelőnek és indokoltnak találom azt, hogy a magyar királyi kormány az egész vonalon a takarékosság érdekében propagandát fejt ki. Ez nagyon helyes és jó, azonban méltóztassék akkor a inaeyar királyi kormánynak önmagának is jó példával olőliárni. Mert egyrészt a villamosokon» a vasúton, mindenfelé hivatali helyiségekben hirdetik, hogy a takarékosság nemzetvédelem, a takarókosság országvédelem. akkor a takarékosság nemzetvédelmét, annak szolgálatát a gyakorlatban is átvihetnék, mert hiszen létesítettek ogy tárcánélküli propagandaminisztériumot külön ötmilliót meghaladó összeggel. Méltóztassanak a man of the street az utcán járó nép szemüvegén át ozt a kérdést egyszer elbírálni és akkor a takarékosságot, ha így gyakorolják fent, valószinűíeg lent is el lehet várni- (Prónay György báró: így van! Helyes!) Nagyon helyesnek tartom ezt a nropaeandát, azonban, ha a takarékosság nemzetvédelem, a nemzetvédelmi sztratégia terén ez kizárólag a honvédelmi miniszter hatáskörébe tartozik, a politikai honvédelem pedig a miniszterelnök úr tárcájához, illetve személyéhez. A miniszterelnöki tárcát ígyis úgyis a költségvetés majdnem tízmillió pengős összeggel dotálja. A miniszterelnök úrnak nagyon szívesen adjuk meg még azt az ötmilliót is. amit a politikai védelem céljaira tud fordítani, azonban a magam részéről teljesen fölöslegesnek tartom külön tárcanélküli nemzetvédelmi propagandaminisztérium létesítését is. (Ügy van! Úgy van

f jobbfelőlJ Mélyen t. Felsőház! Ezzel be is fejezem azt. amit a költségvetés pénzügyi technikai részével kapcsolatban mondani akartam. (Halljuk! Halljuk!) A rövidség kedvéért csak rekapitulálom. hogy a magam részéről kérem a pénzügyminiszter urat arra, hogy a költségvetés benyújtásának terminusát legalább is október elsejére helyezze át. Másodszor kérem őt arra, hogy a várható kiadások fedezetéről előre gondoskodjék, mert az előre való gondoskodás hiánya teljesen lehetetlenné teszi nekünk, hogy mi akik legalább is olyan felelősséggel osztozunk az állami ügyek vitelében a költségvetés megszavazásával, ezt a költségvetést elfogadhassuk. Harmadszor nagyon kérem a magyar királyi 7*