Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-89

48 Az országgyűlés felsőházának 89. ülése gondolkodásnak és tehetségnek nem előfeltétele az. hogy valaki trbmbitáaiyadék legyen, mint Benes úr. (Derültség.) Nálfrak is igeni sokan vannak forradalmár körökben a benesi gondolat követői, akik mindenáron be akarják bizonyítani, hogy valaki annál jobb magyar ég annál tehetségesebb» minél alacsonyabb helyről származik, minél keveseob iskolát végzett és véraégileg minél kevésbbé magyar. Tudatosan valótlant állit és lázít az» aki azt mondja, hogy nálunk az egyszerű származás valaha is akadálya volt az érvényesülésnek. ÍÜOy van!) Tessék körülnézni az országban^ ós mindenki ímegállapíthatjai, hogy vezetőink nagy százaléka szegénysorsból küzdötte fel mau gát. Ez helyes és rendjén van, de tiltakozom az ellen a felfogás ellen, hogy valakit kevesebb jog illessen mes és háttérbe szoruljon csak azért, mert nemcsak ő, hanem ősei is több száz évem át vérrel és odaadással teljesítették kötelességükiet a hazával szemben. (Ügy vant) Elvégre Magyarországom ma méar nem lehet bí'm a

z a tény, hogy valakinek nagyapja is •magyar volt és nem a Bach korszakban bevándorolt cseh tisztviselő. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Elvem, hogy mindenkit annyi jog illessen meg a hazában, mint amennyi kötelességet azzal szemben teljesített. Ez vonatkozzék grófra, zsellérre, magyarra és nemzetiségre egyaránt. Ezért rágalom az a beállítás, mintha mi a kisebbségekkel bármikor is rosszul bántunk volna. Ha mi rosszul és erőszakosan bántunk volna velük, akkor nem volnának olyan szomorú tények és niem volna lehetséges, hogy ezer esztendei uralkodásunk után ma kétszázezer, magyar nevű ember nem beszól magyarul és oem lett volna módja Keintzel képviselő úr őseinek sem anyanyelvét ós nemzeti öntudatát nyolcszáz esztendő», keresztül ilyen nagy mértekben megtartani. (Ügy van!) A miniszterelnök úr a.at mondotta, hogy ebben az országban a f magyarokat illett a vezető szerep. Sajnos, már oda jutottunk a sokat emlegetett erőszakoskodó kisebbségi politikánk következtében, hogy ezt a jogunkat is kezdik kétségbevonni. Tessék megnézni az 1848 előtti vármegyei tiszti címtárt, az ott szereplő neveket és tessék összehasonlítani a mostanival. Ez mindennél világosabban beszól. A Bach-korszak nagy nemzeti ellenállását is csak úgy lehetett megszervezni, hogy a vármegyék és azoknak vezetői magyarok voltak, nem kacsingattak jobbra-balra, és nem néztek egyetet a nehéz időkben, csak a magyar szempontokat. Mindennek ellenére testvérként fogadunk ol minden kisebbségit, aki feltétel nélkül asszimilálódik és aki érdektelenül és mindekivel szemben minden időben magyarnak vallja magát. De leszögezem, hogy ez nem szívesség és neun 'kegy, mert fajtánknak nincs szüksége e,em időszaki, sem idegemből importált kulturális, katonai, közgazdasági vagy egyéb átképzőkre. Mert a magyar legalább olyan intelligens és tehetséges, mint bármely fajta és önmagából tudta ezer éven át és fogja ezután is kiterímedni a megfelelő vehetőket. Ezekben a kérdésekben ig más volna a helyzet, ha a népet állandóan felvilágosítanák a tényekről és reálmutatva a múlt hibáira, fokozatosam előkészítenék, a jövő kötelességeire. Ezért tartom helytelennek a k«Tmany sajtópolitikáját és a néha értjhetlen censurât, 1943. évi december hó 14-én, kedden. EliiiStfUjea-ieinV heg yw vannak, egyes külügyi dolgok, altnielyek nemi tartoznak « nagy nyilvánosság elé, de a közéleti, belpolitikai és közgazdasági kérdésekben mire való az oknélküli titkolódzásT I Hány embert tartana, vissza tetteinek elkövetésétől a leleplezéstől vailó félelem, hány politikai beszéd nem hangzott volna el, ha, az illetők tudták volna^ hogy az maradék tailanul.a sajtóiba kerül! Hány állást töltöttek volna be illetékesebbek, mennyi túlzott kereset, mennyi gazdasági visszaélés nem történt volna meg és, hány kitűnő pártvezér tűnt volna, már eL ra< süllyesztőben, ha a népnek módja lett volna kijelentéseit, tetteit és magas inteiiigíemic&áját kiellő ; megMílágításban látni. (Ügy van! Úgy t- jn/) Azért van politikai tájékozatlanság az országban, mert a népnek nincs módjában a cenzúra iraiiatt egyes, idealizált vezetőket teljest valójukban megismerni. Ezért kérom> hogy azokat a kérdéseket, amelyek a nemzet jövőjével állanak szoros összefüggő síben én amelyeknek megoldása ineghailiadja a ••kormány erejét és hatáskörét, és amelyek úgy is előbb-utóbb a szóles néprótegeito támogatását vagy részvételét teszik «züikségessé, ne titkolj» el, heuern idejében isinicirtieslsfiíj ííelmi értem, hogy miért kellett eltitkolni az orosz hadjáratot. Miért kellett eltitkolni az amerikai hadüzenet szándékát és. most miért kell elhallgatni Romániának velünk szemben évek óta (elkövetett cselekedeteit. Miért kellett eddig is elhallgatni, hogy fenyegetik országunk határát, népünk nyugalmát és megrágalmaznak olyan dolgokkal, amelyeket mi soha el nem követtünk. Az csalk a legtermészeteisebb jogunk volna^ hogy sajtónkban, gyűléselkeini és minden lehető helTyen a világ előtt tiltakozhassunk ez ellen a rosszindulatú beállítás, ellen. Talán ezzel Európa nyugalmát és békéjét kell megőriznünk? Akkor Románia miért nem tartja ezt magára nézve szintén kötelezőnek? Ügy is hiábavaló a békevágyunk. A harc elkerülhetetlen. Ha pedig ez így vau és a leszámolásnak előbb-utóbb meg kell történnie, kérdem, hogy akkor miért nem készítjük a népet erre lelkileg is idejében elő? .Nem mindegy, hogy egy nemzet milyen lelki felkészültséggel megy a harcba. (Ügy van! Üay van!) Ne felejtsük el, hogy a magyar őstermészet benrejlik, hogy nem bírja a titkolódzást és idejében, szeret felkészülni a veszedelemre. Ha meglepetésszerűen éri valami, akkor hajlamos az elkedvetlenedésre. De ha előre beleélte magát a dolgokba, akkor nincs az a megpróbáltatás, az a szenvedés, amit ne vállaljon és ki ne bírjon. Elő példa rá, hogy a Don melletti harc szükségességét nem tudta megérteni, mert nem tudott rá lelkileg felkészülni. Hiába, egy német, egy angol katona, akibe gyerekkorában belenevelődött a világuralmi töTekvés és lehetőség .tudja, hogy a világ bármely részén hazájáért harcol. Mi kis nemzet vagyunk. Nekünk világuralmi törekvéseink nincsenek. A mi gyerekeinkbe csak a helyi ellenséggel való önvédelmi harc szükségessége nevelődött bele. De ha erre sor kerül, minden ember tudni fogja kötelességét, mint ahogy mindenkor tudta, amikor hazájának védelméről volt szó. Nagyot fognak nézni, akik szeretnék elparentálni a magyar katona /