Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-89
Àz országgyűlés felsőházának 59. ülése emelkedtek. Most a háború számunkra még el sem kezdődött és máris tönkrement a tisztvif* 1 «, a tőkés polgár, a betétes és adósságokkal «uzdenek azolk, az iparvállalatok, amelyeknek nemrég hatalmas tartalékaik voltak és mindamellett nem -sikerült sem a pengő értékét, sem az arakat rögzíteni. Ne vegye rossz néven a miniszterelnök úr. ha megállapítom, hogy ez a Politika a polgárság tönfeirejutását és a nemzeti szellem pusztulását jelenti, ezt pedig tudom, hogy ő sem akarja. (Ügy van! Taps.) Mélyen t. Felsőház! Nem, lehet vitás ezekutan, hogy »kit keil segíteni. Az önmegtagadó lemondásoki közöty élő tisztviselőt és polgárt-e, vagy pedig a pillanatnyi konjunktúrát túlontúl Kihasználó m. kir. kereskedőt és iparost. Ezért kérem a pénzügyminiszter urat, szíveskedjék a vagy011 dézsma gondolatáról letenni és az általam már benyújtott törvényjavaslat szellemében a hadinyereséget megadóztatni. (Ügy van! £«psj Ha pedig nem fuija a hadinyereségadóoól, akikor tessék erre a célra felhasználni azokat az összegeket, melyeket közmunkákra, vízszabályozásokra, házépítésekre és egyéb, ma érthetetlen célokra használnak fel. A Siót szabályozzák! most a háború kellős közepén, amikor a környéken lévő mezőgazdasági üzemek munkás nélkül Állanak. Ez csak példa a sofc közül, amit nem lehet megérteni. Ha eddig meg voltunk enélikül, akkor egy-két évig talán kibírjuk még, eltekintve attól, hogy ha a jó Isten mea»egít minket, és megengedi, hogy a háború után az legyen a legnagyobb gondunk, hogy miképpen helyezzük, el az ipar leépítése következtében Jelentkező munkanélküliek nagy tömegét, akkor vájjon mivel fogja 'foglalkoztatni a kormány ezeket, ha már most mindent megcsiná.tat, ami ezer éven át elmaradt. Feltételezem tehát ezekután, hogy a 'közalkalmazottak anyagi helyzetének; megjavításához a szükséges fedezet meglesz és ez tényleg meg is fog történni. Fennáll a kérdése annak, bogy ez milyen formában történjék. Láttuk, bogy az árrögzítés nélküli fizetésemelés nem vezet eredményre. Ez tehát végleg elejtendő, ezt maguk a tisztviselők sem akarják, mert belátják, hogy a nyugdíjasokkal együtt 585.000 közalkalmazottnak komoly arányú fizetésemelése ismét maga után vonna egy általános áremelkedést. A természetbeni ellátást kell tehát komoly alapokra fektetni, hogy az nocsak képletes, hanem tényleges segítséget i& jelentsen és necsak az élelmezésre, hanem a ruházatra is kiterjedjen, amelynek beszerzése a legnagyobb nehézségbe ütközik. Gyári áron számított, jóminőségű egységes szövettel, cipővel és egyéb anyaggal nyújtsanak segítséget a rászorulóknak, időközönként pedig folyósítsanak rendkíviili segélyeket úgy, amint azt most 'karácsonykor is tették. Sohasem, vontam kétségbe a kormány jószándékát. De a dolog sürgős és éppen olyan fontos, mint a hadsereg felszerelése, mert a belső rend biztositásáualo ez az első és legelemibb feltétele. Mélyen T. Felsőház! Azt hiszem, inindauy, pyiunk szívéből szólok, amikor erről a helyről 18 megköszönöm ai közalkalmazottaknak, a Jsendőröknek, a rendőröknek, hogy iyen nebéz viszonyok között annyi lemondás közepette, olyan odaadással és hazafias szellemiben teljesítik kötelességüket, (Ügy van! ügy van!) Ajmikor ezekkel as úgyszólván megoldhatatlan 1943. évi december hó 14-én, kedden. 47 prob'émáikkal foglalkozunk és amikor azon töprengünk, hogy miként lehetne a nemzetnek ezt a vezetőrétegét a teljes pusztulástól és lerongyolódástól megmenteni és amikor maga» rangú tisztviselők kifényesedett ruháját és foltozott cipőjét látom, mintlig eszembe jut a Benesék áltai kitalált, olyan nagy eredménnyel propagált, és az egész világon visszhangzó komikus vád, hogy mi feudális ország vagyunk. Jöár ott tartanánk, hogy ezen vád ellen komolyan kellene védekeznünk! Akkor talán nem volna oyan nehéz a fedezetet a legszükségesebb kia'dásokra is előteremteni. De, sajnos, messze vagyunk a feudaJizmustól, különösen annak anyagi velejárójától. Hol vannak a magyar vagyonok a nyugati vagyonokhoz képesti Hol vannak már a, feudális nagybirtokok, a pompázó, a költekező mágnások s az ezerho das köznemesek? Mindennek már csak az emléke maradt fenn. A köznemesség 1848-ban, a főnemesség 1900 után ment tönkre s ma már kevés kivétellel éppolyan dolgozókká lettek, mint Európa vagy az egész világ bármely nemzetének tagjai. Nemcsak a férfiak, hanem a nők ia 'dolgoznak és nem vé étlen elszigetelt jele hogy egy Apponyi Albert leányának divi Iont kellett nyitnia, hogy mindennapi kenyerét megkereshesse. Mindig úgy tüntetik fel nyugaton, mintha nálunk csak azok kerülhetnének be a vezető, irányító osztályba, akik olyan szerencséseik voltak, hogy bizonyos családok tagjainak születhettek. Ha tudnáJí, hogy a legrégibb magyar családok gyermekei ós leszármazottainak jórésze iparos, paraszti és munkássorban van, meirt anyagiak hiányában még a szükséges iskolákat sem tudták elvégezni, azt az iskolát sem, amely az úgynevezett feudáis* osztályba való bejutást jelenti. Mert nálunk — mint jól tudjuk — nem a születési előjogok, hanem bizonyos iskolázottság, mondjuk az érettségi vagy a főiskolák elvégzése volt az a kapu, ame yen át oda bárki beléphetett. Az a tény, hogy Magyarországon, éppen úgy, mint minden más európai államban, történelmünk folyamán évszázadokon át kifejlődött egy nemesi osztály, akik ezen rangjukat rendszerint azért kapták, mert az ellenséggel jól verekedtek, ez csak természetes. Ez álta ános dolog és nemi elszigeteli jelenség. Ez a nemesség azonban mindenkor egyenjogú történelmi osztálynak és testvérnek tartotta a falu magyar népét, nemcsak azért, mert ennek soraiban sok elszegényedett nemes van, hanem azért is, mert összeköti vele az azonos vér ereje és az évszázadokon át megvívott nagy harcok közös emléke. Azon a címen tehát, hogy valaki nemes 1 ember, a mai Magyarországon jogokat nem igényel ég előnyöket nem élvez. De viszont miért legyen hátrányban másokkal szemben pkkor, amikor iskoláit elvégezte, a szükséges» kvalifikációt megszerezte és rendelkezik olyan képességgel, amely egy bizonyos állá«? elnyeréséhez szükséges? Németországnak sohasem volt hátrányára a von Bismarckok, von Moltkék, von Hindenourgok, von, Ttibbentropok és von Keitelek szereplése, Anglia sem vallja kárát annak, hogy Churchill, Halifax és Eden lordok irányítják sorsát. És Roosevelt elnök megválasztásánál som számított bűnnek a demokrácia hazájában az a tény, hogy ősei. mint úttörők, 800 éve élnek Amerikában, Elvégre a demokratikus í
