Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-89

Àz országgyűlés felsőházának 89, ülése Jóvátételt ós lassan pótolhattuk a sok-sok mulasztást, amelyet elődeink elkövettek. Iskolákat építettünk, utakat javítottunk, száz és száz fontos dolgot teremtettünk: hadfelszerelésről szó sem lehetett, egyrészt azért, mert ellenőrzés alatt állottunk, másrészt pedig azért, mert nem volt miből. Nem volt, mert nem maradt egyebünk, mint egy kis darab földünk, kitűnő katonahírnevünk ós becsületünk, amely örök garancia lehet mindenkinek, hogy higyjen nekünkÈzt a becsületet, ezt a kis darab földet akarjuk csupán megtartani. De ehhez ma nem elég a kasza ós szurony, nem elég a magyar virtus, hanem drága fölszerelés és gépi erők kellenek, amelyeket nekünk nem igen osztogattak. Komán szomszédaink ma is a bőven kapott hadianyaggal pompáznak; nekünk most is saiát erőnkkel kell szerény iparunkkal magunkat fölszerelnünk. Pedig körül vagyunk véve ellenséggel. Déli határainkat hatalmas hadsereggé íejlődött partizán Letörések fenyegetik; Erdély cégeit román szövetségeseink szállták nieg és »a Tiszáig való előrenyomulás ígéretével igyekeznek a nép figyielmét elterelni zavaros belső állapotaikról. Hiába Költ minden szándékunk, nogy jószomszédi egyetértésben éljünk: ők kardjukat csörtetik, Erdély nyugalmát fenyegetik és vajmi kevés tudomást vesznek az általános európai érdekről. Ugy játszák az áldozatos szövetségest, pedig Oroszországban levő csapataik nagy része magyar véreinkből áll. Ezeket használják ki a végletekig, az itthonleyőket pedig meztelenrevetköztctve hurcolják büntető táborokba, úgyhogy ezeknek nagyrósze sohasem fogja meglátni otthonát, mert el kell pusztulniuk az embertelen bánásmód és a ragályos betegségek következtében. Asszonyokat, gyermekeket kínoznak, bűntelen öreg embereket üldöznek, csak azért, mert magyarok, csak azért, mert ott élnek és ragaszkodnak a földhöz, amelyen ezer éven át éltek őseik. Mi pedig ugyanakkor az ittlóvo kisebbségek földjét, otthonát, iskoláját, nyelvét, szabadságát meghagyjuk, tejbe-vajbai fürösztjük és tűrjük, hogy Papjaik és tanítóik államköltségen és külföldi Pénzen izgassanak ellenünk. Törünk, án dig lehet, de egyszer be fog telni a pohár, mert öem alázhatjuk meg magunkat örökké, és pontot teszünk a további megaláztatások után. Eddig nem alkalmaztunk erőszakot, de ha belekényszerítenek, fogunk alkalmazni és megfogjuk védeni odaát levő véreink eletét és az ittlevŐk nyugalmát. Mélyen t. Felsőházi Kérdem ezekutáu, [ehet-e valaki, aki nem látja be helyzetünk bizonytalanságát és honi hadseregünk szükségességét? Lehet-e valaki, aki azt állítja a doni veszteségek után, hogy vau még fölöslegünk, és aki nem látja be, hogy erőnkön felüli áldozatot hoztunk, amikor tavaly e

gy egész hadsereget küldtünk Oroszor^zágba^ akkor, amikor a huszonnyolcmilliói Spanyolország egy hadosztállyal, Szlovákia egy dandárral, Horvátország pedig egy ezreddel képviseltette magát a, bolsevizmus elleni szimbolikus, hadjáratban. Szimbolikusnak azért nevezem, mert a nagy Német Birodalom azzal, hogy hardbahívta a különböző népeket, csak jelképezni akarta, 'hogy az egész kultúrviUág résztvesz' a modern keresztes badjánatba.nt mert győzelmének kivívásához pen kis népekre, köztük reánk is igazan nem lehetett és nincs szüksége. Remélem, mindnyájain okultunk és tanul1948. évi december hó 14-én, kedden. 45 tunk a múlt szomorú tapasztalataiból é* ezekután mindenki érzi és belátja, hogy más harcterekre csapatokat nem küldhetünk mindaddig, amíg országunk védelme biztosítva éa hadseregünk a mai kor követelményeinek megfelelően fjelszerelve nincsen. {Ügy vmi a balolakm.) Egyetlen kötelességünk hadseregünk erejét barmai áldozattal minél nagyobbra fokozni éa az eljövendő nehéz időkre harcos magyar Melleimben előkészíteni. De, hogy mindez meglegyen, ahhox nem elég csak a katonai tevékenység, hanem szükséges a hátország lelki felkészültsége, fegyeljDieEettstége, áldozatos tisztái életév erkölcsös politikai szemlélete és mindenekelőtt a választott vezetők iránti hit és bizalom helyreállítása is. Legyen vége a tekintélyrombolásnak! Legyein végié a. parlamentarizmust felelőtlen kritizálásának és vegye tudomásul mindenlki, ihogy a nép áltial megválasztott törvényhozók nagy többsége legalább oly felkészült és legalább oly illetékes az ország irányítására, mint bárki más, (Ügy van! Ügy vain!) és ne történjék meg többé, hogy a nemzet egész létére kiható dolgokat egypár vezető saját felfogása szerint a kulisszák mögött intézzen ©1. Aimág a parlamentáris rendszer fennáll, addig nincs joga senkinek a páriámét megkérdezése nélkül initézkedni. Tessék a kormáinylzatnak a.z »alkotmány szellemében vinni a dolgokat és múltbeli szokásaitól eltérően töibbet foglalkoztatná/ az országgyűlést és véleményét legalább a nagy kérdésekben lUiegbaillgatni. A nemzőire nézve hasznos egyességeket köthet bárki, de terhes

1 kötelezettségieket csak annalki hozzájáruLásávial és be-Vyegyejzéisiável ilehet válfljatljnk < Ha így a törvényhozás nemcsak képletei valami lesz, hanem aktiv tényező is, akkor helyire fog állni a nemzet előtt is a tekintélye, különösen, ha a viták a nemzet ősi tradícióinak megfelelő szellemben folynak és elnémítják azt az útszéli forradalmi hangot, amelyet legutóbb is a képviselőházban egy jelentéktelen egyéni egyik Legnagyobb tekintélyünkkel, legelső bíránkkal, a királyi Kúria elnökével szemben magának megengedett (Úgy van! Ügy van!), továbbá ha. az oly sokat igért ösiszeférhetlenségi törvénnyel megszüntetik a tagjainak a gazdasági életben való túlzott részvételét. Mélyen t. Felsőház! Én a közelmúltban benyujtotttami egy ilyen önálló törvényjavaslatod amely hivatva, lett volna ezt a kérdést átmenetileg; szabályozni. ^ A kormány kívánságára ezt a javaslatot visszavonom azért, mert megnyugtató Ígéretet kaptam arra nézve, hogy a legrövidebb időn belül hasonló törvényjavaslatot fog a Ház ele terjeszteni. Ezen Ígéretnek birtokában ismét kérelmi a kormányt, hogy ne halogassa, a, dolgokat, mert ez kiszámítihataJain hatásml ibír a közsizellein és a

( közhangulat kialakításának szempontjából. Nem a miatériális, hamem, & morális részen van a hangsúly. Az a fontos, hogy a. nép érezze és lássa, hogy elweizdődött egy tisztulási folyiamat, amelyben úttörő és jó példával elöljár maga a törvényhozás. Ezzel egyidejűleg rendeznünk kell azonban a közalkalmazottak helyzetét ist. A háború ki törése óta minden alkalmat megragadtam és feértera az illetékeseket, hogy idejébe» gondoskodjanak ennek a felelősségteljes munkát