Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-89

44 Az országgyűlés felsőházának 89. ülése fejtsem szerény idézetemet ai legfontosabb j kérdésiekkel kapcsolatban, mindenekelőtt arra t kívánok rámutatni, hogy a problémák lényegében ugyamiazok, amelyek egy esztendővel I ezelőtt voltak, a különbség csak az, hogy az elmúlt év sok mindent igazolt, amit előre láttunk és sok minden vált szomorú valósággá, Rmit elkerülni szerettünk és elkerülni lehetett volna. (As elnöki széket Wekerle Sándor foglalja el) Miïndezi azonban természetes következménye v*>lt annak a meggondolatlan és bűnöeen könnyeihnű poliitikának, ami itt éveken át foilyt, amelynek súlyát naponként jobban j érezzük és amit oly tökéletesen betetőzött az I előző kormány, ha ugyan egyáltalában politikának nevezhető »z az ideges kapkodás, amit i véghez vitt. De hiába volt minden józan «zó, minden j intés, az irányító tényezők diktatórikus tő- ! rekvéstől és vélt zsenialitásuk tudatától el- J telve fölényesen intézték el a figyelmezteté- j seket Az alkotmányt a régi világ idejétmúlt | intézményének tekintették s jó példával jár- j tat elől a törvényhozás tekinitélyenek lejára- i tásában. Így kar>ott lábrai a felelőtlen politizálás j olyan testületeikben is* amelyek erre hivatottak nem voltaik. A pairfl'ament félretolásával döntöttek a legfontosabb kérdésekben, a cselekedeteket pedig nem mindig a lelki űstmeret, haneml divjatoi* jél&zavak, népszertíbiködés, gyakran egyéni szempontok irányították és néha az utcai elemek elképzeléseliwelk hatása aHatt osieilekedtek. De nemcsak a politikában volt ez így, mélyen t. Felsőház, hianeta gazdasági téren is. Addig kísérleteztek a háború kellős közepén, atrníg kiiesett az irányítás az illetékesek kezéből, mert a mindent aláásó feketepiac is csa*k úgy terjedhetett el ilyen mértebben, hogy az ársk kialakítását nem az erre hivatott szervek és az örök gazdasági törvények, hanem a nyereségéhes tudatlan árusok lelkiismeretlen kapzsisága, az áiruhiailmozás és a pengővel azetaiben vaJÓ oktalan bizalmatlanság eszközöl'tei, úgyannyira, hogy a végén már az állam által monopolizált és nyilvántartott áruk iscsak f elk étén kaphatók, miként ezt a dohánynemüknél, a szesznél, a műtrágyánál, a szénkénegnél. a cementnél és sok egyéb közszükségleti cikknél taipaisz'tlalhatjúkl A kormány pedig tétlenül engedte magát befejezett tények elé állítani. Mind ennek lett természetes következménye a doni hadsereg pusztulás», a középosztály teljes elesése, a gazdasági élet. akadozása, a fegyelem, a

1 kötelessécrérzet. erkölcs lazulása és a pengő indokolatían leromlása. De hát nem akarok a muH jóvátehetetlen hibái fölött meditálni. Remélni akarom, hogy vége van ennek a beteges, állapotnak, annál is inkább, mert úgy tudom, hogy az illetékes tényezők már belátták és orvosolni kívánják a hibákat. Kérdem azonban, hogy mindez miért nem történt előbb, miért kellett mostanáig várni én a megoldásokat az utolsó percre halasztani! Előre kellett volna nézni, a jövőt A alz abban milő ezer veszedelmet látni, kiese- } rélni az alkalmatlan embereiket, letörni « j spekulációt, megjavítani az erkölcsöket és ez- j 7!f>l mcrvaítoTitatni általános helyzetünket. Ma már késő, mert az események rohannak; cserélgetésre idfl nincs és nekünk

1 a meglevő 1943. évi december hó 14-én, kedden. emberekkel, a meglevő eszközökkel és adott helyzetünkkel kel kiállni a nagy teherpróbát. De így is ki fogjuk állni, akkor, ha a kormány késedelem nélkül, keményen és kíméletlenül belenyúl a dolgokba. Ha változtatni nem la, de javítani lehet, ha egy lapra teszünk fel mindent és a honvédelem szolgálatába állítjuk be minden erőnket. Ezért, mint tavaly, mosi is kizárólag a honvédelem szempontjából kívánom vizsgálni az eseményeket és a költségvetést mert minden más luxus és minden más felesleges. Tavaly még külső és belső frontra tagolhattam mondanivalóimat. Ma már, sajnos, csak belső frontról beszélhetek, mert a külsőnek csak szomorú emléke maradt és egy újabb örök tanulsága annak, hogy nem mehetünk belő büntetlenül erőnkön felüli vállalkozásokba. (Ûajj vanJ) így, ha már külső frontunk nincs, annál inkább minden lelki és anyagi erőnket a belső frontra kell koncentrálnunk, amelynek legfőbb tényezője a fegyelmezett, a harorakész, erős honi hadsereg. Mélyen t. Felsőházi Tisztában vagyok azzal, hogy katonai kérdésekkel- nem lehet a nagy nyilvánosság előtt foglalkozni, — éppen ezért távol álljon tőlem a szándéka is annak, hogy szervezeti vagy egyéb anyagi kérdéseket aikar- ' jak a vitába belevinni, — de kötelességemnek tartom erről a helyről kérni az illetékeseket, hogy elhatározásaik megtételénél tartsák szem előtt azt, hogy honvédségünk

1 első és legfőbb feladata határaink védelme s az állampolgárok életének és javainak biztosítása. (ÛQV van! ŰrjV van!) Nem hódításra, hanem védelemre vagyunk beállítva, tehát nem bocsátkozhatunk bele olyan kalandokba, amelyek nem ezt Ü célt szolgálják és nem állanak arányban felkészültségünkkel, erőnkkel és lehetőségeinkkel. (Ûav van!) Mert nincs fölösleges magyar vér, nincs fölösleges magyar fegyver, amelyet nélkülözni tudjunk! Nekünk nem kell hazudoznunk» nekünk nem kel] semmit sem letagadnunk, csak a való helyzetet kell feltárnunk és ez mindent nyíltan és világosan megmagyaráz. Bár ezt minden magyarnak' tudnia és éreznie kellene, mégis vannak olyan törvényhozók is. akik kevésnek tartják a meghozott áldozatot és Romániát állítják oda követendő példának. Annyiszor véreztünk történelmünk folyamán Európa érdekeiért, annyiszor áldoztunk és harcoltunk mi. amikor mások békén éltek! Nem volt hódítási szándékunk a rault háborúban sem. de meghoziuk az áldozatot szövetségeseinkért. Zokszó és szemrehányás nélkül tűrtük utána az elmúlt húsz p tendő szenvedéseit. Ez is bizonyítja, hocy nem szoktuk %s most sem akarjuk magunkat kivonni vállalt kötelezettségeink alól. Az áldozat meghozatalának azonban^ van határa, ameddig esry nemzet elmenet. Azon túl már létét testí kockára, ezt pedig tőlünk senkisem kívánhatja. (Üay vnv! o lw?éí)en.) Ezért nem lehet minket összehasonlítani más országokkal. Míg a kisantant nénei ervőzelmi tort ültek, mi a megszállás következtében menekült véreinkkel osztottuk meg kis darab kenyerünket. Míg ők egymás között darabolták ősi földünket, mi hatszázezer hősi halottat sirattunk és mes annyink sem voll hosry az ele-s-vWtefc"hii'traminir- dotfcairo] 'tftszt ősségeden gondoskodhassunk. Amikor ők az antant jóvnltáról milliárdokat és modern hadfelszerelést kanták, mi a saját megkoplalt filléreinkből fizettük a