Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-97

Az országgyűlés felsőházának 97. ülése. 1944. évi január hó 18 án, kedden vidékeoi kender- és lenárut sehol sem lehet kapni, kereskedésekben sem. Feltűnő, hogy kiváló kondér- és leniparunk semmivel sem tiet a közfogyasztás segítségére. Feltételezem, hogy mindezeket majd csak a jobb fizetési lehetőségek idejében használják fel és akkor tognak majd vele kijönni. Kényszeríteni kell tehát a textilgyárakat nagyobb es megfelelő kapacitású munkateljesítményre. Ha a mezőgazdaság nem termel eleget, ellenőrzik, kritizálják, «őt ha hanyagságot tapasztalnak nála, a gazdát félreállítják, kicserélik és helyébe mást ültetnek, hogy jobban és bizitosabb eredménnyel termeljen a köznek. De az4 látjuk mi fogyasztók, hogy a kormányzat sem igen. igyekszik az ipari közszükségleti cikkek drágulását visszafejleszteni. Olyan nagy aaiparvedeltm, hogy ők szabadon azt tesznetk, amit akarnak. Például nézzünk egy munRásinget, amely ma 86 pengőbe kerül vagy egy alsónadrágod, amiely 92 pengőbe kerül. Ha egy munkás »szívesen« dolgozik, két héten belül lemegy az róla. Vagy nézzük azt a felsőruhaneműt, amelyet most oszitiatott a közellátásügyi miniszter úr őnagymóltósúga a mezőgazdasági konvenciós cselédeknek, amelynek métere 56 pengő. A hozzávalóval és munkadíjjal együtt 320 pengőbe kerül egy öltözet. És ez a legolcsóbb! Vagy nézzünk egy hozzávaló bekecset, mely szinltén 300 pengőbe kerül. De ezt csajj a; konvenciós mezőgazdasági munkálok kapják! Hát mi van a nagytömegekkel Î Ez ugyanis csak a mezőgazdaságig munkások 10%-át elégíti ki. Hol van a többi? Hol vannak azok az egyszerű munkásemberek, aikik nem gazdasági cselédek és hol vannak a törpebirtokosok és kisgazdák? Mi is akarnánk valahogyan ruházkodni, de nem bírunk, csak ha feketén fizetjük meg ezeket. Vagy nézzünk végig az ipari munkákon, például a kovácsmunkákon. Nézzük a patkólást. Egy új téli pankó 6 pengőbe kerül, egy ócska patkó felverése pedig 3 pengő. Vagy nézzünk meg egy ráfhúzást. Kettős ráfhúzás 20 pengőbe kerül, ami azelőtt 2 pengő volt. És h

a kérdezem a szakszervezetet, azt mondják, me«van engedve, hogy ötszörös árat kérhetnek a régi ár helyett. Én ezt nem tudom luegerteni. Termelő gaada vagyok és azért ezeket a dolgokat, sajnos, meg'kell itt emlílenem. Vagy vegyünk egy Nagyatádi-Jioesit — így hívják a fédères kocsit. —- amely ma 2500 pengő. Valamikor 400 pengő volt az ára. De ez nem olyan, fontos, ez luxus dolog. Vegyünk azonban egy fontos gazdasági kocsit. Lőcsös kocsi vasalása 40 kilogrammos tengellyel 1500—2000 pengő. Vagy nézzünk egy oldalvasalást. Nem egész kocsi vasalása 750 pengő. Vagy nézzük, a bognár-munkákat. Egy lőcsös kocsinak famunkája, ami ezelőtt 80 pengő volt, ma 1200 pengő. Valahol óriási hibának kell lennie. Egy lőcsnek a készítése, a/mely l pengő volt, ma 20 pengő. Mélyen t. Felsőház! Ha tovább futunk végig egész közgazdasági életünk fontos szükségletein, eljutunk a tűzifához. Miért nincsen tűzifa? A miniszterelnök úr őnagyméltósága az utóbbi napokban azt mondotta, hogv azért nincs, mert feltüzelték. Igaz. feltüzelnénk, ha volna, Nincsen pedig azért, mert nincsen vállalkozó, napy tőkével bíró vállalat, amely a fatermelésre vállalkoznék, mert látja, hogy ez teljes ráfizetéssel jár. Ezt a rizikót senki sem vállalja, ezért nincsen fa. A termelőnek ott kinnt a telepen 4 pengőt kell fizetnie, ugyanakkor Budapesten ma 36 pengő egy métermázsa fa, lent vidéken pedig 15 pengő. Vagy nézzük egyes fontos élelmezési fűszercikkeinket, nézzük a paprikát, amely teljesen eltűnt az országból. Szeged és Kalocsa környékén és fent Érsekújvár környékén bőven van paprika, tele vannak vele a raktárak, egész tömeg van belőle, a raktárakba többet már berakni sem lehet és nem jön ki a paprika. Pedig ma volna az ideje, amikor a háztartások tömegei sertéseket vágnak le, hogy tárolják nyarára. Nincs paprika, egyáltalában nem lehet hozzájutni. Ha hozzájut az ember, csak, feketén juthat hozzá, így pedig 30—60 pengő egy kiló paprika. Miért? Valószínűnek tartom, hogy azok a vállalatok, amelyek ebben monopóliumot élveznek, jobb időkre tartják, mert ez a legjobb pénzelhelyezés. Ha ugyanis beteszik a pénzüket a bankba, azt mondják, elvész az értéke, tehát áruban helyezik el, halmoznak. Tehát nemcsak mi, kisterme' ő gazdák halmozunk, hanem hatványozottabban halmoznak a nagyvállalatok. Nem jön ki az áru az áruraktárból, mert ma f ontosabb az áru ós aranyvaluta lesz belőle. így áll elő a feketepiac. Mint említettem, most itt van a sertésvágá&ok ideje és nekünk szükségünk volna vagy paprikára, vagy borsra. A bors is eltűnt cikk, de feketén lehet kapni. Egy kiló borsért ma egy 150 kilogrammos disznót kell adni. 400—500 pengő most egy kiló bors, tehát 500 pengőért kell egy 150 kilogrammos sertést odaadni. Lehetetlen, hogy ezek igazságos dolgok volnának! Vagy miért nincs bőráru. A múlt évben több mint 700.000 szarvasmarhát szolgáltatott be a mezőgazdaság a közellátásnak. A 700.000 darab szarvasmarhát feldolgozták. A bőr valószínűleg bennmaradt az országban. Hol vannak ezek a feldolgozott bőrök? Nem lehet a vidéken egy kvadrát bőrt kapni! Ha^ cipőt akarunk csináltatni, akkor egy pár cipő a vidéken feketén 850 pengőbe kerül, de még így sem lehet csináltatni. Egy pár csizma 600 pengőbe kerül! Hallottam a raultkor, hogy ha valaki egy gálacsizmát al$ar csináltatni, akkor egy 200 kilogrammos kövér sertést kell érte adnia, ami majdnem 1500 pengő. így lehet végigmenni a gazdasági élet egész területén. Valószínűleg a bőrre is ugyanaz áll, mint más dolgokra: tárolják. Ebben van a pénz legjobb elhelyezése, ez jobb az aranynál. De még tovább megyek. A mezőgazdaságot, érintő ipari cikkek közül eltűnt a vas. a fa. y oetmient, a bőr. a kocsikenőes, a különböző ola\iok, a mész, a tégla, a szerszám fa. Szerszám fát egyáltalán nem temnelneik. És ami a legfontosabb, épü'etfa-egyáltalán nincs, csak feketén. 1939-ben egy köbméter épületfa 120 pengő volt, ma 600—700 pengő. Csodálkozunk tehát azon, hogy a vidéknek, az Alfö.'d tanyaisfánaik városai és falvaik, amelyek a vizes esztendőkben, az árvizekben tönkrementek, ma romokban vannak és nem lehet helyreállítani őket? Ez lehetetlen feladat fa hiányában. Csodálkozunk akkor — haUottam ilyen csodálkozást, — hogy egy választási malac ára 100 pengő, egy tojás 1 pengő 20 fillér, egy liba 50