Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-97

312 Az országgyűlés felsőházának 97. ülése 1944. évi január hó 18-án, kedden. pengői Ez mindi bagatell dolog ahhoz képest, amit nekünk, gazdasági üzemünk ieiuitaitanához vásaroinuoiK kedL (Úgy van!) i\e ezekeu induJjunk el "tékáit, hanem elsősorban iogj.uk ,iüiLg aiz ipart és azt a töket, amely ma ha.inoz. üa a munkabéreket nézzük, a mezőgazdaságban végtelenül kétségbeejtő tünet van. iNincs munkavállaló, vagy na van, ncuiistuuja, hogy mit kérjen a vidéken. Mi, kisgazdák, egy közepes nagyságú kisbirtokon, egy 20—70 holdon lévő tanyás birtokon bennkosztos muntkásokat szoktunk tartani. Konvencióét dem tudunk tartani azon a kis biitokon, mert ahhoz külön épületeket kellene emelni és nean vagyunk olyan helyzetben. Üjév napján tzokott nálunk cse.édváltofcás lenni. Az idém alig volt je.emfcező munkavállaló. A munkaadóknak csak: 8—10 százaléka tucott cselédet fogadni. 14—18 éves kom gyermeknek fuzettünk — már ak- tudott fizetni, valószínűleg az tudott csak fizetni, aki feketézett, — 3—4000 pengőt és hozzá teljes ellátást, mosást, mindent. Vagy ha nem 3—4000 pengőt adunk, akkor ennek megfelelő természetbeni járandóságot kell adni: búzajárandóságot, tuziíat, r.'iiat, c.*zmát, alsófáhérneműt, a világon mindent kértek, amit csak el lehet képzelni. Da nem sajna máim ezt a munkástól, mert tudom, hogy azért a pénzért nem tud annyi értékű holmit vásárolni, hogy valamennyire haszna legyen belőle. 'i i t i Kérdem, meg lehet ezt a bért fieetnd gazdasági összeomlás nélkül? A gazdatársadalom már összejárta a fél országot, de munkavállalóra nem talált. Erdélyben, a székelyeknél, a Felvidékem, Nagyvárad környékén, sehol sem vállalkoztak munkára. Azt mondják hosv jobb kereseti lehetőség vau nekik az erdőben és másutt, ahová el tudnak menni. Azt mondják, hogy azért a pénzért, azért a 3—4000 pengőért, amelyet mi adnáuk nekik, nem tu a ak magukat felruházni; oda kell adniok minden péiuzüket ruhára ésr egy esztendő alatt lemegy lóluk m nden. Azt mondják: akkor miért dolgoztam, miiért szolgáltam Î A törvényjavaslat nem bünteti ugyan a mumkabéiuzsorát, de átfut rajta. Nekünk munka adóknak igen súlyos a munkabéruzsora. Leplen nyomon találkozunk vele, mert a munkabér túlfizetése megdrágítja a termelést, vagy ha nem állítunk be munkavállalót, csökkentjük a terméshozamot és csődbe kerüli a te>rmelés» ^ a közellátás akadozik, az elégedetlenség növekszik, az ország rendje, békéié veszélyben vau. Kérdem tphát, melyik fonta, abb az ország «zempontjából! A terményárakat és a közszükségleti iparcikkek Í:yártását hatványozott tempóban emelni kelene és az ipari árakat arányba kellene hozni a mezőgazdáig ági terményárakkal. Ha ezt nem tudja biztosítói a kormány, ea a törvényjavasr lat nem fog segíteni, a teTimeJés leáll és azután jön a megsemmisülés. A fentiek elmondása után azt kell látnom, hogy a közellátás nem jól működik, mert ha jól működnék, aktkor - tekintve, hogy a mezőgazdaság mindent szolgáltat — a fogyasztó megkapná, ami neki jár fejadagként, nem kényszerülne fekrteárakon vásárolni és így megszűnnék a feketepiac. Meg kell állapítanom, hogy a vidéken igen sokszor látunk katonai és állami autókat élelmicikkek felszedésére. Valószínűnek tartom, hogy ezek is kövérsertésánikért utazgatnak vidékre. Eleket is le kell állítani. Ha ezek megszűnnek, akkor nem lesz csábítás és könnyen megszűnik a feketepiac. A javallat igen szigorú, a legkisebb kihágás súlyos bönömbüuteitéöt von maga után« A visszaeső árdrágító bűncselekmeny büntetése ötévi fegyháztól tízévi fegyházig megy, sőt ha öt éven belül többszöri vicszae-.es vau, teljes vagyonelkobzás jár érte. Bármennyire el tudom ítélni mindazokat, akik kapzsiságból, vagyongyüjtési, meggazdagodási szenvedélybői árdrágí va, másokat ezzel megkárosítanak és az árut elvonva többször is visszaeshetnek ezen bűnbe, mégis rettenetesnek tartom a teljes vagyonelkobzá:!t. Lehetnek olyan szerencsétlenek, akiket kényszerhelyzet, szegénység, betegség, elemi kár. aszálykár és sok,más oka az éle.nek vi z rá ezen árdrágításra, mert magát másképp nem tuidja fenntartani, csak akkor, ha a lekettpiaehoz nyúl; ezekre végzetes lesz a törvény végrehajtása. Mindezt azzal kell megakadályozini. hogy tegyék lehetővé, hogy amire a fogyasztónak szüksége van, azt rendes ipari és kére ke de Imi áron meg Khessen kapni. Akkor meg fog szűnni a feketepiac. Tudom, hogy a nagy fogyasztóközönség érdeke kívánja a törvényjavaslat törvényerőre emelését. Amíg azonban a termelőosztály terményárai nem hozatnak arányba az ipari közszükségleti cikkek áraival, addig nem lesz elegendő áru; addig a törvény végrehajtása végzi tea lehet és a termeié' folytonosságát, az ország belső rendjét, társadalmi békéjét fogja veszélyeztetni. Bármilyen tisztelettel vi-elteteim a kormány iránt? indokaim alapján a törvényjavaslatod nem fogadhatom el tem részie+eiben. sem általánosságban. (Élénk he' restés és iaps.) Elnök: Szólásra következik Mészáros István feLyőházi tag úr. Mészáros Is-van: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Bálint György előttem felszólalt igen t. felsőházi tagtársam és barátom a mezőgazdasággal általában foglalkozott. Mint a falu legkisebb egyedeinek, munka? a inak és törpegazdáinak képviselője, kötelességem, hogy az ő véleményüket ezz-1 a javaslattal szemben külön elmondhassam. (Halljuk! Halljuk!) Nagy tisztelője vagyok az igazságügyminiszter úr és a közellátásügyi miniszer úr őnagyméltóságaiknak, mert tudom, hogy mind a ketten azt a rendet akarják fenntartani, amelv háború alatt fenntartandó az egész ország területén. De kérdem mégis az ifozságügyminisztrr urat, hogy amikor az 1920:XV, te. az 1920:XVI. te, az 1940:XVITI. te. és az 1941 :X. te. a feketepiacra már ráhúzta a lepedőt, kimen dván, hogy azt meg kell szüntetni és aki vétkezik, azt meg kell büntetni, mcst éppein ebben a pillanatban olyan nagy szükség van az 1944. évi törvényre? Mélyen t Felsőház! Tudom azt is, hogy a közellátásügyi miniszter úr mintegy családapja ennek az országnak, neki kell az egész ország közellátá?át vezetmie, biztosítania azt, hogy mindenkinek meg le-gyena mindennapi betevő falatja, neki kell biztosítania a lábbelit, a ruházatot a legalsóbb rétegek számára is. Mégis meg kell állapítanom, hogy feketén van, feketén kapunk, de a közellátás révén bizony nagyon keveset vagy semmit eem. Most felteszem azt a kérdést, hogy az ár drágításról, »tb.-ről intézkedő említett törvény-