Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-97
310 Az országgyűlés felsőházának 97. ülése Í944. évi januái hó lb án, kedden. amelyben gyönyörűen mondja ki a következőket: »Jogi érdek az, hogy az állam polgárai azokhoz a közszükségleti cikkekhez, amelyeknek forgalma korlátozva van, arányíagosan és így igazságos elosztás szerint hozzájussanak, márpedig mihelyt az egyik oldalon az áruk visszatartása, az áruk árának felhajtása» vagy mondjuk a túlságos és meg nem engedett, megokolatlan halmozás van előtérben, akkor nyilvánvaló, hogy itt már a büntetendőségnek kell felmerülnie.« Kétségtelen, hogy ennek a javaslatnak egyik-másik szava, kifejezése olyan, hogy bizonyos rugalmasságot enged meg. Ez kell Í6, mert ma már túl vagyunk azon, hogy a bíró — hogy a XVIII. század végének kifejezését használjam — úgynevezett Gesetzmaschine legyen, hogy csak éppen végrehajtsa a törvényt, de még csak gondolkodnia, sőt értelmeznie sem szabad. Kikerülhetetlen a modern jogalkotásban az, hogy bizonyos normatív elemek bekerüljenek a törvénybe, hiszen ilyenekkel mai törvénykönyvünk is tele van. Nem. akarom itt megint túlságosan igény Iwvenni a t.Felsőház szíves türelmét, csak megemlítem, hogy a btiutetőtörvénykönyvben több helyen előfordul például ez a szó: tisztességes. Egy más értékrendszerbe, az erkölcsi rendbe való bekapcsolódás során állapítható meg, hogy mi a tisztességes, mi a nem tisztességes. Vagy például a magánlaksértésnél a 332. § 2. pontja szerint súlyosbító körülmény az, ha éjjel követik el. Mi az, hogy éjjel ? Ezt nem lehet lerögzíteni, nem lehet sem a vasúti menetrendből, sem másból megállapítani. A heiyi viszonyokhoz képest és az időjárás különböző körülményeinek figyelembevételével fogj» mindig a bíróság mint normatív elemet értékelni és felfogni. Vagy például ott van a gyújtogatás, amellyel kapcsolatban a 422. $ második pontja azt mondja, hogy: »aki szabad téren fekvő nagyobb mennyiségű terménykészletét gyújt fel.« Mi az a nagyobb mennyiségi Ezt nem lehet és nem is szabad a törvényben megmondani, ezt mindig a körülményekhez kénest fogja a bíróság megállapítani. T. Felsőház! Én, aki elvégre mégis csak 46 éve foglalkozom büntetőjoggal, tehát volt módom belepillantani annak rejtelmeibe, céljaiba és célkitűzéseibe, nyugodt lélekkel merem ajánlani a t felsőháznak.- ennek a javaslatnak mind általánosságban, mind részleteiben való elfogadását. (Helyes és és tops.) Elnök: Szólásra következik S. Bálint György felsőházi tag úr. S. Báliat György: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Az előadó úr részletesen és tárgyilagosan ismertette előttünk a nemzeti t gazdálkodás rendjét zavaró egye« cselekmények szigorúbb büntetéséről szóló törvényjavaslatot, legyen szabad azonban nekem a nagytermelő, a kisgazdaközönség és a munkásság érdekében a törvényjavaslattal néhány percig foglalkoznom. A tövcnyjavaslat a mai igen nagy megpróbáltatásban, a mai nehéz élelmezési és ruházkodási viszonyok között a nemzetnek nyugalmait, békét, rendet, minden polgárnak békés munkát, nyugodt otthont és biztos megélhetési lehetőséget, a kormánynak a nyugodt or zágépí:ó munka lehetőségét óhajtja biztosi-A. cél minden tekintetben megnyugtató, azonban mégis végtelen aggodalommal eltelve kell megállapítanom, hogy ha ez a javaslat törvényerőn; emelkedik, akkor a termelő és dolgozó emberek százezreit lehei börtönbe juttatni. Bár elítélek minden olyan cse^üinén^ t, amely a nemzeti gazdálkodás rendjét zavarja, azt mondom, hogy ezzel a törvényjavaslattal három évvel ezelőtt kellett volna jönni, amikor még meg lehetett volna állítani a mérnetetlen áruuzsorát, a kapzsi áruhalmozást és az indokolatlan meggazdagodás beteges szenvedélyét. Ma már annyira elharapóztak az előbb említett beteges hajlamok, hogy ennek a törvényjavaslatnak végrehajtásával a társadalmi rendet, az ország belső nyugalmát és békéjét látom veszélyez tetve, mert a kormányzat nem tudta megteremteni eddig a mezőgazdasági terményárak és az ipari és kereskedelmi árak közötti egyensúlyt, a harmóniát és nem tudta rákényszeríte'Tii a, nagyipart, hogy a fogyasztfjknak éppen úgy álljon rendelkezésére árukészleteivel, mint ahogyan mindenben kitudja elégíteni a fogyasztók szükségleteit a mezőgazda-ági termelőknek nagy tömege. A mezőgazdák a beszolgállatási rendeletben foglaltakat százszázalékig betartják és ha jó és igazságos a közellátás elosztása, mindenki megkapja a fejadagot, ami neki jár. Ha azonban a közellátás nem jól működik, nem igazságos a« elosztás, akadozik, aikkor jön az egyéni halmozás, az árulánckereskedelem, a feketepiac. Első helyen látjuk a feketepiacon a pénzes új gazdagokat, a nagypénzű zsidókat, akik minden pénzt megfizetnek azért az áruért, amelyre nekik szükségük van. Ezeket egyáltalában nem sajnálom. Sajnálom a nagy tömeget, a nélkülöző embereket. Akiknek módijuk van reá, fizes^einek többet, de ugyanakkor az ipar nem áll azon a magaslaton, mint a mezőgazdaság, mert nem tudja ellátni a fogyasztók nagy tömegeit és ha mégis igein, akkor lehetetlenül magas árakat kell értük a fogyasztóknak fizetni. A bizottsági ülésen hangoztatta a közellátásügyi miniszter úr őnagyméltósága. hogy az ipar nem tud olcsón termelni, mert drágám kell megfizetnie a külföldről behozatott textilműro^itokat, az olasz fonalat, stb. Sajnálattal veszem est tudomásul, azonban ez rem lehet komoly érv. nem pedig azért, mert a magyar kender- és lenipar igen fejlett. Kiváló feldolgozó gyártelepeink vámnak, amely telepeken két-hároméves nyersanyagok vannak ma is # fölhalmozva. Valószínű, hogy a raktárak félig kész árukkal is tömve vannak, tehát nem kell külföldi drága műrostos anyagot behozni, amely amúgy sem er semmit; a magyar föld bőven megtermi — ebben az évben is megtermetté — az igen kiváló kenderes lenkóróját, amelyet átadtunk igen olcsón, alacsony áron a kender- és lenipari vállalatoknak. Az ebből készült fehérnemű és falsőruhanemű is, ha készülne, jobb volna, bizto sabb, tartósabb is lenne, minit a műrostból készült anyag. De nem készítenek belőle, sőt tartalékolják a nyersanyagot, mert ez az egyik legjobb tőkeelhelyezés, amely mindentkor a iegneheze-bb aranyat fogja érni és a háború után is igen nagy értéket fog képviselni. Van-e aki ellenőrzi ezeknek a gyáraknak kapacitását, ki van-e eléggé használva ezeknek a gyáraknak -munkateljesítménye? Méltóztassék megengedni, ezt azért említem, mert a
