Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-96
278 Ax országgyűlés felsőházának 96. ülése »za fog majd térni. Most már csak két régi luafcyur íttiuiabiai széJtne^y Vaa íacgea m^g bz^xtwi aian. A o^sony es icmeavar. ji, Ä >ei>h.üui, a magyar igazságszolgáltatási szervezet mar €zeü.tucJí a n^iiyojsnaut jtivetelé\el hciyrea^i, ériinető tehát, ijogy a ivunauai a polgári pcruü «zuiiia óü/0-h.ui emeiketletu JlJvvel szemben a bűnügyek száma 12%-kai esőkként, éspedig azerti mert az árdágító visszaélések a Kuriaroi *embiU€k a iegicisobu Uoiiuias teüiuteu;ben az ítélőtáblákhoz, éspedig a 7.070/1941. szuinu reiiuciei atapjau, üiZ is uCtyes intézkedés volt. A többi bíróságnál majdnem ugyanolyan martait uz ü^yiüigaiomt ACIŰÍ emtiüeiles vau a buuapesii Kir. íte.őtábiánái, elicooeii * l budapesti es a pestvidéki törvéLyszéKnéi, vaiauiuit a központi járásbíróságnál kissé csőií kent» viszont a budapesti büntetőlörvónyszéknéi és a Kir. ügyészségnél meg. na emeiüeuelt az ügyforgalom éspedig azért, mert a háborúval Járó pszichózis bizony magúval ho^za a bűnügyek euaelkedését. Mindebből azt a következtetést kívánom levooni, hogy a bíróságok az ügyforgalom bizonyos emelkedésének ellenére hivatásuk magaslatán á lo-ak bár a bírói kar r:em csekély része háború* szolgálatot te'j'-í(. Meg kell állapítanurk, hogy a hadbavmulUk munkáját az itthocinaradVlak becsület r s:n, hűségesen, áldozatkészen, k fogásta-'áriul elvégzik. (Heh/esi s) úgyhogy 8 bí óságok működéseién nincs semmiféle fennakadás. De nemcsak a «táti atika b : zonyítja a bíróságok működésének kiválóságát, hanem az is, hogy érintefenül maradt az a magas színvonal, ame'yet a magyar híróságok működése terén mindig a legnagyobb elismeréssel kell honorálnunk. Mélyen t. Felsőház! Nincs nehezebb munka, mint bírói ítéletet h ozui. Én, aki szerencsévagyok a kir. Kúria ügyvédi tanácsának tagj i lenni, mondhatom, "hogy néha napokon át töprengene, hogy egy ítéletre nézve milyen javaslatot tegyek a feeyelmi bÍTÓságrak, mert nemcsak tudás és lelkii<imerete c ség, hanem mind^»n egyes apró körülmény mér T egelése is szükbéges ahhoz, hoo-y valaki leJkii mentes ítéletet hozzon. Meg kell állapítanunk, hogy a ra kir bíróságok tagjai # nemcsak nagy általánosság ban, hanem majduem kivétel nélkül egyénenkint i«, hivatásuk magaslatán állnak, a törvényt tudják é?> le'kiismorefese'n alkalmazzák. Ehhez a lelkiismeretes alkalmazáshoz meg is ad mindenféle garanciát a törvény. Ha egy bíró bármely tekintetben az elfogult ágnak csak a látszatába kerülhetne, már ott vannak a kizáró okuk. Magának a félnek elfogultság címén bármely bíró ellen jogában áll elfogultsági kifogást emelni. A bíró maga is olyan anyag feleit szokott ítélkezni rendszerint, amelyet más jogi képzettségű egyén, az ügyvéd, szakszerűen előkészít. Az ügyvédnek teljes, törvény által védett és biztosított ízólásszabad«ága van. Tehát a bíró elé olyan anyag bérül, amely jogilag elő van készítve. A bíró szakkérdésekben szaktanácsokhoz és szakemberekhez fordulhat, sőt ismerek nem egy olyan bírót, aki egyey szakkérdésekben külön szaktanulmányokat végzett, hogy a szakértő véleményét ő maga lelkiismeretesen tudja felülbírálni. Ilyen bírói karra mindnyájan igazán csak a legnagyobb elismeréssel tekinthetünk. A bírói ítélet sem áll kritikamentesen. Igenis lehet szó arról, hogy a bíró ítéletét bírálat tárgyává tegyük. Már maga a fellebbezés 1943. évi december hó 22-én, szerdán. is az ítélet bírálata. A felsőbb fórum, amikor az alsó bíróság ítéletét megváltoztatja vagy helybenhagyja, bírálatot gyakorol felette, sőt akkor, amikor a perújítá-t és az újrafelyételt megengedi a perrendtartás, az alsó bíróság a fölső bíróság íté'etét is bírálat tárgyává teheti és maga a bíróság is a saját ítéletét önbírálat tárgyává teszi akkor, amikor a vitás kérdésekben hozott ellentétes határozatokat a Kúria jogegy.-égi tanácsa elé térje zti, ainely azután véglegesen dönt a vitás kérdésben és bírálatot mond az ellentétes ítéletek felítt. Ugyancsak rincs kizárva annok lehetősége, hogy a bíróságok ítélkezését tudomány s he'yen, tudományos formában bírálat tárgyává (egyék. Az s ne khárva, hogy szakkörök egyes kérdésekben más felfogást kezdeményezzenek, mict anuly a bíróságoknál van, sőt még az sincs kizárva, hogy a^ törvényhozás házában megfelelő formában az ítélkezéseikről szó essék és valamely konkrét jogi elvi kérdésben ionén induljon, ki kezdeményezés, hogy a bíróág gyakorlata törvenyhozásilag ilyen vagy olyan irányban módosíttassék. Minden ganancia megvan tehát arra, hogy kellő tárgyilagos bírálattal a bíróságok ítélkezésedhez hozzá lehessen, szólni. Azonban támadni szenvedéllyel, támadni alaptalanul, aláásni a bíró'ásrok tekintélyét: erre nem akarunk semmifé'e módot látni a miagyar közéletben, mert az az állam biztonságát veszélyezteti. Mélyen t. Felsőház! A magyar birosag minden körülméryt lelkiismeretesen méltat, <"viV fffyrt nem: a politikai álláspontot. Pplit'kni álláspontja miatt senkit el nem ítél "ok vjrv f ] r^ 1 " rrnn + r-ppV \ DoT.Íf : V*M óPósfoglalás nem súlyosbító, vagy enyhítő körülmény az rem pernyerésig vaajF pervesztés ok, a politikán a magynr bíróság mindig felülíllott é« felül fog á'lni mindenkor A hozzáférhetetlen m'nd n párton és min1 n egyéb szemponton feHi'álló magya^ bíróágot a fölszabadult területfk lakossága a Tvicryar honvéd m p, l*tt a JegMa«*ynbb szerefőttel üdvözölt 0 ab v ó! az alkalombó\ ho?vft égi maffy-r bíróságok ítry ismét elfoglalták ) maguk helyét. Amikor országunk gyar?poíá^áról s?ó es : k. akkor a magv^r honvédség mefett a magyar híróságot is erről a helvről !io-y-p.olvan tisztelettel és elismeréssel ke'l • i'lvö"ö'ni. árnál inkább mert nehéz feladást k í; ö^ö r en ma. a folyton váltakozó jog7 hn'rM- mállott 'f^záf 1 "• T»g!JW«Hpohb npVió 7 . ségek közt úgy kell ellátnia, hogy a méltáoyos-ágot a nehéz 'dnk követelményeiv 1 min^" foV'ntet'o" n cC *h' , TiP r ^n tndio b07"i. Elismeréssel kell" megemlékeznem az igaz«ágiigyminisztérium kiváló tsztvise!ő ; karáról, mégpedig elsőso~b°n — nr'nt törvényhozónak talán ez az osztály áll legközelebb h szivemhez — a törvényelőkészítő os^tá'yról A törvényolőkésjr/tő osztálynak különös érdeméül tur'om f e azt, hop'v a visszacsatolás fogytán v ; s=5takerült t r TÜleteket a magyar jogegysé^be nagyon szépen olyan rövid idő alatt fennakadás nélkül tudta visszailleszteni. Amellett a törvényelőkészítő osztály nagyon VolvAcr^ fîof-cp'pTum^l kf'óri az országban felmerülő egyes szükségleteket is és sietve, kezioéuy&zo eg közbelép, hogy a megfelelő törvényes intézkedések megtörténjenek. Csak egvet kell különös elismeréssel megemlítenem a sok közül, a 6610/1940. M. E. számú miniszterelnöki rendeletet, amely a belvizek
