Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-86
18 Az országgyűlés felsőházának 86. ülése ból, hogy az ellenség n© nyerhessen ránk nézve betekintést, ami árthatna nekünlk. Mint már említettem, itt csak azt akarom megállapíta,ni, hogy példáal egy le nem tagadható, az j újságok által folyiion hozott porot- és jegyrendszetfből, élelmiszerkvótákhól, vasiili korlátozás- ! ból é» a többi, sokkal többet tud meg az ellen- j ség, mint sok más jelenségből. Ezzel szemben nagyon hibásnak tartom i a múlt háború tapasztalataiból is luübatjuk» j hogy milyen rossz a lakosságtól az igazságot elvonni, ködösíteni és ia valódi tényállást nem ; közölni vele. Ez vezetett a múltban is a. ferra- j dalmakhaz» és az könnyínhetné meg ma is a forradalom kitörését, ha a felvilágosító mun- ! kát nem engednék meg kellő időben. Akkor is ' a múlt háború ham az ország közvéleménye hir- ' telén ocsúdott fel a valóság felismeréséből ; ugyanakkor, amikor a sajtó egyrésze lázító J cikkeket közölt. Ma is ugyanezeket a je.enséS eket látjuk. A sajtó egyrésze ma i« f orraalmi és nyugtalanító modorban ír. Ezt a sajtót sokkal kevésbbó korlátozzál és kor.áíiozta az I államhatalom, mint a polgári sajió többi ré : j •izét. Én forradalminak tiartom ma — nyíltan j mùfc is mondom — az egészj nyiiias sajtóbeállítást, | hiszen ugyanazok az elemek vannak m,a ezek- j ben a pártokban, mint amelyeket — most egypár zsidóval kevesebb van — az akkori Károlyi forradalomban láttunk, de különben — mondom ,, — ugyanezekből az elemekből vannak a mai \ forradalmi pártok összeállítva és úgy hiszem, ; jobban vannak megszervezve, mint az akkori I forradalmárok. Nagyon messze mennék, ha a miniszter- | elnök úr hivatalbalópéso előtti hibákról beszélnék, hiszen ezekért nem felelős és nem is kívá- j nok hosszadalmas lenni. El akaroni azonban i ismerni mindenekelőtt azt, hogy egy vona ko- . zásban lényeges javulás állott be. De van egy j igen különös jelenség. A miniszterelnök úr a ! rault ősszel kiadott egy rendeletet a lapoknak. ! Nem tndom, milyen címen, mert erre nem tud- ; tam törvényt találni és bármilyen bőven vesz- ; szűk is a rendkívüli időkre szóló felhatolnia- j zást, erre még nem voit példa. Kiadót i . rendeletet, hogy az ő beszédei és megnyilatko- \ zásai in extenso jelenjenek meg a lapokban. Nagy elismeréssel vagyok az igen t. miuisz- • terelnök úr ragyogó szónoki képességei iránt és nagyon érdekes is lesz beszédeimük gyűjteményét valamikor elolvasni, amelyekben ő I ragyogó retorikába rejti be nem vált jóslatait j és sokszor csapongó el 1 elmondásait De hogy miért szükséges az, hogy minden miniszter be- i széde in extenso jelenjen meg. azt nem tudom, i ha csak azért nem, hogy létük szükségességét bizonyítsa ezzel. (Derültség.) És az egyik kö zülük, kinek taigadihatal'lan tehetségét én is el- i ismerem, már annyi színben osilloßrtatta tudását, hogy valóban unhatja nagyon, hogy ő most j egy kopott kintornánaik hamis hengereit kény- ; telén forgatni folytonosan. De ha van cenzúra, akkor éppen az ilyen hivait«ilo3 szónoklatokat is kellene, hogy néba rjenzurázza. Rámutatok arra, hogy az új minisztierelk, vagy a nagyon előkelő pártfunkcionáriusok politikai beszédeikben igen hibásan j és mwwten alkotmányos felfogással ellentétben | aizi államfő személyét szokták a politikai be- j szédekbe belevonni, mondván, hogy i ő az ő ve- j zérük. Azt hiszem, ezen a helyen teljesen -feles- | leges rámutatni arra, hogy ez mennyire a3- j kotmányellenes és káros felfogás is, mert iki- i felé a felelősség körébe kívánja vonni az ál- I 1943. évi óktóher hó 22-én, pénteken. lamfőt, aki pedig felel ősségmeutesen kormányoz, vagy uralkodik az ország feletti Nagyon kérem az igen t. miniszterelnök urat, hogy ha már az ő pártszónokai nem tudnak leszokni orrőí a hibáról, legalább ne jelenjenek meg ezek a nyilatkozatok és a sajtóirányítás kiterjedjen erre is. Mert, mélyen t. Felsőház, amikor majd ezen átmeneti idő után Szent István koronája ismét övezni fogja a törvényes király homlokát, akikor ő sem lesz egy pártnak a vezére, ő egy egész nemzetnek a királya lesz; éppúgy minden álllamfő is az egész nemzeté, nem használható ki pártok és frakciók által. En azt hiszem, hogy a költségvetésben hasznosabb telel fett volna, ha a két; miniszteri tárcának a [költségvetésbe való; iktatása he^lyett esetleg jc'bh repülőgépeket szerzett volna be az illetékes hatóság, akkor talán élne még ma egy nagyon derék, fiatal magyar ember, akit mindenki szeretett, aki őt ismerte. Az a lér, amiéi yam nagy javulást tapasztaltam — és ezt lojálisán ismerem el — a vallási kérdések területe. Tudniillik az a különös jelenség volt észlelhető, hogy éveken keresztül egészen most januárig a sajtóirányítás határozottan vallásellena-í tendenciát mutatott. Nemcsak a hercegprímás őeminenciájániak. hanem a többi püspököknek, így az Istenben boldogult és sokak á'i"ial megsiratott Glattfelder Gyula csanádi püspöknelk a felsőházi beszédeit is cenzúrázta a cenzúra és nem engedte a nyilvánosságra hozni. Én értem azt, lia a sajtéiróinyátáisr nem engedtie meg, mondjuk) Hlond bíbornok vagy Hinsley bíbornok, vagy Faulhaber bíbornok beszédeinek « közlését, — hiszen ez messze»esik tőlünk — vagy gróf Gallen vagy gróf Prey sing püspökök beszédeinek közlését, «le hogy ai saját püspökeink beszédeit ne lehessen közölni, azt hiszem, az mégis túlzása voit az akkori cenzúrának. De tovább megyek. Hiszen éveken keresztül a pápa ő szentségéneik a szózatait is cenzúrázták, illetve hamis szövegben adták ki. Ennek — mint mondottam — véget vetett a miniszterelnök úr, mert őszentségének a pápának mu'4 karácsonyi szózata, amely a karácsony utáni napon a Magyar Távirati Iroda közlésében még hamisítva jelent meg, végre január 17-én teljes szövegében jelenhetett meg, egy kzó kihagyásával, amely a károk helyreál'iitására vonatkozott. Annál figyelemreméltóbb és annál sajnálatosabb volt ez, mert hiszen a pápa őszentsége ma talán az egyetlen vi^ágtekinitély és főleg mi magyarok úgy tekintünk rá és azt reméljük, hogy amikor majd a hatalmak a béke felett fognak dönteni, talán ő lesz az, akinek befolyása és nagy tekintélye olyan igazságos béke lehetőségét fogja előkészíteni, amely talán nem még nagyobb romlásunkra, hamém feltámadásunkra vezet. Nagyon örülök, hoery '"nmeik a hibának véget vetett a miniszterelnök úr. mert hiszen őszentséere ennen mifélénk mindenkor óriási bar&tfcágoft mulaito t. pedig neki az egé^ keres», ténység nem pogány része és a réari pogányság is mindenképpen híve s ő méoris több szerethet és etajnatfaitot mutiat az eltoiyomott népek iránit, és én azt hiszem, a mi szegény orszáerunk is odaltartoziik a?z elnyomott népek sorába. Mlásik hibás ke?elése a safóirányításark az volt, — ott is látok enyhülést, szintén elismerem Lojálisán —• hogy a gyűlöletet szí-