Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-91
Az országgyűlés felsőházának 91. ülése ségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés, helyeslés és taipé. — A szónokot üdvöz ik.j Elnök: Szólásra következik Káüav Tamás őméltósága, Kállay Tamás: Nagyméltóságú Elnök Ür! Tisztelt Felsőház! Az előttem szólott t. felsőházi tag úr a ruténkérdéssel foglalkozott, különösen kulturális vonalon Az ő konzekvenciáit mindenben aláírom és elfogadom. Megemlítette a ruténkérdés gazdasági vonatkozásait is. A véletlen úgy hozta magával, hogy jóformán majdnem az egész beszédemben ezzel a kérdéssel kívánok foglalkozni (Halljuk! Halljuk!) és ezt ebben a beállításban akarom itt a felsőházban a magam szemüvegén keresztül ismertetni. Az a tény, hogy a költségvetést elfogadom, nem jelenti azt, hogy ne engedjem meg magamnak, hogy elmondjam itt, a felsőház előtt annak a néhány tételnek a kritikáját, amelyet a nemzeti szükségletek szempontjából csekélynek és meg nem felelőnek tartok. Mindenki előtt ismeretesek azok a kérdések, amelyekről beszélni akarok, talán a földmívelésügyi miniszter úr előtt a legjobban, akihez beszédem legnagyobb részét intézem. Az utóbbi évtizedekben írásban, szóban, memorandumokban azokra a gazdasági kérdésekre vonatkozóan, amelyekről itt beszélni fogok, az adatoknak egész halmaza gyűlhetett már össze. A Kárpátalja mezőgazdasági, legeltetési és a székelység mezőgazdasági, földmíveiési kérdéseiről akarok beszélni, beszédem végén pedig rátérek a magyar vadászat és halászat ügyére. T.. Felsőház! Körülbelül 50 éve annak, hogy megindult folyamat, amely elkezdte az erdők pusztítását először a sík területen. így jöttünk feljebb-feljebb a dombos vidékre, azután az előhegyek következtek sorra. Az utolsó évtizedekben már az egész meredek hegyesoldalak kopárosításála került a sor. Addig, amíg a népesség szaporodása megkövetelte erdőknek irtását és mezőgazdasági területekké, legelőkké való alakítását, ez természetes volt, ez kötelesség volt, de mihelyt átlépi ez a kérés vagy követelődzés a kellő határt, amikor már nem alkalmas területek kerülnek erre a célra, akkor az már a nemzet vagyona elleni vétek. Mit látunk ma? Látjuk, hogy a legmeredekebb oldalakon is ma már legelőket ég mezőgazdasági illetményföldeket osztottak ki. Ha az ember megnézi ezeknek a területeknek élettartamát, az odavaló, a helyzetet ismerő emberek mondják, hogy ezeknek a magas, úgy mezőgazdasági, mini legelőterületeknek élettartama a legnagyobb gondosság mellett is csak nagyon rövid. Hiszen ez természetes is. Az a rohanó ár, amelyet a záporok előidéznek, minden akadály nélkül viszi le a meglazított talajt. Hiszen mi magunk is látjuk azt, hogy milyen annak a pataknak a vize, amely elpusztított erdőterületekről jön lefelé, összehasonlítva annak a pataknak vizével, amely erdőn jön keresztül, ahol a falevelek, a gallyak, a növények nem engedik meg a víznek erős rohanását és így az nem pusztítja el a természetes erdőtalajt. Nagyon jól tudjnk, hogy a kormány a rUténföld és a székelység életviszonyaira nagy gondol fordít Nagyon jóf tudjnk, liogy szociális gondossággal vesz részt mindenben, aani az eletüket szebbé, jobban tűrhetővé tehetné. A kormiány bizonyára azt is tudja, hogy ennek a népnek ikét élet féltétele van: az egyik az ál lalUienyésztés, a másik pedig a munka'. 1943. évi december hó 16-án, csütörtökön. Ïâ7 Méitózjtessanak megengedni, hogy elsősorban Biz allatttenyésztési kérdésével foglalkozzam 1 . Ma az a legelőterület, -amely a rutének mnr delkezésére áll, annak az állatmennyiségneík sz^imá,reu amely ma oitt szerepel és aimieily a háborús -világ ellenére most nagyon megnövekedeti, tényleg kevésnek bizonyul akkor, ha ezek a lege lő törültetek nem fognak megjavíttatni. Itt van az a pont, ahol a költségvetésnek azt a tételléí, rmeiy az egész ország terüli a legelőjavítás céljaira 25 millió pengőt vesz fel, 'keveslem!. Hogyan néranek ki ma ezek a legelők? 1 Ezek ma Ibe vannak nőve gazzal, irtanának, tele vannak vízmosásokkal, utakkal és a korán kihajtott marhák nem engedik miegerősíteni a füvet, azt letapossák. Irracionális kezeié« foly tán ezek teljesen tönkrementoielki À legelők nincsenek (beosztva részekre, amelyek felváltanák egymást, hanem, széltében' folyik a legeltetés, úgy, ahogy az mindenkinek eszébe jut, mert — sajnos — Kárpátalján az egységes Jegelteié» mia sem áll fenn. Ott mindeniki odahaijtja a marháját, ahova éppen akarja és így a szomszédos erdők egész területe mindig tele van legelő marhákkal. r Ez azonkívül, hogy tönkreteszi a legelőt, meg egy nagy bajjal is jár. Tudniillik minden manfoai mellett ott vau egy gyerek, vagy egy felnőtt ember vagy atsszony, aki más munkától kénytelen elmieuni és legelő marhájára ügyelni. Ezeknek a legelőtukíjdonos közületeknek, mint amilyenek a közbirtokosságok» a községek, valamint a magánosoknak erdőterületeit tíi-z, államinak feltei lenül fmegi keli ví tenia. En nem hiszem el, hogy ez állami anyagi segítség nélkül is megeshessen. Az államnak tehát ezt gyorsan, minél előbb el kell intéznie, ha azt akarjuk, hogy a ruitém és a székely nép egyik életfel tétele, az állatállománya megmaradjon. A legelők megjaví esetén jobb legelőnk és állatállományunk lesz« Ezért okvetlenül szükséges, hogy az állam a maga anyagi erejével segítségükre siessen. Ügy látom, hogy az erdőbírtokosságok és még a kincstár erdőterületei is rászorulnak arra,, hogy üegelőjavításti rendeljünk éh !Ezlt láttam különösen a kincstári havasokon, ahol az úgynevezitt sóska és szörfű növi be a ba vasoknak egy részét, úgyhogy sokeaer hold jesen hasiználhataUaiüniá válik. Amikor pedig ezek a legelők leromlanak, akkor kezdődik a követelés újabb területekért, rrdőlegeltetésekért, akkor fordulnak a legeitetők & kincstárhoz és magánosokhoz. Tudjuk, hogy a legelő marha igen nagy kárt tesz az erdőben a taposással, lerágással, még a nagy fák töveinek örökös taposásával is megsérti a gyökereket, abból gombaképzödmények fejlődnek és nagyon jól tudjuk, hogy« ezek a erombák korhadttá teszik néha egy-két méter magasságig is a fa törzsét, éppen a legnemesebb részét, amely ipari szempontból használható volna. Egyik erdészünk a Felvidéken rendelt semre bocsátott egy tanulmányt- ame]yben kimutatta, hogy 3-400.000 köbméter fára tehető az a károsodás, amelyet a legelő marha a Kárpátalja 1,200.000 holdnyi területén évente okoz.. Ez annyit jelent — amint ő hozzám eljuttatott kis füzetében mondja, — hogy minden két évben meg lehetne venni Kárpátalja egész állatállományát abból a kárból, amelyet a legeltetéssel a marha a faállományban okoz.
