Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

128 Az országgyűlés felsőházának 01. ülése Méltóztassanak megengedni, hogy ismertessek itt néhány adatot az általam legjobban ismert területen működő Latorca Részvénytársaságról, a régi gróf Sehönborn-féle uradalomról, arról a 160.0Q0 holdról, melyről mindenki tudja, hogy ott az erdőiparositás, a fának tmeebecsülése, a munkásoknak igazán szeretettel való gondos kezelése az egész vidéknek minta képül szolgálhat arra, hogyan kell erdőgazdaságot gazdaságosan a mai konjunktúrához alkalmazkodva kihasználni. Ebben a kimutatásban látjuk, hogyi a vállalat tulajdonát képező erdő birtok on 1939-ben a legelőkön kívül 70 község jószága 35.000 katasztrális hold erdőterületen legelt. Ugyancsak 1940-ben 17.000 darab jószág 48.000 katasztrális hold erdőn legelt, 19414:

en 14-000 diarab jószág 48.000 katasztrális holdion» 1942 és 1943-ban sikerült 11.000 holdra visszaszorítani a legeltetési területet. Ezeknek a községeknek ugyanis körülbelül 30.000 hold legelőterülete van a, határainkban arra a 20.000 durah állatra, amely a 'tulajdonukban van. Ez bizonyára (kevésnek bizonyul, de nem kellene az erdőket legeltetés szem pontjából olyan mértékben igénybe venni, hogyha a legelőjavítás iinallésalegnagyoibb erővel kezdetül, venné. Áttérek erről a vidékről az erdélyi gazdaságokra ugyanezen a téren, ahová — a véletlen úgja hozta magával — az elmúlt nyáron elmentem és a volt kerületem egyik kö*égének az erdejébe is eljutottam. Meglepődve láttam, hogy a 30 év előtti terület 6—8000 hold erdejének nyotmia sincs. Nincs ott semmi, óraszámra mentem szekéren, míg végre azt mondták, hogy elérkeztünk az erdőhöz. Feltűnt nekem, t- Felsőház, hogy legelőtmarhát itt sem láttam, akkor, azt mondták, hogy ez a terület nem igen alkalmas legelte-, tésre, inkább az erdőkben van néhány száz, esetleg mondjuk még ezer holdi gyepes terület, ott legel nyáron a marha. Azt láttam, hogy az erdő teljesen elpusztult. Ahol 8—9000 hold erdő volt, ott ma már nincs semmi. A munkának az alapját megsemmisítették. Az erdei munkának lehetetlen ott helyet adni, mert ott már végig, sorban, Alsósófalva, Felsősófalva, Zetelaka, Szentkirály stb., stb. községek erdei ki vannak pu sztítva. Azok ma flegelőterületek és nem erdők, úgy, hogy mikor én azt mondtam, hogy miből fog itt élni az ember, ha a legelő területek és « mezőgazdasági területek netm elégségesek, ők maguk» mondták azt, hogy a román uralom volt <az oka annak, hogy ill minilen erdőt kivágtak és eüvittek. Mikor én itt e.zt elmondom, tudom, hogy csak inkább felhozom ezeket a dolgokat, mert hiszen ezt a földmiívelésügyi minisztériumban nagyon jól tudtfák. Tehát felállítom az első tételt, hogy a legnagyiobb gonddal kell a legelők kérdését rend'behozni. Most pedig rátérek a másik alapra, araelyet megjelölök a kárpátaljai és erdélyi népek munkájának alapjául: az erdei munkára. Nagyon jói tudjuk, hogy mindi Kárpátaljának, mind Erdélyinek a lakossága össze van nőve az erdei munkával. Apáról fiúra öröklődött ez a mesterség, beleszoktak ebbe, megtanulták, megszerették- tehát ide kell őket vezetni, bogy megtalálják a munkát, mégpedig az e'rdöw! kapcsolatban. Természetesem az erdőnek további pusztítása minden munkaalkalmat tönkre kell hogy tegyen, tehát az erdők pusz1Ù43, évi december hó 16 án, csütörtökön. títását teljesen meg kell akadályozni és a le* geltetést nem szabad odáig engedni, hogy a munkaalkalmaik rovására terjedjen. Bánffy miniszter úr a mezőgazdasági gyűlésen azt mondta- hogy előre kell látnunk, előre kell dolgoznunk és minden alkalmat megragadnunk, hogy készen várjon benniiket a háború utáni világ és o világban le ne maradjunk a versenyben. Ugyanez áll az eirdőkérdésekben. Az erdő iparosításának kell lennie az egyik legnagyolbb célnak, mert ez négyszeres-ötszörös munkaalkalmat ad az ottani lakosságnak és sokkal töhbet jelent, mint a fának a költet feldolgozása- tűzifának való felhasználása. Tetrmészeteisien. hogy az iparosítás sikerüljön, ahhoz előfeltételekre vam szükség, amelyek bizony nagyrészt hiányoznak, A Latorca völgye az Ung, a Latalbor, a Moldova sib. völgyei éè a mellette levő községeknek igen-igen nagy területei feltáratlanok, hozzáférhetetlenek é« még a mai konjunkturális helyzetben sínesének egyes birtokioisok olyan helyzetben a fával kapcsolatban, hogy érdemes volna kitermeliniök a« erdeiket. a szállítási nehézségeik olyan nagyok. A községeik hozzáférhététlenek, az utak rosszak, kivéve azt a néhány törvényhatósági utat és azokat a völgyeket, ahol a vasútícözlekcdés mégis könnyebbé teszi ennek a faanyagnak a leszállítását. Az Erdélyre vonatkozó iparosítás már nehézségekbe fog ütközni. Amilyen nagy jövője van a Kárpátalján azzal az 1,200.000 katasztrális hold kincstári erdővel kapcsolatban az iparosításnak, Erdély szempontjából nem látok megfellelő és elégséges anyagot erre Ott tulajdonképpen, ahogy én láttam többszöri ottlétem alkalmával, az egyetlen vállalat tisztán oláh érdekeltség, amelynek talán vannak még olyam erdei, hogy az iparosítás ott a racionalizálás felé hajolhat és nagyobb eredményeket érhet el. A feltárás eredményének azt ke'll mutatniau t. Felsőház, hogy az a 6 é% félmillió katasztrális hold erdő, amely ma Magyarországon van, feltárás esetén közel 9—10 millió köbméter fát kell, hogy a piacra hozzon. Ha tarra, gondolutuk, hogy ennek legnagyobb része Kárpátaljáról kerül ki, láthatjuk, hogy a megindailó iparosítással örökös munkát adhatunk az ottani lakosságnak, örököis; kenyeret- nemcsak most a konjunkturális világban, hanem mindig, mert hiszen a mai világégés nyomai bár évtizedekig meg fognak látszani és fábam szükségletet fognak jelenteni, de az ország szükséglete és az export szempontjából bizonyára az iparosított fának mindig jövője lesz és az ojtani lakosságiak munkaalkalma lesz. És én azt hiszem, hogyha az a rutén nép látni fogja, hogy legelőjét azáJllam rendbelhozatja, megélhetését elősegíti, látni fogja, hogy az erdővel! kapcsolatban a tisztességes megélhetést biztosító munkához jutott, amely szebb, jobb életet rfd majd neki- mint amilyenben azelőtt része volt, bizonyára olyan kötelékekkel fog hozzánk kapcso lódni, amelyeket Magyarország csak örömmel fog viszonozni és mindemkor segítségére fog sietni ezeknek a húsz éven át elhanyagolt országrészeknek. Teleki Béla képviselő úr a képviselőházban azt mondta, hogy ne sokiallljuki azokat a befektetéseiket, mert hiszen húsz esztendeig ezek a trrük'te'k nem élveztek az anyaország jóságát,