Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

126 Az országgyűlés felsőházának 91. ülése 1943. évi december hó 16-án, csütörtökön. »Habár különféle hangokkal, szeretettel hívjuk egymást, Ó, mi becsületesen és hasznosan megértjük egymást, mert egy az Anyánk, habár ő a Néván: készíteti magának oltárt, u fagyos ászaikon.« Vagy masnit t (olvnsm): »Virrad nektek, ónos« gyermekek és felkelt a ti hajnalotok, Szláva Anya fogad titeket és hív soraiba ...« Nemit az, író szemében, hanem annak az olvasónak a szeurebeni, laiki ezt ma énekli, Szláva Anya

1 és a Néva mást fog mondani, imiint amit 1850-ben mondott. Dobrjánszky a szláv egység, érzelmek ós törekvéseknek volt a szószólója. A szerző azt írja (olvassa): »Az orosz állami határai valamikor a Dunáig terjedtek. Mikor a magyarok« — itt a »magyarok« szó előtt egy szó ki van eanjzu'rázviai valószínű leg egy erélyesebb kifejezés lehetett — »Árpád vezér vezetése alatt elfoglalták Magyarországot, a Beszkiden túli ruszinok először szakadtak el más orosz törzsektől.« Következik egy cenzúrázott üres hely, majd így f oly Módik (olvassa): »együtt harcolfcaik a magyarokkal, akik a mai Magyarországon telepedtek le... És mert az orosz törzsek kezdtek veszedelmesekké válni a magyar államra nézve, egy részük Magyarországhoz lett e&aítiolva és« — nnegiimt egy cenzúrázott üres hely következik, azután (tovább olvassa): »a szabad ruszinokból nem szegyei tek szolgákat csinálni.« Azt állítja, hogy az 1848-as szabadságharc uitánt »az alkotmányban! hétszázezer ruszint nem vesznek £igyielembe... ök újból belees tek »ázsiaii ellenségttki« igájába.« Dobrjánszky a Jengyei niúzeiimimak ajándékozta gróf Széchenyi " István egy érmét a következő kísérő irattal (óvassa): »a Nemzeti Kultúrház részére küldöm még Széchenyi, a híres miagyar mecénás érmét, habár ő magyar volit, megérdemli a ptfegibecsülést az orosz múzeumban is.« A szerző a"zt írjia, (oiutssa): »....merni csodálkozhatunk Duchnovicsou és társain sem, akik örömmel ragadtak meg minden alttalmat, hogy tanuljanak a legnagyobbtól az orosztól, lailikallmazlkodjanak hozzá, fogadják el nyelvét, kultúráját, sőt vallását is.« De nein folytatóim, mól yen t. Felsőház, csak u végéből idézek* ami a könyvnek a csattanója (olvassa): »A szláv mozgalmat és törekvéseit az/Uin tovább ápolták, líakovszky a pubíiciszltikájia, Dobrjámszlkty, g politikája., a 80-as évek irodalma és századunk első éveinek ortodoxiája.« Ez már átmegy a XX. századba. (Tovább olvassa): »Íme, mit tett egy ember csak a kezdetén, mindent maga! Taiáltatpt

1 egy, aki megtette az első lépést és akikor azt mondjuk, hogy több, mint tökéletes. De ami eddig történt, az nemzeti életünk történeimé nok mintegy bevezetése« Mélyeim R (Flelsőház! Az|t hiszem, igazat méltóztatnak nekem adui, ha ezem isinerétien könyvre felhívom a figyelmet, mert itt nem egy könyvről, hanem egy irányról van szo, amely isméit egy másik iránnyal vív. A Panruszista irány mérkőzik a pán ukrán iránnyal és mindegyik meg akarja magának ka pnrintami a magyar állam által fejlődésre hivatottnak itelt autonom rutén kultúrát, amely azonban csak addig lesz valóban rutén, ameddig szilmlbiózisbau akar élni a, magyarral, mert gazdaságiilag sem élhet máskép meg az a rutén, mint csak a magyarral együtt. (Ügy V(,p! Ügy van! Helyeslés é% taps). Míg az ember nem sziklát és fakérgeí, ha nein kenyeret eszik, addig a rutén kenyi munkiajáva] csak a magyarral együtt, a; magyar Alfövdöni tudja megszerezni és csak akkor ér demli meg ezt, ha a kenyeret hűséggel viszonozza, ha gens fidelissámai marad, nem pedig a saját múltjának árulója. Dta mivel ez a nép meg nem áll o-lyan magas kultúrfokon, hogy megfelelő kritikával fogadja, a burkolt agitáció kiiptogám eszközeit, azt hiszem, a kormánynak kötelessége éber figyelemmell kísérni, hogy no tévelyedjem el országrotoboló irányba. Már voltam bátor rámutatni ebben a teremben arra, hogy mit kőit a míagyair állam KárpátaHtjáa a. Nem sajnálom a, pénzt, csak megállapítom, hogy 1944-ben ai belügyminisztéráum központi igazgatása az egész ország területére nyolcmillió pengőt, a kárpátialjiai kormányzói biztosságra pedig 2,800.000 pengőt fordít, Majdnem egyharmada ez az összeg az előirányzott öszszegmek, amelyet a beáügyminisztórium az adr minisztriativ kiadásokra) fordít. Hai pedig azt nézi az ember rar többi tárcáknál, hogy ezen területnek a gazdasági fellendítésére mit áldoz a magyar kormány, akkor azt hiszem, nem sovinizmus, nem önzés, hanem a rútén és a magyar szimbiózisnak jól felfogott érdeke, hogy a kettő közötti kapcsolat meglazítására alkalmas, akármilyen! tudományos és objektiv mezbe öltöztetett törekvést a nnagyiair állam a legnagyobb eréllyel megakadályozza. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps.) A kormányban az intenció tudom megvan, de a végrehajtás esetleg hiányos. Mondottam« hogy a nemzetiségi kérdést én nagyirészben! adminisztratív kérdésnek tartom. A multak hibája az, ho^

v a végekre mindig a leggyengébb tisztviselőt küldték, (Ügy vau! Ügy V-M!) mint mondják, az Isten háta wögé hová, ahol aztán ellenőrzés nélkül basáskodhatott. (Ügy van! Ügy van!) Ma talán nem illik említeni, mert háborúban, vagyunk, de a valóság mégis valóság: az angol kolonizáció a. kolóniákra a legjobb tisztviselőit küldte és külön dotálta, hogy ai birodalom érdekét még jobban szolgálja. Kérem a kormányt, hogy a nemzetiségi vidékekre a. legjobb tisztviselői bárt, az elitet küldje, (Helyeslés.) mert ha valaki a központban rossz, ott. mein árthat annyit, amennyit vidéken. (Ügy van! Ügy van!) De főképp me küldjön ovyfcnt aki az igazságot, a jogot és az állani érdekel saját illetéktelen értékítélete szerint magvazza. Mélyen t. Felsőház! Nem óhajtom ez alkalommal a felsőház türelmét tovább igénybevi-nni. (Halljuk! Haísuk!) Az egyes tárcáki a vonatkozó konkrét meg jegyzéseimet a! tárcák vitájánál fogom érimtemi. A kormánytól erélyes, de méltányos, megértő, szigorúam aUkotrcjámyos, a bevált hagyományukhoz ragaszkodó, mom mindenkép reformálni akaró, dgi viszont a szükséges reformokat megvalósító politikát kérek

1 % miután a kormányelnök és a vele szolidaris minisztereik politikája iránt bizalommal viseltetem, a költ-