Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

Az országgyűlés felsőházának 91. ülése kus és református egyházunk is ezért ad hálát az Istennek, hogy amikor köröskörül mindenütt vagy meglazult vagy egyenesen szembe>f ordult egymással az egyháa és az állam

1 a miaga viszonyában, akkor mi keresztyén, protestáns egyházak Magyarországon élhetíük egyházi, hivő, szabad vallásgyakorlattal bíró valláso® életünket és megkapjuk mindazokat az anyagi és erkölcsi támogatásokat, amelyekre egyhá. zunkn'ak joga és szüksége van. A mi protestáns egyházaink autonómiával bíró egyházak. Ez különböző címeken lehetőségeket nyújt az államkormánynak arra, hogy< a maga irányító, ellenőrző kívánságait, sőt követeléseit érvényesítse. Nem tagadhatom, hogy néha, nem gyakran, előfordul az, hogy az állam intézkedése vagy kívánsága belevág autonómiánk testébe. Talán egy jogi különbség gondolata merül fel a kormány lelkében. A mi protestáns egyházainknak szintén van iskolafelállítási joguk. Joguk van tehát bármilyen típusú iskolát felállítani. Előfordult az, hogy a vallásos közoktatásügyi miniszter hajlandó volt tudomásul venni az ilyen iskolafelállítási tervet, de nem volt hajlandó ehhez a szükséges állami támogatást 'megadni . azzal az indokolással, hogy azon a helyen evangélikus iskola felállítása nem szükséglete az országos kultúrpolitikának. Ez az elgondolása és határozata a miniszternek törvényes vonalon halad, csak a kiindulásnál vannak hibák. A mi egyházunk a római katolikus egyházzal szemben nem donációkban, hanem, dotációkban részesülő egyház. De bizonyos az, ha a mi egyházunk abban a kedvező anyagi helyzetben lett volna, hogy donációkra alapozhatta volna a maga egyházji szervezetét és annak kiépítését, akkor a dotáció megadásánál nem válhatott volna ez kénves kérdéssé. Az egyház hálásan emlékezik meg arról, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter sok szociális segélyben részesíti a mi lelkészi karunkat is, de azért rá kell mutatnom arra, hogy az az 1898:XIV. te., a kongrua-törvény, már évtizedek óta, de különösen a mai rettenetes közgazdasági viszonyok között nem jelenti olyan javadalom biztosítását, amely egyetemet végzett embereket illet meg, olyanokat, akik iga, zán a nemzet napszámosai. De ugyanez áll más egyházakra is. Kívánatos lenne tehát ennek revízió alá vétele. Ami lelki munkánkat illeti, meerkanjuk a minisztertől és a kormánytól a kellő táinogatiágltt, azonban rá kell mutatnom arra. hosry az évközöket az egyházak netm használhatják ki kellőképpen. Sohasem., tudóim megérteni azt, hogv keresztyén országban miért nem lehet vasárnaponként minden egyháznak kihasználnia azt az alklal'miat, hogy ifirehirdető szószéket állítson az ország evangélikus, református népe számára is. A lelkiszolerálattal kapcsolatban nem szabad statisztikai arányszámokról beszélni. Felhívtam az illetékesek figyelmét arra. hogy a mostani nehéz hadiüzemi elfoglaltság következtében, ami'kor yasároaponkint is dübörögve dolgoznak a gyárak gépei, százak és ezreik) nem részesülhetnek lelki gondozásiban.. Vájjon nemi állami, nemzeti érdek-" az. hogy ez a nagy munkástömeg megkapja a maga lelki kenyerét? Nemcsak azt, amit neki ember adni tud. hanem azt is, amit Isten az egyházakra bízott és aniir?

1 annak a nagy munkástömegnek nemzeti és állami 1943. évi december hó 16-án, csütörtökön. 117 szempontból is égetően szüksége van'. (Farkas* falvi Farkig Géza: Igaz!) r v , Rá kell mutatnom arra, hogy tanáraink és tanítóink államsegélye ma már nem mutatkozik elegendőnek. A tanítói és tanári státus anyagi kérdéseinek rendezése az állam egyik legfontosabb, legégetőbb kérdése. Méltóztassék, végignézni a magyarországi középiskolák kiínutatásáti arról, hogy a leérettségizett tanulóik

1 milyen pályára menteik. Megdöbbentő az, hogy a tanári, de egyszersmind a hivatalnoki és a lelkészi pályára milyen kevesen mennekA kultuszminiszter úr tárcájának köréből tudja azt, hogy ezernél több tanítói állás nem tölthető be és hogy a tanári állások betöltésére sem lehet szúmát atni. mert egyszerjűen nincs utánpótlás. Kcfll, hogy a kormány erre a kérdésre is ráfordítsa figyelmét, inert kiilönbm olyan t'szteiulők következnek el, amikor a. min zet kulturális műhelyei csődöt fognak mondani. Ugyanebből a nézőszögből nézem a vallásoktatás kérdését. Ez állami feladat is, ' neim' csak egyházi feladat. Ha mi keresztyén állam vagyunk, aktkor gondoskodnunk

1 kell arról, hogy az ifjúság vallásos nevelésben részesül jött Minden tekintetben helytálló az, amit erre vonatkozóan Ravasz püspöktársam monrdoil. Én még csak egyet fűzök ahhoz, amit ő mondott, t i. az önálló hitolktatók dotációja rendezéséhez: hogy az állami iskolákban végzett hitoktatásának is legyen meg a maga be csületeeí díjazása,. Mia i* szégyenkezem! azon, hogy a'nxilkor a Mura ívidóke visszatért hozzánk és nekem át kellett vennem azt a területet éa ezzel együtt az állami népiskolában! teljesített hitoktatást, akko

r a magyar állam nagyon szegénykéik mutatta, magát. Odiaáfe Jugoszláviában egy-egy vallásóra díjazása egy pengß volt, azonkívül az állam fedezte a hitoktató útiköltségét, sőt ha egy napot töltött távol az otthonától, akkor még külön pótlékot is adott; nálunk útiköltség, díjazás annyi volt hogy tigy-egy órára négy fillér esett. (Mozgás.) Amikor ezelket <ai világáraml'atokat nézem, akkor azt tartom kívánatosnak, hogy a magyar kormány az egyháznak autonómiáját egyházi és iskolai éltetükben tartsa tiszteletben. Tudonu hogy az átfamnalk joga, kötelliessége az egyház munkáját ellenőrizni, hiszen nemcsak, róliunk van itt szó és nemcsak dunántúli vagy dunai— tiszaiközi területről', más területek is figyelembe kell, hogy jöjjenek, ahol

1 az ál'lnmnaikl és a 'kormánynak mas szempontokat is kell érvé nyesítenie, de én mindig úgy értzem, hogy «a (ország konstruktív irányzatiált miteí.jetiiben és nagyobb f.'lolősséggelt hordozzák a Wan tyt'ii egyháziak, mint esetleg változó és elharjló politikai irányzatok. A totális ál'lam gondoíar tának nem szabad behúzódnia, az állam egyház- « politikájába* Ami az iskolapolitikát illeti, arra is vonatkoztatom ezt; hozzáfűzöm azonban még azt, hogy a« állam iskolapolitikája, amely különösen az iskolaKözigazgatási törvényben éti rendeletekben nyilvánul, a; 'legnagyobb mértékben snblonizálja az islkolák munkáját és megfosztja őket attól az isko'iaegyériiségtől, tanítási és nevelési egyéniségtől, amelyet ai történeti egyházak képviselnek, sőt magukat a> tanárokat és tanítókat is belegyüri ez állam egy oliyian formába; amelyben azután csont törik, egyéniség pusztul és bizonyos az» hogy ez a mai kor