Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

U8 Az országgyűlés felsőházának 91. ülése önálló pedagógus egyéniségeket nem fog nevelni, mert ezeknek az iskolai rendszer ellensége. A második szempont, aimely engem a; költségvetés elbírálásánál vezet: a szociális szempont. Nagyon sok intézkedésié volt és van a kormánynialk — szervezési munkia, alkotás, biztosítási intézmények kiterjesztése, adózási rendszerbem érvényiesítet't szociális szempontok, családvédelem, magyar faj védelemi. önáUósítási alap, a gazdaközönségét érintő sok rendelkezés, — amelyekről csialki 'hálával lehet megemlékezni. Én ateonfoan mégis két szociális 6zeimpontot kell

1

, hogy itt megemlítsek. Az egyik az, hogy a munkaerő értékelésében óriiási eltolódiás következett bo. A fizikai munkaerő értéke felugrott, a, szellemi munkaerő értéke pedig mélyen alázuhant. (Ügy van!\ Egy gondolattal és egy pillanatig sem sajnállotmi azt, hogy a fizikai munkaerő a magái értékelését megtaláljál, sőt örülök neki, bár nemi tartom termesze tiesneto; ellenben mély aggodalomiimiavl fcöí.1 «•! az, hogy a szellemi munkaerő értéke olyan mélyein alázuhant, hogy az valósággal nemzeti katasztrófára vezethet. Aggaszt ez azért, mert a szellemi muulká* nem katpja meg a maga szellemi munkájának igazi ellenértékét. Ez egyet jelent a munkai ée ai munkás •lebecsülésévell. Aggaszt továbbá aizért, niert egy hatalmas társadalmi osztályt megfoszt az életfeltételétől. Aggaszt azért, mert veszélyezteti a nemzet gerincét alkotó középosztályt» amelyre a nemzet minden változások, miég forradalmi változások között is a legbiztosabban támaszkodhatik. Aggaszt azért, — a nemzet egészét tekintve — mert szellemi proletárságot teremt. Minden proletársúg veszedelme egy nemzetnek és eg

v államnak, dei ha szellemi proletárság képződik, ez igazán végzetes iehet egy nemzetre. (ÍJ ou van!) Baranyai Lipót felsőházi tag úr őexcellrnoiája megrázó erővel utalt erre a kérdésre. Ugyancsak utalt rá Schand'l felsőházi tag úr őexcellenciája is. Harsányi felsőházi tagtársam a tanítókkal kapcsolatban a VII. fizetési osztályt illetően utalt erre. Megállapítható tehát: tataitok, tanárok, 'lelkészek, jegyzők* a köztisztviselők alsóbb fizetési osztályaiba tartozók — Baranyai őexcellenciája mondta, hogy egy IX. fizetési.osztályban működő köztisztviselő fizetése mai csiak 50%-ot én — oliyan nagy, katasztrofális anyagi gondokban élnek, amilyeneket elképzelni sem lehet, mert elrejtőzik az a művelt kultúrember és a hű. magyar ember »zemérmességénelk álarca mögé. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a probléma nincsen meg és hogy ez nem vár megöldáisra. Ezt .a szociális problémát nem lehet segélyekkel megoldani. Sokat, mérhetetlen sokat gített a koraiiáinymak a családi pótlékra vonatkozó intézkedése, de segéllyel nem, csak rendszeres intézkedéssel lehet ezen valóban segíteni. A második, amire utalni akarok, a család véde'lem. Hiába van a családi segély, az a tisztviselő vagy az a tanár, tanító nem nősülhet meg. Hiába helyez kilátásba vagy biztosít az állam gyermekszületés esetén ötszörös családi segélyt az első esetben, nincsen meg az az anyagi bázis, ame'lyre egy családi életet nyugodt lelkiismerettel fel lehet építeni. Mert felelősséggel tartozik az ember a.zért, hogy családot alapít, amikor anyagi feltételei nincsenek ée hogy gyermekei lesznek, amikor nem tudja azoka* a 1943. évi december hó 16-án, csütörtökön. gyermekeket tisztességesen felnevelni. Márpedig óriási válságot jelent az. amikor a házasságkötés ideje évekkel kitolódik és a fiatal, önálló ember esetleg a miaga szexuális életét szabadon éli és kialakul benne egy olyan emberi, f férfiúi egyéniség, amely üeim is tudja, nem is akarja a családi életet értékelni, hanem amely megmarad a maga* önző, kiépített régi életformájában. Amikor a válásoknak a száma Magyarországon növekedik és ezer házasságra 76, Budapestem pedig 148 esik; gondoljunk akkor mindig arrav amit most a Felsőház elé ál'litottamt Kormányzónk 193Ő augusztus 29-én szózatot intézett a nemzethez és azt mondotta: »Az egész társadalom életének alapja a házasság és annak gyümölcse, a gyermek.* Ma pedig félnek a gyermektől és sokféle tényező között nem utolsó helyen állanak az anyagi, a pengős gondok, mert az állam ma már hiába adja a családi pótlékot, az sem pólyára, sem- egyébre nem elegendő. Számolnunk kell az agi ár egykével is. Gondoljuuk arra, hogy a Dunántúlon 384 olyan község van; ahol a gy enmeiksz.ületésok száma a halálozási szcim alá esett. Néhány évtizűíi ezelőtt 45 gyermekszületés esett ezer emlber. ma már csak 20.8. Ellenben Komániában 30, Jugoszláviában 28. 1942-ben 307.341 születés mellett 200.000-nél bilzonyára több gyermek halt mieg erőszak következtében megszületése előtt. 1600 édesanya pusztul el évente m 'agzntelhajt ás miatt. A magyair földön 204X000 gyermekkoporfeó szegi a jövendőbe vezető utat és 1600 édesanya koporsója sora kozák ninllc. Mi hőBeinfcröll harctéren elesett katonáinkról magasztalással emlékezünk meg. Hősi emlékművekkel hirdettetjük az utókornak a magyar vér, a-magyar élet értékét és erejét. Amellett pedig beteg a szívünk, alszik a lelkiismeretünk, hallgiait az erkölcsi becsületességünk s tűrjük és nézzük, hogy esztendőnként 200.000 magyar reménység hulljon erőszakai a porba és édesanyák kínálják fia tail testüket a halálnak, mert nemi akarnak magyar gyermeket ajándékozni a nemzetnek. A kormány eddig is sokat tett, még többet próbál ebben az irányban. Nem hallgathat el azonban ajkunkon a kérés, hogy a kormány tekintse ezt a szociális feladatot az ő kormányprogrammja egyik ré- % szenek. A harmadik szempont, amelyből a költségvetést nézem: a nemzeti szempont. Rajta van a költségvetésen a világháborúnak a bélyege, egy anyagi erőfelajánlás a mi honvédségünknek, ispedig azzal, hogy a nemzetnek adom, ha a honvédségnek adom. Keresztyén tűzhelyeinket, oltárainkat védelmezzük, amikor a honvédségnek megadunk mindent, ami egy védelmi háborúhoz szükséges. Feladata a kormánynak az, hogy végezze ezután is szakadatlanul a lélekébresztés munkáját. En hálával gondolok elsősorban a miniszterelnök úrra, aki járja az országot és lelkének a tüzét viszi szerte, hitet, bizalmat ébreszt, kötelességtudatra ösztönöz, önfeláldozást követel és az egész nemzet egységén munkálkodik. Hálával gondolok Antal István miniszter úrra, az ő ugyanilyen áldott munkájára és a közélelmezési miniszter úrra, aki bizonyára a legnépszerűtlenebb tárcát' hordozza a lelkiismeretén, és aki mindig megtalálja annak útját-módját, hogy lemondásra, önfegyelmezésre és áldozatkészségre tanítsa és kénysze-