Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-91
116 &x országgyűlés felsőházának 91. ülése dorn. (Élénk éljenzés ég taps. — A szánokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Kapi Béla őnagyméLtósága. Kapi Béla,: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! A költségvetési vita a k(odimiá,nnyiaíl »zömben bizailmi kérdés, mégis ennek lényege nem a szóniolkok beszéde végén megislmlétiődö kijelentés, hogy elfogadom; vagy nem fogadomi el a költségvetést. A köMsógveltési vitában belép a nemzet az ország kioirmányzásábla* Kifejezésre juttatja, ez a vita a nemzőt akaratát, a nemzeti szemszögéből nézi a kormány politikáját, megszólaltatja, a nemzet szívét, lelkiismeretét és felelősséget vállal az ország kormányzásának munkájáért. Szükséges azonlban, 'hogy ez valóban így legyem és hogy az országgyűlés két Házában elhangzó beszédek ne csaik a levegőbe elhangzó megnyiiljatlkíözá&oik legyenek, lianam hulljanak oda a kormány kezében) lévő rostába, hogy ami bennük jó, érvényesüljön és értéjkesüljöbi az ország korm|ányzaisábaíni és meglássák az ország jövendő költségvetésében. Én "a költségvetéshez hozzászólva, három szempontból nézeml a kormány munkáját és azokat az {irányelvekéit, amelyok a kormányt vezetik: egyházii szociális és nemzeti szempontból. Első feladatom tehát az, hogy a kormány politikáját egyházi szempontból nézzem. A legUitÖbbiJ évszázadban, Ikiülöniöslképpeai a száziad utolsó évtizedeiben és ebben a, világháborúban a keresztyéni egyház került a világáramlatok forgójába. ítélet alá kerültek a keresztyén egyháziak. Halljuk a kérdések egész özönét: hol volt a Ikeresztyén egyház akkor, amikor a gazdasági rend kialakult, aimliíklor a -miunkaerő és a tőke harcában az összhangot kellett megteremteni ; hol voltaik a kereszt \ egyházak akkor, amikor a nemzetek egymással szeimibeifotrdultalki és békés országok és álliamok ellenségekké váltak; hol van a keresztyén egyház, 'amikor a világháború jogú, politikai, gazdasági indokait erkölcsi, alapra helyeziik és vájjon bol van a keresztyéni egyház, amikor; a háborúnak az etiikai Leikélt kell megóvni, népnek néppel, ellenfélnek ellenféllel szembeni Én nemi vitatkozom a. kérdezőikkel. Egyszerűen! megállapítom, hogy ezek a kérdések vannak és hogy a kérdések szemébe keill nézniölkí a keresztyén egyházaknak. Megállapítom, hogy más. oldalról ,a világárarcnlajtok forgatagában ezekre a kérdéseikre már határozott választ is adtak. Oltít vam válaszadásképpen! a, komniunizmius válasza, amely nem csupán az istentelenséget, hau, egyaniesienl ia<z istenelLejnességet tettet állami rendszerre és amely a maga kuli!urális életét. szociális intézményeit ós minden közösségét — legyen az család, avagy állam, avagy nemzet, — úgy építetté fel, hogy az a maga teljes remdszerességével ikli akarja törölni Isten nevét a lelkekből és Isten személyét az emberek életéből. Vagy gondoljunk arra a világnézetre, nnvly a legerőteljesebben hozza magával^ a totális állam, gondolatát. Német államférfi mondta, hogy az egyház az állam számára nietmilkívánatos intézmény. Neini ( arról van tehát szó, hogy az állam az egyház politikámon I« ségét biztosítja, nelm is arról, hogy elhatárolja ez egyház munka- és 1 hatáskörét és a munka tekintetében» megosztozik az egyházzal, hanem 1943. évi december hó 16-án, csütörtökön. arról, hogy az egyházat magával szembenállónak érzi és niem látja kívánatosnak azt, hogy az egyház a maga teljes; hivatását, munkáját elvégezze. A totális állam mindent akar a imaga számára, nemcsak az államelmélethez tartozó funkciókat, hanem igényt tart a szellemi élet irányításának munkájára, bélyeget akar ütni minden állampolgár gondolkodására és érzésvilágára. A magáénak akarja vallani magát az ifjúságot is és azt), mint az ő kizárólagoy birtokállományát tekinti. Németországi példák eléggé megvilágítják ezt a teóriának látszó beállítást. Én azonban neirn onnian veszem a példát, hanem emäekeztetek a norvég evangélikus egyházi forradalomra. Kevéssel ennek az országnak a megszállása után az állam olyan követeiléseket támasztott az egyházzial szemben, amelyek az; evangélikus egyház püspökeit arra kényszerítették, hogy minden .kapcsolatukat fölbontsák az állammal. Amikor az állam végrehajtotta az ifjúság kéuyszermozgósítását és Isten igéjét korlátozó rendelkezésieket támasztott a szószéki igehirdetéssel szemben is, a 'lejmondott püspökök sorához hatszáznál több szószéktől eltiltott, börtönibe vetett vagy internált evangélikus lelkész csatlakozott. Éppen az ifjúság kényszer mozgósítására vonatkozó törvény miatt ötszáz tanítót hurcoltak internáló táborba. Elhangzott ebben az országban a püspöki kar hivatalos 1 nyilatkozata., amely minden egyes templom szószékéről szállt a hívek szívébe: mi az egyháziért küzdünk, az egyház legbensőbb lényegéért, legmélyebb jogaiért, Istentől adott amai hivatásiáért, hogy hirdethesse az Isten igéjét és élhesse szabadon a saját egyházi életét az állaimban. Az egyház nem akar semmi mást, mint dolgozni azokban a keretekben! és intézményekben, amelyek, az egyházéi. Az egyház nem akar állam lenni, tehát az állam se akarjon egyház lenni. (Helyeslés.) De van egy harmadik kérdési is, amely előtt nemi lehet a szemünket behunynunk, amikor a világháborúban és a világháború után következő szellemi áramlatok'bían az egyháznak az állam által irányított egyházpolitikáját keressük. Ez pedig az a világnézeti keresztyénség, amely ma milliókat tart hatalmában!. Mert nem áll olyani kényelmesen a dolog, mint gondoljuk. A statisztika kimutathatja, hogy Magyarországon vagy a világon hány római katolikus ember él', mennyi a reformátusoknak, mennyi az evangélikusoknak a száma» de kérdezetni: vájjon hivő keresztyének-e ezek mindannyian T (Ügy van! Ügy van!) Ha az Isten próbára teszi a keresztyéneket, akkor dől el, hánynak a keresztyénsége egy etikai síkba átcsúszó, megengedem vallásos színezetű erkölcsi világnézet csupán, de ennek az élő Isten személyével és a megváltó Krisztus keresztfal! halálával kevés köze van. Ezt a három hömpölygő világáramlatot látom magam előtt ina, amikor úgy érzem, hogy egy forgatagos, megpróbáltatásos időben nekünk is bele kell néznünk a magyar kormány egyházi politikájába és keresnünk kell azt. milyen szempontok irányítják ezt a politikát és ennek kialakulását. Nálunk az állam és az egyház viszonya törvényeken nyugszik és Isten iránti hálával megállapíthatjuk azt, hogy az államhoz, a kormányhoz való viszonya a keresztyén egyházaknak békességes és örvendetes. A mi evangél'i-