Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

110 Az országgyűlés felsőházának 91. ülése nevelésre kell helyezni a nagyobb súlyt. <HeIfiedés.) A tanárok, a tanítónendeík, ia| professzorok — és itit nem említek neveket, d!e a professzorok legnagyobb része ezt feszi — tanulmányi tekintetbea mindenképpen, szemináriumokban és máshol szépen foglalkoznak a fiatalsággal. Az ifjúság hiviaitása, hogy tanuljon, felkészüljön az életre és nem «zabád bebeszélni neki, hogy ő van hivatva arra, hogy az ország sorsát, politikájáti eldöntse. (Ügy van! Ügy van! Élénk helyeslés és taps.) Az ifjúság anniulkidején is a Szent Imre körben, a Bethlen Gábor Körben nagyon szépen együttműködött. Ez a »két kör megalakította a Széchenyi Szöveteéget, — részem volt benne Széchenyi Istán szellemében dolgoznak most is a szervezetek. A Bethlen Gábor Kör folytatja működését, az Emericana igazán példás vezetés alatt — kommendátorát itt üdvözölhetjük a zirei apát úr személyében — (Éljenzés és taps.) nagyon szép, konstruktív, országépítő szellemben dolgozik. Ezektől nem kell félteni a fiatalságot. Ez tartozik a jövő lelki felkészültségéhez. T. Ház! Mintha a széthúzás ós a bomlasztás csirái a szárazság miatt elpusztultak volna. Ennek örülni kell. Ha a képviselőházi vita folyását nézem, akkor egy kimagasló eseményt látok, azt, amikor Zichy János gi'óf felállt és fejtegette a keresztény néppárt programmját. Azért tekintem ezt örvendetes ténynek, mert egy egészséges reakciót jelent. Károlyi Sándor gróf agrárprogrammját látom benne, az első szociális politikai programmot és látom benne az igazi keresztény programmot. Mert akár tetszik, akár nem, én megállapítom, hogy az elmúlt esztendők során a kereszténységtől, a keresztény elvektől valahogyan eltávolodtunk. (Felkiáltások: Nagyon is!) Kérdés az, hogy utat tévesztettünk-e? Én nem mondhatom még, hogy utat tévesztettünk. Ezen vitatkozni lehet, de kétségtelen, hogy az igazi keresztény politika a keresztény erkölosöitet, a magyar becsületet, a magyar lovagiasságot tételezi fel. (Ugy van! Ügy van!) Ezen az alapon kell továbbmenni ós ha ezen megyünk tovább, akkor megállapítom: Szent István országának nincs szüksége arra, hogy revizió alá vegye a maga hagyományait, elveit, politikáját, (Ugy van! Ugy van!) A miniszterelnök úr érdeméül tudom be^ hogy erre »az egészséges keresztény, nemzeti egységre iparkodik az országot visszaterelni abban az időben, amikor lehetséges, hogy az dönti el a mii sorsunkat, hogy egységes tud-e lenni az ország vagy nein. (Ugy van! Ugy van!) Előttünk van a példa, araikor 1918-ban szétment az egész ország szerv^ezete. Egységre ikeli teli a i törekednünk, még pedig olyan értelemben, ahogy azt a több évszázados hagyományok nekünk előírják. Haladók legyünk, de a nemzeti hagyományokhoz és a keresztény politikához ragaszkodjunk, mert méltóztassanak elhinni, hogy a háború tarthat egy évig, két évig és lehetnek különböző ingások, egy azonban kétségtelen, hogy a vége: a béke nem lehet más, mint Krisztusnak a békéje. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps.) Ebben az értelemben elfogadom a költségvetést. (Élénk éljenzés és taps. A szónokot sokan üdvözlik.) 1943. évi december hó 16-án, csütörtökön. Elnök: Szólásra következik Kramer Gyula felsőházi tag úr őméltósága! Krámer Gyula: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mólyen t. Felsőház! Az 1944. évi költségvetés a magyar királyi kormány és az államháztartás nehéz körülmények és szűk korlátok között kifejtendő céltudatos és minden dicséretet megérdemlő munkásságának a dokumentuma. Ez a költségvetés nteimcsak az országgyűlés két házának bizalmára és támogatására érdemes, hanem a sajtó és a közvélemény is teljes elismeréssel adózik a magyar királyi kormány ama munkájának és erőkifejtéseinek, amelyekkel a háború ötödik évében az ország sorsát, biztonságát és jövőjét irányítja és vezeti. Amikor tehát az országgyűlés mindkét házában megnyilvánult elismeréshez és bizalomhoz a magam szerény személyében is hozzájárulok, engedtessék meg nekem, hogy a költségvetésben körvonalozott munkaprogrammal kapcsolatban szerény véleményemet nyilvánítsam és elsősorban az ipari es kereskedelmi tárca ügykörébe tartozó kérdésekhez hozzá-' szóljak. Mélyen t. Felsőház! Az iparügyi költségvetés képviselőházi tárgyalása során hallottuk Bornemisza Géza iparügyi miniszter úr nagyvonalú és az ország iparostársadalmát elsősorban érdeklő nagyhatású beszédét, amelyben az ötödik háborús évi ipari termelésének problémáival behatóan foglalkozott és mindazokat a kérdéseket ismertette, amelyek az ipar termeléspolitikai, szociálpolitikai és végül szervezeti vonalon az ország iparostársadalma érdeklődésének szemszögében állnak. Amikor itt a felsőházban az iparügyi miniszter úrról én is a legnagyobb bizalom és megértés jegyében nyilatkozom, akkor külön ki szeretném emelni azt, hogy szerény véleményemet egynéhány ipari problémánál csak abból az okból említem meg, hogy ezzel is az ipar helyzetének javításához és mindazoknak a kérdéseknek! megoldásához, amelyek főleg az ipari termelést érintik, csekély erőmmel szintén hozzájáruljak. Mélyen t. Felsőház! Magyarországnak az az ipara, amely a monarchia idejében a vámunió és az első világháború előtti vámpolitika következtében nem egészen a magyar szükségletekhez (képest fejlődött, 1918 őszén több államba szakadt szét. A csonka ország megma-» radt ipara nyersanyagforrásaitól megfosztva a letargia állapotába esett, amelyből lassan és fokozatosan a külföldről behozott nyersanyagok lehetőségeihez mérten tudott csak felocsúdni. A trianoni évek alatt és a később bekövetkezett autarchia nem mindig kedvező hatása folytán az iparnak és elsősorban a gyáriparnak olyan ágazatai indultak fejlődésnek, amelyek a háború megszűnte után a nagyipari államok versenyének bekövetkezésekor több esetben nem tudnak majd fennmaradni. Ugyanez áll — talán fokozottabb mértékben — mindazokra az országrészekre is, amelyek az utóbbi években az országhoz visszatértek. Ha már most iparpolitikánk a háború utáni perspektívákat szem előtt tartja, úgy már az átmenetgazdálkodás előkészítésében is olyan nagyvonalú racionalizálásra kell elkészülnünk, amely az életképes és a nem életképes gyáriparok között a megfelelő szelekciót el tudja végezni. E szelekciónál figyeI lembe veendő elsősorban a nyersanyagbeszer-