Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

Az országgyűlés felsőházának 91. ülése zés lehetősége, az egyes iparágak esetleges túlméretezettsége, a kivitel és a kiiliföldi piac helyzete, különösen u szomszédállamoskban. az egyes gyáraik földrajzi fekvése, stb. Mélyen t. Felsőház! A trianoni évek alatt folytatott iparfejlesztési politikánknál helyénvaló még egy második megállapítás is, hogy a reánk kényszer!tett trianoni bilincsek folytán nem volt lehetséges hadiipari termelésünk fokozása. Számtalan esetben hivatalos helyről is hallottuk, hogy hadiipari termelésünk ma nem áll azon a magaslaton, amelyet honvédségünk körszerű felszerelése és az országhatárok hat hatos védelme jogosan megkövetelhet. A mostani háborús tapasztalatok bizonyítják, hogy

w egy ország védelme, biztonsága és jövője elsősorban a hadiipari termeléstől függ, amelynek méreteit nemcsak a nyeisanyaggazr dálkodás, hanem elsősorban a várható ollenségelkí liadseregének korszerű technikai felszerelése ír elő- E 'téren' még rendkívül sok a tennivaló és meg vagyok győződve arról, hogy az iparügyi miniszter úr mindent el fog követni, hogy a mulasztásokat pótoljuk és mihamarább — ta nélkül, hogy a kérdésről a nyilvánosság előtt sokat beszélnénk — a haditermelés foko zásában honvédségünket az ütőképesség legmagasabb fokára enielmi segíti. Hadiipari termelésünk fokozása természetesen csökkent őleg hat a polgári fogyasztás ellátására és ha e vonalon állandó és számtalan panasz hangzik el, úgy az elsősorban erre a körülményre vezethető vissza. Vannak azonban az anyaggazdálkodásnak olyan eszközei is, amelyek a nyilvántartás, a tárolás feladataim kívül az anyagelosztás helyes eszközeivel, a polgári szfükaégiletefc kielégítésére szánt iparcikkek termelését arányosan ós kielégítő módon biztosíthatják!. A háború kitörése után» amikor a haditermelés emelkedése és a mértéktclfn és indokolatlan polgári fogyasztás az irányított gazdálkodás bevezetését tették szükségessé, egyéb megfellelő szervezet hiányában az egyes gyáripari szakmai csoportok bízattak meg a nyersanyagok nyilván tartásával és elosztásával. Ez a rendszer addig, amíg a háborús nehézségek nem fokozódtak és az ország jelentékeny megnagyobbodása még nem következett be, kielégítőnek bizonyult. Amikor azonban a haditermeles jelentékenyen megnövekedett és az ország fogyasztása a visszakért területekkel majdnem kétszeresére emelkedett, a m- kir. iparügyi minisztérium szükségét látta annak, hogy az irányított gazdálkodással kapcsolatos anyagelosztást egy központi szervre, a m. kir. anyaghivatalra , bízza, amely hivatal rövid fennállása után is a hivaitial körültekintő és szakavatott elnökének vezetése mellett, bar kisebb zökkenőkkel, de közmegelégedésre oldja megiazokat a feladatokiat amelyeket egy ilyen hivatal működésétől az érdekelt vállalatok joggal elvárhatnak. Amikor tehát a m. Bár. anyaghivatal rövid működésével szemben a legnagyobb elismeréssel kell nyilatkoznom, meg kell egy útit al említenem, hogy a nyersanyagéi osztás terén bizonyos panaszok is hangzanak el, amelyek főleg az anyaghivatal be nem fejezett szervezésére vonatkoznak- A fénianyagok nyilvántartását és elosztását jelenleg a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete, míg a text Hanyagoknál, valamint a kendernél és jutánál a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesülete végzi. Az »anyaghjvatal ingeren1943. évi december hó 16-án, csütörtökön. 111 ciája ezekre az egyesületeikre igen minimális ós különösen a visszatért területek gyáripara sérelmezi, hogy az anyagelosztásnál az előbb említett országos szervezetek a visszatért! területeken fekvő gyárakat nemigen veszik figyelembe, mert többé-kevésbbé nem is tagjai ezeknek a szervezeteiknek és sóik esetben tagfelvétel iránti kérelmünket is elutasítják. Mérlegelendőnelkl tartom, hogy ezek helyett az érdek

I. viseletek helyett az anyaghivatal, mint pártád lan testület bízassék meg az lanyagelosztással, aiimi által sok országos panasz megszűnik, különösen akkor, ha az anyaghivatal magát ahhoz az elvhez fogja tartani, amelyet az iparügyi miniszter úr e hó 6-án elmondott beszédéhen hangoztatott, hogy a kisipari anyagellátás terén az anyagelosztást a foglalkoztatott munkások számának arányában óhajtja megvalósítani. Ilyen arányos elosztás kínálkozik különösen a textiliparban a szövőszékejkl számára nyában. Mélyen t. Felsőház! Bornemisza miniszter úr előbb említett beszédéiben ugyancsak kijelentette, hogy még nem sikerült az anyagok elosztása tekintetében teljesen igazságos és tökéletes rendszert kiépíteni. Tény az, hogy az anyagelosztás körül min dig voltak és lesznek panaszok, mert a polgári termelés céljaira átengedett nyersanyag a mindinkább nehezedő háborús viszonyok közepette sohasem elégíti majd ki a fogyasztást, de magát az egyes vállalatok termelési kapacitását sem. Azonban a gyáriparosok nagy többségének hazafisága. mindenkor megelégszik az elosztás arányos biztosításával, amelynek garanciáját a ni. kir. anyaghivatalban látja. Fontos lépésnek tartom, hogy az anyaghivatal a jegyrendszer bevezetésével — így különösen legutóbb a vasszakmában — jelentős lépést tett nemcsak a kettős vagy többoldalú ellátás megakadályozására, hanem a szűkreszabott keretek között elsősorban a mezőgazdaságnak és a kisiparnak a megfelelő arányosságot a készárukkal való ellátás terén biztosította. Hasonlóan elismeréssel kell nyilatkoznom a népruházati és cipőakcióról, amelyek főleg az amúgy is kis készletekkel rendelkező kisemiberek ellátását vannak hivatva kielégíteni. Sajnos, a cipőakeió során a jelentkező szükségletet egyelőre csak kismértékben lehetett kielégíteni. Igen fontosnak tartom az iparügyi miniszter úr figyelmét felhívni az ipari üzemek szerszámacél szükségletére. Valamennyi gyáriparnak, de különösen a vas- és fémiparnak ez a kérdés nagy gondot okoz, mert a háború kitörésekor gondos előrelátással tárolt készleteik fogyóban vannak és sok esettben az üzemek továoibi fenntaritása majdnem lehetetlen a szerszámacél nehéz beszerzése miatt. Vonatkozik ez nemcsak az acélok magas áraira, különösen a nemesacéloknál az ötvözetekhez szükséges fémek nehéz beszerzése miatt, hanem a meglévő nemesebb acélok igen kis mennyiségére is. Elengedlhetetlenül szükséges tehát, hogy a külföldi acélok beho zatalát megkönnyítsük, hogy ezáltal is javítsunk a helyzeten. Mélyen t. Felsőház! Az átmenetgazdálkodás problémáiról az iparügyi miniszter úr már behatóan nyilatkozott és örömmel értesültek, különösen az érdekelt ipari vállalatok, hogy e kérdést a m. kir. kormány különös fi-