Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

Àz országgyűlés felsőházának 91. ülése hogy a termelőt és a fogyasztót nem szabad összeengedni. Ez az elv a leghatározottabban ellenkedik az által a klasszikus agrár skola által, amelynek Darányi Ignác és Károlyi Sándor gróf voltak a mega apítói, hirdetett elvvel (Üfiy van! Ügy van!), amely szerint iparkodnunk kell a fölösleges közvetítést kikapcsolni és a termelőt, meg a fogyasztót összehozna Be ellentmond az általános európai gazdaságpoétikának is. Éveken át dolgoztam egy bizottságban Genfben, amelyet azért küldtek ki, hogy a városi fogyasztókat hozza közelebh, közvetlen kapcsolatba a falusi termeléssel. Egészein bizonyos, hogy ez a régi elvi & helyes. Ennek b. zonyítására most egy másik pontra miutatok rá, amely igen nagy mertekben fele.ös a pengő romlásáért, ez pedig a textilközvetítés, (egy van! Ui*y vwi!) Állítom, hogy a pengő romlása február eiején kezdődött, amikor az újonnan bekapcsolt textilközvetítők légiója ráfeküdt a texulfcözveúwsre és a táncolás révén hirtelen emeltek a textilárakat. Beszéltünk annakidején gyárosokkal, akik megállapították, hogy a gyáraikból 15—20 pengős áron elszállított szövetet a fogyasztó, tehát a szabó, vagy maga a vásárló már csak 100 pengőért vásárolhatta meg. Amikor kérdeztük, mi az oka ennek, akkor a gyárosok a következő felvilágosítást adták. Mielőtt az, őrségváltás megtörtént, iilletve a békeidőben, a gyár egy vagy két nagykereskedővel voit kapcsolatban, akik mindig rendesen megkapták az értesítést, hogy a gyár miiyen anyagot állított elő, és azután szállítottak a ny.M üz* leteknek, vagy a szabóknak. Amióta az új rendszer elkövetkezett, — mondjak, — az irodákban hetenkint egyszer vagy kétszer egész tömeg jelenik meg, a textil nagy- és kiskereskedők tömege, akik keresztlevelet hordanak a zsebükben, de éjeken kívül ott vannak a régi zsidó ügynökök is, ak k azután átveszik az utalványokat, viszik tovább, és megindul a láncolás a textilpiaoon. Ennek a láncközvetítósnek a terheit nem bírja el a fogyasztóközönség, de nem bárja el maga a pengő sem. (Uöy vun! Úgy van!) A pengő frontján áttörés történt, alapítsuk meg. Eat az áttörést a textilközvetítők követték el. A textilközvetítésben bekövekezett az -infláció. Én most nem vitatom, hogy a pengőben van-e iní áció, vagy nincs, csak megállapítom, hogy sokkal előbb volt Magyarországon textilközvetítő infláció, mint ahogyan az egyéb bajok bekövetkeztek. Tisztelet a kivételeknek, mert a hivatásos kereskedők előtt mindig kalapot emelek, de ezek a több ezer főre tehető újonnan bekapcsolt, nem kereskedelmi hivatásból élő emberek és asszonyok ártanak a kereskedelemnek, de különösen ártanak a pengőnek. Ezt az áttörést el kell reteszelni, még pedig bátor hadvezetéssel, és mi mindnyájam a kereskedelemügyi miniszter úr mellett leszünk, ha ezt az elreteszelést mielőbb iparkodik elvégezni. Ha tovább tart az a helyzet, hogy az ing ára 200 pengő, s amellett az aratón a verejték miatt egy nap alatt tönkremegy, (Ügy van! Ügy van!) ha a szövetárak megmaradnak az 5C0—600 pengős szinten, akkor nem tudjuk ellátni tisztviselőtársadalnrunkat és gazdasági alkalmazottainkat, és ennek az lesz a következménye, hogy nemcsak a vadászatban lesz az a hiba, hogy nem akadnak hajtók, mert nincs lábbelijük és ruhájuk, hanem, az egész termelésben bekövetkezik a fennakadás. 1943, évi december hó 16-án, csütörtökön. 109 Mi legyeu ez az elreteszeléstEn nagyon radikális orvosságot javasolnék. (Hal jukl Hal juk!) Méltóztassék a textilkereskedelemből bátran kikapcsolni a fölösleges közvetítést K

Ügy v\an! Ügy van!), méltóztassék intézkedini, hogy a nagykereskedő közvetlenül szállítson a rayi'iit üzletnek és a szabónak, másnak pedig anyagot ne adhasson el. Egészen bizonyos, hogy ha ez megtörténik, pár ezer ember na talmas jövedelme megszűnik, de a pengő védelme teién nagy lépéssel haladunk előre. Beszédem végén meg keli emlékeznem egy sokkal örvendetesebb körülményről is, még peuig a leiül ieuíeteZul..»eg axia&tuoi. j\ tavaiyi kóitségvetesi vitában színes es meglehetősein. pesszimiäZiikuä képet lés nettem arrox, mennyi m indem zavarja eboen az országban a ieiiki lelkeszu.t»cget. Most öiömnnel aüapitouB meg, hogy a helyzet e teKin-iei/oen lényegesen javiuu Elhalkultak a te.to.gató agitáció érdes hangjai, iiirdeiueüí tudom üe valamennyi politikai vezetőnek, valamennyi poUikai partnak, hogy a magyar egység, a nemzeti egység erősödik és újra hifciyreai'i. De a miuisztöieiuoik úr legnagyobb e.ueuieUi tudom oe, liogy voult bátorsága kimondan*, hogy a valamikor a sokat ócsaroit nemzeti egy«iéget tuzie ai cé*ul és a maga okos, tapinnaios polUiiiai laktikajávai iparJtou.k is ezt a nemzeti egyseget megvalósítani. Eiisuiereuii, ho^y a masi-h. olua-on is bizonyos megtartoztatas, belátás van azuaui, hogy neon oly au idolét eiunk, amikor a pariok, a poLtiüai í.

any.ok maguanak eionyu^et kovACboiiiatnax a bajok iesteseoöi es a knukabû'i. Jüzt a nemzeti egysegei örömmel keli va^anienynyiüakuek látni és üdvözölni s azt erősíteni kell. Ebből a szempontból feltétlenül szükséges» hogy a jövő, az ifjúság nevelése is ilyen irányban haladjon. Amikor tehát megállapítom, hogy az ifjúság köreben szintén javult a helyzet, nem látok olyan törekvéseket, amelyek az ifjúságot, főleg az egyetemi ifjúságot pártpolitikai célokra akarjak használni, akkor mégis azt kérem a kultuszminiszter úrtól, hogy kapcsoljon ki minden zavaró momentumot, amely az egyetemi ifjúság különböző szervezeteit egymással szembe akarja állítani. (Helyeslés.) Azt hallottam, — mi, akik nem vagyunk benne az ifjúsági életben, kevéssé értjük meg, de az Ifjúság körében ez izgalmat kelt — hogy egy bizonyos felső nyomás — nem tudom, melyik mi» nisztérium részéről történik — iparkodik az ifjúságot bzonyos egysógszervezetekbe tömöríteni, hogy ezáltal a régi, nagyon érdemes szervezeteket lebontsa. Aláírattak egyetemi hallgatókkal cím nélküli íveket, sokszor olyan indokolással, hogy ezt, vagy azt kérjék a mérnökök részére, vagy pedig tanulmányi előmenetel tekintetében kérjenek javításokat. Az il-etők aláírták és később tudták meg, hogy voltaképben az egységszervezetbe való tömörülésbe iratkoztak be. Nem méltó az ifjúság neveléséhez ez a módszer, annál kevésbbó, mert bizony a leventealakulatoknál meg olyan kijelentés is történt, hogy a leghelyesebb, ha a magyar Ifjúság semmiféle egyesületben, szervezetben nincs benne, mindenhonnan lépjen ki és hozza létre a magyar Staatsjugendet Az ifjúságot nem szabad államosítani. (Ügy van! Ügy van!) Az ifjúság nevelése jó kezekben van. (Ügy van! Ügy van!) Nem helyes, hogy a testnevelésre helyezzük a nagyobb súlyt* a szellemi, a lelki