Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-91
104 Az országgyűlés felsőházának 91, títése 1943. évi december hő 16-án, csütörtökön. Mintán pedig egész lelkemmel meg vagyok f yőződve arról, mint ahogy említettemi i«, hogy irályi kormáray töv sesebb utakon és nehezebb időkben a nemzet javára sokat épíívo és sokat alkotva a'ig élt még a magyar nemzet történetében, azzal a bi&tos tudattal, hogy győzelemre vezeti ezt a nemzetet, a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szó fásra következik Schandl Károly őnagyméltósága. Schandl Károly: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Ha a fegyveres háború megindulását nézzük, meg 'kell alapítanunk hogy rövidesen átmegyünk az elfő világháború határán és a második világháború má • hosszabb lesz. mint áz első világhiború vo't De ha visszatérünk az, 1938 esz en dőre, amikor a prágai bevonulás vo'lt, akkor azt mondhatjuk: most már a hai'odi'? esztendejében vagyunk a világ Összeütközésének és eszerint 'keli ifelfogni azokait a nehéz fe'hőket, amelyek tornyosulnak felé k, de egyben azt a felelősséget is. r me'! yet, t. Felsőház, nemcsak a. gazdasági főminiszteúr, nicmrsak a kormány de valamennyien törvényhozó^ és va'amennyien a kö?élet férfiai vitelünk a j >vő elő't cselekedeteinkkel, de ta'án hallga'ásunkkail is. Kn azt hiszem, ha az, aki; nek szólnia kell, az, akinek javaslattal kel'i jön/nie, az, akinek gondolatokkal kell jönnie hallgat, sokszor erősebben tárnái ja a kormányzatot, mina aki felál' jóindulatú kritikával, jóindulatú javaslatokkal; az. aki hallgat, sekBzor erősebben támadja a közé etet és a ma? ryar rende., iniint az aki iparkodU jóindu atal cselekedni, de talán elhibázza a maga CS'Ölekiede f pit. T. Felsőház! Ebben a rendkívül nehéz időben, amikor minden egyes családapának gondja van már, hegy mi lesz a jövővel és amikor »sokan eltévesztve feladatukat, sötéten néznek a jövőbe és csak. az aggodalmakat hangoztatják, úgy vélem, hogy a felsőház rendkívül nagy szolgálatot tesz a nemzetnek, amikor ezzel a nívós vitával hozzájárul ahhoz, hogy a következő, lehet hegy elhatározó esztendőben, az államháztartás vitele és a kormányzás megfelelő úton haladjon és ezt javaslatokkal igyekszik előmozdítani. T. Felsőház! Hogy ki tudjunk tartani a következő esztendőben, amellyel meghaladjuk az első világháborúnak az idejét, a lelkieken kívül, amelyekről szólni fogok, különösen a gazdasági feltételeik adjáki meg az alapokat. A gazdasági élet szervezése körül pedig a kitartás attól függ, hogy termelésünket és termelésünkkel kapcsolatban ellátásunkat megfelelőkép intézzük. A gazdasági fronton a termeléspolitika •I'határozó, a termelés pedig attól függ, hogy mindazok, afrdfc termelésre vannak hivatva és •- mintán a közellátás az élelmezésre irányul — elsősorban a, mezőgazdaság, tudja-e teljesíteni a maga feladatait. (Ügy van! ügy van!) T. Ház! A termeléspoUitika szorosan összefügg az értékesítéssel. Az igazságnak megfe'elően meg kell állapítanom, hogy a pénzügymintszter úr helyesen törekedett arra, hogy az árakat no emeljék az egész vonalon. Ez a törekvés azonban hajótörést szenvedett azon, hogy a pénzügyminiszter nem kapott támogatást •ok oldalról, ahol iparkodtak az árakat és a rezsiköltségeket emelni és ha a nyári áremelést nézzük, akkor mindjárt meg kell állapítanunk, hogy míg a mezőgazdaságnál 20—25 »zázalékos áremelés történt, rövidesen követte ezt az iparban egy 70—65, sőt 100 ssázalékoe áremelés. (Ügy van! Ügy v„nt) A tisztviselői kar helyzete is szüktségessé tette a javítást. A tisztviselőtársadalom, amely a középosztálynak rendkívül értékes része, valóban igen nehéz helyzetben volt és a kormány nem tekinthetett el attól az elhatározástól, hogy a tisztviselőtársadalmon segítsen. Több gondolat merült fel, hogyan lehet a tisztviselői karon segíteni. A tisztviselőtársadalom szívósén vette volna — és a kormányzat bam is felmerült ez a gondolat, — ha az ellátás tért in kaoott volna megfelelő támogatást. (Ügy van!) ami mindenesetre többet használt volna, mint a pénzbeli javítás, különösen tekintettel arra, hogy a pénzbeli javítást azután az általános drágulá* követte. Nem tudom, hogy mik voltak az akadályok, de kétségtelenül akadályok merültek fel a természetbeni ellátás megszervezésében és így bekövetkezett azután a nyáron ée különösen az őszi időkben a sorozatos áremelés, mert a pénzügyi politika nem kapott megfelelő támogatást az ipart és kereskedelmi politika részéről. T. Fe sőház! Amint az országot járom, rendkívül nagy rétegével találkozom a gazdaközönségnek, és meg kell állapítanom, az urszng minden részében megnyilatkozik a gazdaközönség részéről az a kívánalom, hogy ne emeljek^az árakat, hanem, amennyire csak lehetséges, az ipari árakat s?á lítsák le. (Ügy v n! Ügy va* van! a koèpen.) Természetesein ennek nehézségei voltak és nehézsége;, vannak, de tény az, hocry a crazdatársadalom nem híve az áremeléseknek. Híve azonban az arányosításnak, hogy a termeléshe? szükséges eszközöket, anyagokat megfelelő áron tudja megszerezni, hogy a termelést folytathassa azok mellett az árak mellett, ame'.v árak meg vannak aPapítva T. Felsőház! A magyar mezőgazdaság nincs azon az állásponton, hogy a háború alatt reformokkal dolgozzunk. Nem kívánja a gazdatársadalom még azt sem, hogy a földmíve és fejlesztése terén reformokkal dolgozzunk. A földmívelésügyi minszter úrnak már a múlt költségvetés tárgyalása alkalmával is ajánlottam, hogy miután meggyőződésem szerint nem a mezőgazdaság fejlesztéséről kel ma beszéln ; , hanem a mezőgazdasági termelés folytatásáról, az utánpótlásról, (Ügy van!) méltóztassék bátran felá'laui és megmondani, hogy azt a különben nagyon heyesen. nagyon szépen felállított raezőg^zdaságfejlesztő program mot a háború utáni időkre halasztja el és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy költségvetésünk bizonyos mértékig apaszta«sék. Ma, amikor a szükséges anyag még a termelés folytatásához is al'ig elegendő, a mezőgazdaságot nagyszabásúan fejleszteni nem lehet. (Ügy van!) Beszélünk elsősorban, t. Felsőház, és nagyon helyesen beszél a földmívelésügyi kormány a mezőgazdaság mechanizál áeáról Annakidején mi is felállítottuk ezt a programmot és bizonyos mértékig végre fa hajtottuk akkor, amikor a gabonaárak igen magasak voltak a háború után, amikor a gépi gazdálkodás, a mezőgazdaság gépesítése megfelelő eredménnyel járt a # termelés rentabilitásában. Ma azonban — tudjuk a nehézségeket — még kisebb gépeket is igen nehéz beszerezni (Ügy van! Ügy van!) és nemcsak szaporítani nem
