Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

Áz országgyűlés felsőházának 91. ülésé 1943. évi december hő 16-án, esüiörtökön. 105 lehet a gépeket a mezőgazdaságban, de a használatban levő gépeknek a pótása is a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Ennélfogva ma nem lehet beszélni a mezőgazdaság mechanizálásáról. De majd ha lehet is erről beszélni, vagy ha a fölmívelésügyi kormány még s ragaszkodik a Programmjához, arra kérem a miniszter nrat, hogy ne méltóztassék új szervekről gondoskodni és áj központokat fe'állítani, hanem a meglévő szerveket felhasználni. Én, mint a szövetkezeti gondolat híve, nem he yeslenj azt, hogy m'/odenféle célra új szövetkezeteket létesítsünk, gépszövetkezetekot alkossunk és a gépszövetkezetek részére új gépszövetkezeti központot, hanem a meglévő gazdaszövetkezeti szervek útján kell forgalomba hozni ezeket a géneket minden újabb adminisztráció nélkül. (HdyesUs.) Nálunk Magyarországon az a hibája minden reforminak, hogy elsősorban megkezdő-diK az adminisztráció felállítása, az adminisztrációs költfégekmek a fokozása, a vécrén azután af'ig lá'szük az eedmóny a< termelésben, a dolog érdemében, ellenben hatalmas adminisztráció ránehezedik a termelőkre vagy a fogyasztókra. (Ügy van!) Nvonraitékosan ajánlom a fö'dmíveléeügyi kormánynak, hogy ne méltóztassék új iiDtezményeke!, új szerveket b telíteni, hanem méltóztassék a meglevőket foglalkoztatni. (Hely sfés.) T Felsőház! Hogy egy másik példát hozzak fel. én rendkívül lelkesedem azokért a gondolatokért, -amelyeket az O^ziásros Nép- és Családvédelmi Alap maga elé tűzött, mert valóban szükség van a sokgyermekes elesett családoknak a 'támogatására, osztozom az előt'emi szólóval abban, hogy ezeknek tűzhelyet odni, a lpo«S57Pibb «zoclá'iq picelfllfraóVt Sz^cb'mivl TVv-\

T

) grófnak is igazat adok azonban, aki azt mondó t«. hogy nagyon sziép cselekedet az elesotte^nok az utoán se^^vt adni. de TU'»«" po^-Vnl szebb az elesett kicsi embert oflyan helyeibe hozni, hogy önmagát el tudja tartani és netm szorul rá könyöra^ományra. Én hasznosnak és dicséretesnek tartom az á.Hanvis>egélvt ott, ahol arra szülkség van. azonbam népnevelő, nerozetineveflő cs-aik az önsegély. Az állami tegítséget csak arra szabad felhasználni, hogy a legkisebb emberek az önsegély, a kölcsönös se; gély alapján azután felemelkedjenek a polgári rétegbe. A földmívelésügyi kormányzatnak van egy nairyon egészséges «zerve, a Falusi Kislalkásépítő Szövetkezet, amolyet még a BetWton-knrmany szervezett meg és aimielynelk révén a körülbelül 250000 házhelyéé közű' több mint százezer ie>l-épí

fl

et

4

e a maga családi házát. (Ügy van! ŰfVJ van!) Milyen nagy dolog volt, amikor az a kisember bemehetett abba a miaga építette családi házba, amely családi házakat^ ugy építettek meg, ahogyan a kormány előírta, a h gienianak megfelelően ós azt mondhatta, hogy ezt én építettem azt én alkotásom, szerette es azt a csekély kölcsönt, amelyet az építéshez, a tetőszerkezet, az «b'okofe. az ajtók beszerzése vegeit kapott, becsületesein törlesztette 15 esztendő alatt. Nem volt benne az az érzés, hogy alamizsnában, segélyben része«tették, megmaradt az önérzete, én. építetteim azj én hazamat. [Ugy van! Ügy van!) . . Tudom, hogy annakidején a bizottsagDnin. & pénzügyminiszter úr tett egy nyilatkozatot: ha a falvakban ilyen kislakások építése szobakerül, akkor a régi metódust, a régi ezervet FELSŐHÁZI ÎTAPL0 IV. kell igénybe verni. Egyetlen egy filiert neim sajnálok, sőt mondhaíom, lelkesedve szavazok meg mandent a legkisebb emberek felemelésére, mert hiszen minden új családi ház új erődítmény a bolsevizmus e'len (Helyesés.), de meny-, nyivel többet lehetne ilyet építeni, ha a segéllyel az önsegélyt vegyítenénk, ha a Falust Kislakásépítő Szövetkezet ma nem 1500 vagy 3000 pengő kölcsönt adhatna, — hiszen ma azit is alig adhatja, mert kelő tőkével nem rennWkez'k. — hanem amit az Ones», ad házépír tési célokra azt a Falusi Kislakásépítő Szövetkezeten keresztül juttatná a falusi wagycsaládú kisembereknek. Meg vagyok győződve róla, hogy legalább tízszer annyi ház épülne fel (Ügy van! Ügy van!) és tízsze- annyi család tudna lakáéhoz, tűzhei'yhez jutni. (Élénk hegyesT. Házi Háborúban» az államosítás termé szptes. Háború alatt mindent iparkodnak államosítani és a kormányt ostromollak különösen a képviselőbázban. hos-y a? állam mi m

;

nrl< adjon pénzt Azt hiszem, hogy ha a pénzűsrymínisEter úr minden követelést honorá'na, amely a képviselők részéről elhanerzik a budgetfel szemben, legalább tízszer akkora budge tet hozna elénk (DerwVség.) és igazán niajjry erőmeirfeszítésébe fcerü', bogv a politikumot fieryelembp, véve, mégis megvédje a budgelt egyensúlyát. Az államosítás helyett én hívó vacvok az öneeeróly és PR önkormányzat további fefesrfésének. Méltóztatok elhinni, hoery a háború után n"eryon erőteljes követe'és lesz a társadalomi önkormányzati megszervezésének folvtatása. Az álIamosítá/S, az etatizmus erp^m^nveit látjuk. Míg cenzúra van. míg eviVé«tilplom van. míg a nnrlamientbo' kevés m^e-v V? « köxvélemény felé, fenn lehet tartani a<z éllnmosí tfct sfí't lehet fokozni is. ha azonban a bnbnrú utánra gondolunk, akkor már az államosítást nem 'ehet fenntartani Meg vagyok róla győződve,- hogy s t. Felsőház ismeri azokat a tervokot. amelyekét a tonqroren túl és tenereren innen is min'd Amerikában, mind Angliában, mind Nómofors/^^in felvetnek a társadalomnak, a szociálpolitikád nalk felénítése iránt. E'őreboesá.fom. magam irt azon. a velőmén von vagyok, hogy ?i háború után a szociálpolitikában haladnunk kell. különösen ami a társad»lombietosítást il'etfi és kétséorteIon. hof*y szélesebb réteprekre kell kiterjeszteni a társadalombiztosításit és "' odd» tegeket i'letőan is mflcrvobb gondoskodássá T ke'l előretekintenünk. Mindennek alánja azon* ban a termelésnél itilka. Fsry szoeialpolitiiMi amelynek nemi fundamentuma a termelésnél itika. összedől, tönkremeory és nagyobb baiokat idéz elő. mintha egyálta'an nem is létesült volna. (Ügy vnn! Ügy van!) Ha ezeket a terveket nézaük, Angliában » Beverid ce. tercet. Amerikában a RooeeveltPlant, Németországban a Ley-féle tervet, ezek mind nagyon erősen iparkodnak általánosa» megszervezni a .szociálpolitikát, hogy egvetleneerv szűkölködő ember az orszáigban ne leérvén. Meg vagyok jyyői&ődve róla. hotry nekünk ezek bői a tervekből kell átvennünk. A Boveridg*terv azt mondja, hojry mindem egyes állam polgári bevesz a társadalombiztosításba, tehát a leggazdagabb embert énpúgy, mint a legkisebb embert, a leggazdagabb ember éppúcry kapja azt a mininiáik' »egélyt, mint « lejrkisebb 9U! 14