Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

Az országgyűlés felsőházának 91. ülése tudják látni, hogy ez » nemzet pedig törvény­hozó testületében ós millióiban mint egy em­ber áll a királyi kormány háta mögötti De imélyen t. Felsőház, én Békés vármegye követe vagyok s a magam igénytelenségében külön is köszönetet keísl mondanom a kereske­delemügyi miniszter úrnak azért, hogy a tria­nőni magvar éledben és a világháború negyedik esztendejében épült megazabékésszentandrási duzzasztómű, amely által hajózhatóvá tétleltlett a Körösök vize Csongrádtól kezdve fel egészen Békésig, amely által megvalósult többszázezer imagyair gazdálkodó embernek régi remlanysége és amely által leheltővé 'tétetett 'többszázezer hold! magyar föld gabonatermésének víziúton való^ szállítása. Ismét kérdezem, mélyen t. Felsőház: ha a békeévekben alkottunk volna meg ezt a mezőgazdasági leletre olyan nagykli­hialtlással lévő és olyan hatalmas művet, amely méltán viseli a Kormányzóhelyettlesi Ür nevét, vadjon nemi lett vo(lina-e ez akkor is mind tech­nikailag, mlind anyagilag olyan alkotása a magyar éîiotnek, amely csaknem csodálkozásra késztett!? Ha pedlig hozzávesszük azt, hogy ez a trianoni magyar életben jött létre és hat hozzá­vesszük azt, hogy a. második világháború alatt jött létre és annak folyton súlyosbodó terhe alatt, annak negyedik hívében meg'tudott nyílni ez a duzzasztómű s ezáltal! lehetővé tétetett ott a hajózás, akkor egyenesen csak a költővel lehet szólmii;, hogy van ebben a magyar népben és ennek a magyar népnek vezetőiben élni és alkotni »hit, jog és erő!« Mélyen t. Felsőház! Éppen itt ezen a helyen kell a kegyeleltnek mindéin hervadói virágnál hervadhatatlanabb virágaival koszorúznom an­nak a nagy és áldotitilelkű, már családi szárma­zása f oly tán a véltéibe magáim vett magyar szerelemmel élő nagy miniszterelnökünknek, Darányi Kálmánnak az emlékét, akinek lelké­ben nem a Körösök hajózhatóvátétele, hanem az alkotniakarás gondolata fogant meg és vele együtt kell megkoszorúzni — talán a t. Ház tagjai még jobban ismerték — a magyar­országi vízműveknek, azt az igazán fejedé'mi tudósát, Sajó Elemért, a földmívelésügyi mi­nisztérium vízügyi osztályfőnökét, aki pedig a maga tudását adta ennek a vízműnek létesí­tése céljaira. És hálával kell megemlékeznem éppen ezen a helyen ült elődömről, Beliczey Gézáról, aki egész életét adta a magyar gazdál­kodó társadalom javának munkálására, vala­mint két főispánunkról: Ricsóy-Uhlarik Béiá­ról és Beliczey Milkflósról, akik szívügyükké tették ennek a kérdésnek megvalósítását. Mélyen t. Felsőház! A szeret falva—dédai vasút és a békeszentandrási duzzasztómű megépítése a magyar élni és alkotni aka. niak messze jövendőben is csodája lesz, hogy ezeket a világháború alatt megvalósítottuk. Mélyen t. Felsőház! Méltóztassanak megen­gedni, hogy a költségvetés tárgyalásának kapcsán, egyenesen ahhoz közelebb térve» a ma­gam magyar lelkének őszinteségével és a lázár tóval, egyszersmind azonbían a magam magyar lelkének férfias nyíltságával és egyenességével néhány pillanatra végezetül igénybevehewseiii a Felsőház türelmét a mindén vallásfelekezet ű lelkészi és tanítói kar nevében és erdekében. (Halljuk!) Üzen az oldalon is elsősorban nagyon ben­sőséges köszönetet mondok a kereskedelemügyi miniszter límak azért, hogy lehetővé tette agy rendeletével öct, hogy a lelkészi kar és annak 1943. évi december hó 16-án, csütörtökön. 103 családtagjai, legalább is, faái sürgős szükségük van rá és esetenként való kérdés alapján oda­fordulnak, féláru vasúti kedvezményt' kaphat­nák. Ugyanilyen bensőséges köszönetet mondok a vallás- és közioktatásügyi miniszter úrnak a hitfelekezeti tanítóság nevében azért, amiről tegnap már pár szóval említés is tétetett, hogy különválasztva a kántori jaivadalmakat, ame­lyeket eddig levontalk az államsegélyből a hit­felekezeti ti unitoknál, most az állam ezt figye­lembe nem véve, az egész államsegélyt teljes egészében utalja ki. Mindezekért nem esztendő­kön, hanem évtizedeken keresztül annyiszor emeltük fel szavunkat ós hogy mindezek meg­valósulhattak éppen ezekben, az időkben, az a kormány e két miniszterének, de az egész^ össz­kormánynak is szociális gondolkodását és jó­ukiaratú szeretetét fényesen bizonyítja. Azonban tovább megyek mélyen t. Felső­ház és kérdem tisztelettel a kereakedtelemügyi miniszter urat, hogy amikor azt, látjuk, hogy egész Európának minden nemzeténél, mégpedig nemcsak a fényes kultúruemzeteknél, hanem a minket körülvevő népeknél is a 'lelkészeknek nem ke',1 egy-egy jegyért külön kérvényt intéz­ni ök, hanem mint tisztviselőiket, arcképes vus­úti jogosítvánnyal ruházták fel őket az uta­zásra, ennek a lelkészi karnaflr nevében, amely annyit jelent a mfagyaf nemzet szolgálatában, amely az életét égeti el ai lélekért., mégpedig minden vállá s felekezeti lelkésznek a nevébe« és szolga lata ban teszem fel ezt a kérdést, váj­jon mikor jön az az idő, — lajmi pedig az ál Lamra nézve nem veszteség, a lelkészi karra nézve nem is annyira anyagi nyereség, mint cokkal inkább lelki megbecsülés és értékelés — hogy egyszer nem kell külön kérni, hanem egy­szerűen tisztviselői arcképes igazolvánnyal ada­tik meg a lelkészi karnak ez a kedvezmény. A lelkészi kiírnak pedig mind munkában, mint szolgálatban testveié a tanítóság. Kötete­ket lehetne írni — mint ahogy irmaik is —e két státus szolgálatának fenségéről és szépségéről az élete sokszor tragikus kálváriájáról. Egy azonban, mélyen t. Felsőház, kétségtelenül bi­zonyos, ahogy a beszédem elején említettem, hogy a (leggondosabb számsorok Összedűlnek a lélek iborpanáisában és a legegyszerűbbek meg­épülnek a lélek erejével s a lelkészi klur min­den egyes tagja, akár protestáns, akár katoli­kus legyen az és a tanítói kar, akár áiHami Je­gyen, akár hilfcfelekezeti, ezért a magyar lé­lekért, ezért a magyar életért és ezért ni ma­gyar jövendtőért adja oda egész szolgálatát. Mélyen t. Felsőház! A tanítói kar legszeb­ben ott,'dekorállatik a mlaga niuníkája nyomán, ahol évtizedes tanítói szolgálata után a VII. fi­zetési osztályba bejuthat. Én azt kérem a ki­rályi kormánytól, hogy legyen egyformán édes 1 gyermeke minden tanítójjai ennek a ma­gyar államnak. Ne legyen különbség állami és felekezeti tanító között és különösképpen ne ie­gyen különbség ott, ahol megöregedve 30 éven át a miigyar nemzet nevelésében és annalk jobb jövőjéért munkálkodva, fárad az a néptanító és akkor, amikor eléri ezt az időt, javadálmlaz­tassék és dekoráltassék egyenlő számarány szerint - akár állami, akár felekereti, akar községi tanító tegyen, — azzal a legszebb elis­meréssel, hogy szorgalmas, becsületes és hű élete után bejuthat a VII. fizetési osztályba, mert ezen iái téren még mindig különbség van és ez súlyos sérelme a tanítói karnak.

Next

/
Thumbnails
Contents