Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

102 Az országgyűlés felsőházának 91. ülése 1943. évi december hó 16-án, csütörtökön. őrt és azért állunk őrt valamennyien a közéletben azon a poszton, amelyen vagyunk, hogy: Istennek dicsőség, embernek pedig jóakarat és békesség legyen ezen a földön. Mélyen t. Felsőház! Éppen azért ennek nem egyszerű átérzéséből, hanem lelkem szerint való átéléséből a legbensőségesebb köszönetet tudok mondani egyházi közéletünk két fennkölt lelkű nagy fiának, római katolikus részről Kelemen Krizosztom őnagyméltóságának múlt esztendei karácsonyi vezércikkéért és az erre protestáns részről újévi cikkében hasonló fennkölt lélekkel választ adott dr. Ravasz László püspök úr őnagyméltóságának. Ezekben a vezércikkekben a keresztyénség, közelebbről pedig a Krisztusban való testvériség oltárán gyújtották fel a legszebb áldozati tüzet, «utat mutatva arra, hogy akár napsugaras, akár borongós időben, még sokkal inkább pedig bizonytalanságok sötét éjszakáján a különböző oltárok mellett imádkozó magyar embereknek találkozniuk kell a betlehemi jászolbölcsőnél vagy a Golgota keresztjének lábánál. Amikor pedig reánk zúdul az antikrisztusnak az a serege, amely Istent detronizálja és amely erkölcsöt akar rombadönteni és porbaomlasztani, akkor nekünk, akár római katolikus, akár protestáns részről, akár kint a fronton, akár itt benn, mindnyájunknak Krisztus katonáinak kell lennünk, \llgy van!) akik meg tudjuk érteni azt, hogy ma nem kis kérdések forognak kockán szemünk előtt, akiik hirdetni és élni tudjuk azt, hogy a mi hitünk, a keresztyén hit, még pedig a közös keresztyén hit, diadal azért, mert a római katolikus meg/ a protestáns ember lelkének az ura és királya egyedül Krisztusi, aiki maga az örök diadal. Mélyen t. Felsőház! Ezt a rombadőlt világot nem fogja újjáépíteni és nem fogja boldoggá tenni sem a zsarnokság, amely a parancsokon épül fel, sem a rabszolgaságig való leveretettség, sem a sátánnak ördögi hatalma, a pénz. Felépíteni és boldoggá tenni ezt, a rombadőlt világot egyedül a szeretet tudja és az, ha egyszer megértjük azt, hogy mindnyájan, különböző vallásfelekezetűek, egy Atyának a gyermekei vagyunk itt, c/en a drága magyar földön. Mélyen t. Felsőház! Én tudom azt, hogy a költségvetést tárgyaljuk és a költségvetést éppen a háború ötödik esztendejében, a megpróbáltatásokkal legteljesebb időben tárgyaljuk, de hangsúlyozottan szeretném kiemelni azt, hogy a leggondosabban felépített számsorok is összeomlanak, ha a lélek roppan meg, és a fillérek is fölépülnek, ha a lélek egységes ós erős a vallásfelekezetek, a társadalmi osztályok ós az egész magyar nemzet életében. Nemcsak mint törvényhozó és különösen nem azért, mert ezen a helyen állok, hanem azért, mert magyar ember vagyok és érzem ezt a felelősséget, teljes bizalommal vagyok a kormány iránt. Hiszen látnom kell, hogy a kormány a világ legtövisesebb útján, a leggondterhesebb időben lelket és ideget őrlő napokban, hónapokban és esztendőkben vezeti az ország hajóját, mégpedig vezeti úgy, hogy minden egyes miniszter ÚT minden cselekedetéből és minden megnyilatkozáisából a győzelemre vezető erő és akarat sugárzik ki. Látom, hogy a kormány nem elégszik meg azzal, hogy ebben a szörnyen nehéz időben az országban igyeltoezzék fenntartani a rendet, a békét > nyugalmat, amihez természetszerűleg hozzájárul a magyar nemzet fennkölt és nemes gondolkodása, érzése, sok lemondása, sok türelme és sok szent reménysége is, hanem ha végiggondolom ennek a kormánynak a ténykedéseit es összehasonlítom a jóakaratú, mindig a nemzet javára igyekvő régebbi kormányok cselekedeteivel, akkor azt kell mondanom, hogy a boldog békeévekben szociális téren mily soklkai kevesebbet tudtak cselekedni, mint éppen most, ezekben az időkben, ez a mai kormány. Gondolok ebben a pillanatban elsősorban a belügyminisztériumra, annak nem is a rendészeti osztályára, hanem arra, hogy egy egész orvosi hadsereg van ott az Úri-utcában. Mikor volt nekünk a közegészségügy terén egy Johan Bélánk és vele együtt a magyar egészségügynek olyan orvosi kara, mint amilyen ma van az ő vezetése alatt? (Helyeslés.) Gondolok az Üllői-út végére, ahol a zöldkeresztes egészségház áll és gondolok az ország ezer meg ezer kisebb meg nagyobb városára s a tanyavilágra, ahol ott vannak ennek exponensei, kiküldöttei: a zöldkeresztes nővérek. Mikor tett a magyar nemzet a közegészségügy, a gyermekvédelem és oltalom érdekében annyit, mint amennyit ez a kormány tett ezekben a szörnyen nehéz időkben'? Gondolok továbbá éppen a belügyminisztériummal kapcsolatban az Oncsá.-ra és vele együtt a közjóléti szövetkezetekre s arra, hogy a belügyminiszter úr a pénzügyminiszter úrral együtt hány milliót adott ezekre a célokra, hogy a magyar nemzet legszegényebb, legnagyobb családú gyermekeinek otthont teremtsenek, még pedig nem úgy, mint ahogyan az első világháború után tették, amikor odaladtáh a házhelyet. Most felépítetitek a házat az utolsó szögig, a kulcsig, úgy, hogy abban az a család boldog életet tud teremteni magának s ha fizetnie is kell érte, olyar minimális összeget 1'izA't, amelyet játszva ki tud fizetni- Ennek élvezetében boldog és öntudatos magyar tud lenni az, aki mindezeket átérzi és átéli a maga esaládi életében. Gondolok továbbá ipari és kereskedelmi részem azokra à segítésekre, amelyeket kezdő iparosainknak és kereskedőinknek nyújtottunk; gondolok a földmívelésügyi minisztérium telepítési osztályánál különösképpen a magyar telepítésekre és a földbirtokreformnak azokra a cselekedeteire, amelyeknek megtételénéi nem válogattuk ki azt a három hold szikes földet annak a «zegény embernek, hi.inem odaadtuk a televény földet a kicsi, új magyar gazda verejtékes munkája, reménye és öröme alá. Gondolok ;iz igazságügyminisztériumnál a rehabilitációs törvényre. De felsorolhatnék egész sereg ilyen intézkedést egymásután annak bizonyítására, hogy mikor alkottunk a boldog békeévtizedek hosszú ideje alatt annyi szociális dolgot, mint amennyit cselekvék ez a kormány. Mólyen t. Felsőház! Én azt felettébb igen érzem, hogy az ón szavaim nagyon erőtlenek, azonban ha azt látom, hogy a felsőház t. tagjai közül körülbelül 30—40 ember, aki felszólal és vele együtt a felsőháznak minden egyes tagja mindezt teljesen átérzi, akkor már ez a megnyilatkozás nem az én erőtlen szavam, hanem a felsőházé, e/.é a magár törvényhozó testületé, amely erőt ad mindennapra: erőt • tud adni ennek a kormánynak és erőt ad kifelé a nemzet milliói felé is, sőt továbbmegyek: erőt tud adui, messze a külföld felé, hogy egyszer meg