Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

102 Az országgyűlés felsőházának 91. ülése 1943. évi december hó 16-án, csütörtökön. őrt és azért állunk őrt valamennyien a köz­életben azon a poszton, amelyen vagyunk, hogy: Istennek dicsőség, embernek pedig jó­akarat és békesség legyen ezen a földön. Mélyen t. Felsőház! Éppen azért ennek nem egyszerű átérzéséből, hanem lelkem sze­rint való átéléséből a legbensőségesebb köszö­netet tudok mondani egyházi közéletünk két fennkölt lelkű nagy fiának, római katolikus részről Kelemen Krizosztom őnagyméltóságá­nak múlt esztendei karácsonyi vezércikkéért és az erre protestáns részről újévi cikkében hasonló fennkölt lélekkel választ adott dr. Ra­vasz László püspök úr őnagyméltóságának. Ezekben a vezércikkekben a keresztyénség, közelebbről pedig a Krisztusban való testvéri­ség oltárán gyújtották fel a legszebb áldozati tüzet, «utat mutatva arra, hogy akár napsuga­ras, akár borongós időben, még sokkal inkább pedig bizonytalanságok sötét éjszakáján a kü­lönböző oltárok mellett imádkozó magyar em­bereknek találkozniuk kell a betlehemi jászol­bölcsőnél vagy a Golgota keresztjének lábá­nál. Amikor pedig reánk zúdul az antikrisztus­nak az a serege, amely Istent detronizálja és amely erkölcsöt akar rombadönteni és porba­omlasztani, akkor nekünk, akár római katoli­kus, akár protestáns részről, akár kint a fron­ton, akár itt benn, mindnyájunknak Krisztus katonáinak kell lennünk, \llgy van!) akik meg tudjuk érteni azt, hogy ma nem kis kérdések forognak kockán szemünk előtt, akiik hirdetni és élni tudjuk azt, hogy a mi hitünk, a keresz­tyén hit, még pedig a közös keresztyén hit, diadal azért, mert a római katolikus meg/ a protestáns ember lelkének az ura és királya egyedül Krisztusi, aiki maga az örök diadal. Mélyen t. Felsőház! Ezt a rombadőlt vilá­got nem fogja újjáépíteni és nem fogja bol­doggá tenni sem a zsarnokság, amely a pa­rancsokon épül fel, sem a rabszolgaságig való leveretettség, sem a sátánnak ördögi hatalma, a pénz. Felépíteni és boldoggá tenni ezt, a rombadőlt világot egyedül a szeretet tudja és az, ha egyszer megértjük azt, hogy mindnyá­jan, különböző vallásfelekezetűek, egy Atyá­nak a gyermekei vagyunk itt, c/en a drága magyar földön. Mélyen t. Felsőház! Én tudom azt, hogy a költségvetést tárgyaljuk és a költségvetést éppen a háború ötödik esztendejében, a meg­próbáltatásokkal legteljesebb időben tárgyal­juk, de hangsúlyozottan szeretném kiemelni azt, hogy a leggondosabban felépített szám­sorok is összeomlanak, ha a lélek roppan meg, és a fillérek is fölépülnek, ha a lélek egységes ós erős a vallásfelekezetek, a társadalmi osz­tályok ós az egész magyar nemzet életében. Nemcsak mint törvényhozó és különösen nem azért, mert ezen a helyen állok, hanem azért, mert magyar ember vagyok és érzem ezt a felelősséget, teljes bizalommal vagyok a kormány iránt. Hiszen látnom kell, hogy a kormány a világ legtövisesebb útján, a leg­gondterhesebb időben lelket és ideget őrlő napokban, hónapokban és esztendőkben vezeti az ország hajóját, mégpedig vezeti úgy, hogy minden egyes miniszter ÚT minden cselekede­téből és minden megnyilatkozáisából a győze­lemre vezető erő és akarat sugárzik ki. Látom, hogy a kormány nem elégszik meg azzal, hogy ebben a szörnyen nehéz időben az országban igyeltoezzék fenntartani a rendet, a békét > nyugalmat, amihez természetszerűleg hozzá­járul a magyar nemzet fennkölt és nemes gon­dolkodása, érzése, sok lemondása, sok türelme és sok szent reménysége is, hanem ha végig­gondolom ennek a kormánynak a ténykedéseit es összehasonlítom a jóakaratú, mindig a nem­zet javára igyekvő régebbi kormányok csele­kedeteivel, akkor azt kell mondanom, hogy a boldog békeévekben szociális téren mily soklkai kevesebbet tudtak cselekedni, mint éppen most, ezekben az időkben, ez a mai kormány. Gondo­lok ebben a pillanatban elsősorban a belügy­minisztériumra, annak nem is a rendészeti osztályára, hanem arra, hogy egy egész orvosi hadsereg van ott az Úri-utcában. Mikor volt nekünk a közegészségügy terén egy Johan Bélánk és vele együtt a magyar egészségügy­nek olyan orvosi kara, mint amilyen ma van az ő vezetése alatt? (Helyeslés.) Gondolok az Üllői-út végére, ahol a zöldkeresztes egészség­ház áll és gondolok az ország ezer meg ezer kisebb meg nagyobb városára s a tanya­világra, ahol ott vannak ennek exponensei, ki­küldöttei: a zöldkeresztes nővérek. Mikor tett a magyar nemzet a közegészségügy, a gyer­mekvédelem és oltalom érdekében annyit, mint amennyit ez a kormány tett ezekben a ször­nyen nehéz időkben'? Gondolok továbbá éppen a belügyminisz­tériummal kapcsolatban az Oncsá.-ra és vele együtt a közjóléti szövetkezetekre s arra, hogy a belügyminiszter úr a pénzügyminiszter úrral együtt hány milliót adott ezekre a célokra, hogy a magyar nemzet legszegényebb, leg­nagyobb családú gyermekeinek otthont te­remtsenek, még pedig nem úgy, mint ahogyan az első világháború után tették, amikor oda­ladtáh a házhelyet. Most felépítetitek a házat az utolsó szögig, a kulcsig, úgy, hogy abban az a család boldog életet tud teremteni magának s ha fizetnie is kell érte, olyar minimális össze­get 1'izA't, amelyet játszva ki tud fizetni- Ennek élvezetében boldog és öntudatos magyar tud lenni az, aki mindezeket átérzi és átéli a maga esaládi életében. Gondolok továbbá ipari és kereskedelmi részem azokra à segítésekre, amelyeket kezdő iparosainknak és kereskedőinknek nyújtot­tunk; gondolok a földmívelésügyi minisztérium telepítési osztályánál különösképpen a magyar telepítésekre és a földbirtokreformnak azokra a cselekedeteire, amelyeknek megtételénéi nem válogattuk ki azt a három hold szikes földet annak a «zegény embernek, hi.inem odaadtuk a televény földet a kicsi, új magyar gazda verej­tékes munkája, reménye és öröme alá. Gondolok ;iz igazságügyminisztériumnál a rehabilitációs törvényre. De felsorolhatnék egész sereg ilyen intézkedést egymásután annak bizonyítására, hogy mikor alkottunk a boldog békeévtizedek hosszú ideje alatt annyi szociális dolgot, mint amennyit cselekvék ez a kormány. Mólyen t. Felsőház! Én azt felettébb igen érzem, hogy az ón szavaim nagyon erőtlenek, azonban ha azt látom, hogy a felsőház t. tagjai közül körülbelül 30—40 ember, aki felszólal és vele együtt a felsőháznak minden egyes tagja mindezt teljesen átérzi, akkor már ez a meg­nyilatkozás nem az én erőtlen szavam, hanem a felsőházé, e/.é a magár törvényhozó testületé, amely erőt ad mindennapra: erőt • tud adni ennek a kormánynak és erőt ad kifelé a nem­zet milliói felé is, sőt továbbmegyek: erőt tud adui, messze a külföld felé, hogy egyszer meg

Next

/
Thumbnails
Contents