Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-68

••^^ 90 Az országgyűlés felsőházának 68. ütése hogy (olvassa): »Nagyméltóságod javaslata ugyanis olyan átfogó, szerves elgondolás helyett, amely a többet és jobbat termelőnek önműködően biztosítana előnyöket, ezen előnyöknek az elosztását egy ma még kiépítetlen és még tervezetileg is bizonytalan igazgatási szervezetre kívánja bízni.« Az előttünk fekvő javaslattervezetben a természetes _ kiválasztódást emberi megítélések próbálják pótolni, amelyeket csupán papirosszakaszok kötnek. Igen t. Felsőház! A magam részéről az érdekképviseleteknek ezt a megállapítását száz százalékig magamévá teszem. Ha azt vizsgálom, hogy a mezőgazdaságfejlesztési kérdésnek melyek azok a főtényezői, amelyekkel ezt előmozdítani lehet, akkor előveszem a törvényjavaslat indoklását és abban a következőket találom (olvassa): »Kétséget nem szenved, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésénél az egyik legerősebb fegyvere az államhatalomnak az árpolitika.« Tényleg a mezőgazdaság fejlesztésének egyik legfőbb faktora az árpolitika. Most, amikor meghallgattam az igen t. előttem szólott felsőházi tag úr beszédét, amelyben az árpolitikával kapcsolatban megjegyzéseit elmondta, fel kell tennem a kérdést: keresztülvittek-e Magyarországon megfelelő árpolitikát ma, éppen a mezőgazdaság fejlesztése szempontjából, igen, vagy nem? Mit látunk? Én az eredményeket nézem. Csappan a termelés minden vonalon. Be kell látnunk, nemcsak a rendkívül nehéz időjárási viszonyok, nemcsak a belvíz és az árvíz által okozott károk, nemcsak a múlt hetekiben tartósan, állandóan lévő aszály okozta a termelés csökkenését. Hanem más okai is vannak ennek éspedig, mert azok az eszközök, »amelyekkel a termelést fokozni lehet, amelyekkel a talajművelésen keresztül a mezőgazdasági kultúrát emelni lehet, nem szaporodó, hanem csökkenő irányzatot mutatnak, éppen megint Somssicb ő exeellenciája által elmondottak szerint is. a fogató® erők igénybevétele és sok más körülmény miatt is. Igen t. Felsőház! Nem akarok most az árpolitikával különösebben foglalkozni, csak azt a tényt akarom leszögezni, hogy amikor a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslat indoklása első tényezőként az árpolitikát hozza fel, ugyanakkor ma — szerény felfogásom szerint, és azt hiszem, többek véleményét fejezem ki, — a jelenlegi kiegyensúlyozatlan mezőgazdasági árpolitika nem felel meg azoknak a szükségszerűségeknek, amelyeket éppen a mai háborús időben fokozottabb mértékben szem előtt kell tartani. (Ügy van! Ügy van!) Most menjünk tovább és nézzük meg, melyek azok az intézkedések, amelyekkel igenis, előbbre lebet vinni a mezőgazdasági termelést. Az indokolás szerint benne van egy azonnali Programm végrehajtásának lehetősége és benne van egy hosszabb időre szóló és előirányzott elgondolás keresztülvitele. Pillanatnyilag nem lehet mást tenni, szerény nézetem szerint, minthogy az árpolitikán és az adottságok megteremtésén keresztül minden terményt azon a vidéken kell termelni, ahol annak termelése szokásos, ahol a megfelelő éghajlat és talaj megvan, ahol az emberek hozzászoktak ahhoz, és nem szabad a termelvényeket az országban szétszórva olyan helyeken is termelni, ahol sem a klíma, sem a talaj, sem a munkásadottságok nem megfelelőek. (He lyeslés.) Igenis, fejleszteni kell a mezőgazdaságot, fejleszteni kell a mezőgazdasági ezemtermelést 1942. évi július hó 28-án, kedden. és fejleszteni kell az állattenyésztést. A fejlesztést úgy képzelem el, hogy nyúljon a hóna alá a magyar államhatalom minden olyan gazdának, aki szabad elhatározásából, saját elgondolás alapján megfelel annak a nagy közérdeknek, amelyet a termelés szavával, fogalmával szoktunk kifejezni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez a fontos!) Mélyen t. Felsőház! Mit láttunk a múltban? Szabad legyen nekem is foglalkoznom ezzel. Bocsánatot kérek a bizottsági tag uraktól, hogy ismét felhozom azt, amit a bizottságban már említettem. (Halljuk! Halljuk!) Mit láttunk a múltban? 1920 óta a magyar mezőgazdaság a legnagyobb válságokon ment keresztül, sőt nem is válságokon, mert a válságnál sokkal több volt az, amin keresztülment. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy ennek a megtépett, megcsonkított, lelkében megrokkant országnak 1920-ban béklyóba vert gazdasági helyzetéből kellett feltápászkodni, hogy a maga erejéből és a maga felfogásának megfelelő módokon egyénileg érvényesülni tudjon, — egyéniségileg értem a nemzetiséget, — méltóztassanak elgondolni, milyen küzdelem volt ez. Jött azután az 1930. évi válság, amely az egész világon végigment és amely természetszerűen különösen Magyarországot érintette: újra fel kellett emelkednie ennek az országnak nehéz gazdasági helyzetéből. Méltóztassanak visszaemlékezni azokra a rendeletekre, amelyeket az akkori kormányhatalom kiadott. Hogy mást ne említsek, méltóztassanak visz_ szaemlékezni a traktorakcióra, méltóztassanak visszaemlékezni a hússertésre való átállítás akciójára. Több mást tudnék még itt felemlíteni, (Mozgás.) amely akkoriban az adott körülmények mellett, ha talán nem távolabbi perspektívában nézte az ember a kérdést, megfelelő is lett volna, amelybe azonban — merem állítani — a magyar ' gazdasági élet konstruktív gondolkodása következteben szerencsére nem ment bele. Azért mondom, hogy szerencsére, mert mi történnék ma, ha állatok helyett bentzintraktorokkal kellene a talajt művelni és mi történnék a zsírkérdés terén, amely úgyis kátyúban van, ha ma az ország legnagyobb részében bacon-húst termelnének hússertésből zsírsertés helyett. De tovább megyek. Méltóztassék elgondolni, mi történt volna a dohánytermelés körül, ennek a monopolisztikus növénynek a termelése körül, ha a dohánytermelők egyesülete igen t. elnökének kezdeményezésére nem kérte volna az egésie. dohánytermelő gazdatársadalom nevében a dohány árának felemelését. Akkor ma nem volna dohány az országban. (Ügy van! Ügy van!) Mi történt volna a cukorrépával, ha nem forszírozzák ki, hogy mégis termelni kell és mégse legyen igaza annak az államtitkárnak, aki azt mondotta előttem, hogy nem baj, ha nem termelnek a magyar gazdák cukorrépát, majd mi importálunk cukrot. Mi történt a gyapjúval? A gyapjú árának helytelen megállapításával bekövetkezett egy katasztrofális helyzeb En csak példát akarok felhozni és csak azért hozom fel ezeket, hogy a későbbi konzekvenciáimat ezekkel is igazolni tudjam. Igenis, a magyar gazdasági életben, a mezőgazdaságban fejleszteni kell mindent. Hogyan kell fejleszteni? Meg kell adni annak a gazdának, aki azt a szikes talajt vagy azt a ke^. vésbbé termő talaját megjavítja, minden kedvezményt arra, hogy az ott befektetett tőkéjével előállott többtermelésben megtalálja a