Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-68

Az országgyűlés felsőházának 68. ülése 1942. évi július hó 28-án, kedden. 91 maga megfelelő jövedelmezőségét. Mi történt eddig? Ha valaki megjavítja a talaját, holnap már 'Ott van a finánc és felemeli a kataszteri tiszta jövedelmi értékét annak a megjavított földnek. Nem ez a metódusa annak, hogy a magyar gazdatársadalmat ösztönözni lehessen a többtermelésre, vagy nevezzük úgy: a termelés fejlesztésére. Igenis, kedvezményesen kell juttatni nekik azokat a műtrágyaféléket, amelyek egyes vidékeken különösen beváltak. Igenis, meg kell téríteni a gazdának azokat a hasznos befektetéseket, amelyek gazdaságának fejlesztésére szolgálnak. Juttatni kell számukra kölcsönöket, kedvezményes összegeket, amelyekkel valóban tudják- szolgálni a többtermelésit és a mezőgazdaság fejlesztését. Itt a oselédházakra és más gazdasági épületekre gondolok. Nem lehet azt megcsinálni, hogy ha elönti valamelyik vármegye 40%-át a víz, akkor tárolják a vizet egyik vagy másik helyen csak azért, mert valahol féltenek egy községet vagy egy városnak egy részét. Elfogadom — elvi alapon elfogadom — azt, hogy elsősorban a lakott területeket kell a belvizektől és

r az árvizektől megvédeni, de törvényes intézkedés van arra, hogy ha ennek a célnak keresztülvitelével Péternek vagy Pálnak, vagy Pityi Palkóknak pedig kárt okozunk, akkor ott kártérítésnek van helye. (Ügy van!) Méltóztassék elgondolni, az Alföld tekintélyes részén sokszázezer katasztrális hold parlagon fekszik és nemcsak az a főbaj, hogy parlagon fekszik, de olyan kilúgozottan és olyan struktúrában maradt vissza a víz után,. hogy évek szorgalmas munkája és tőkebefektetése szükséges ahhoz, hogy ezek a területek ismét termőterületekké váljanak. Ezeknek a területeknek egy tekintélyes része azért jutott ilyen rettentő sorsba, mert egyrészt a vízrendezés kérdését elhanyagolták, másrészt pedig összevissza hirtelenséggel csinálták a csatornákat, minden különösebben átgondolt terv nélkül, harmadsorban pedig azért, mert igen sokszor megijedtek, hogy egyik vagy másik faluban összedőlnek a házak s ezért olyan területeket árasztottak el vízzel, amelyek pedig szabadon maradhattak volna s menekülhettek volna ettől a katasztrofális helyzetből. (Ügy van! Ügy van!) Elfogadom, hogy ez az egész kérdés, a felfakadó vizek rendezésének és mikénti levezetésének kérdése igen nagy prohléma, de kértem és most is kérem aföldmívelésügyi kormányzatot, méltóztassanak elméleti és gyakorlati emberekből összeállítani egy bizottságot, hogy az kutassa ki ezeknek a bajoknak legalább az okát, hogy másodszor ilyenek ne fordulhassanak elő. Meg kell állapítani a betegség diagnózisát. Tudom, hogy az egész csatornahálózatot egyszerre megcsinálni nem lehet, de legalább egy kialakult nagy terv szerint húzzák már meg a főcsatornákat. Építsék ki az árvédelmet, hiszen 1942 július végén vagyunk és nagyon kevés kapavágás történt még, hogy 1943-han ez a katasztrófa meg ne ismétlődjék. Igen t. Felsőház! A fejlesztés kérdéséhez tartozik a búzanemesítés ügye is. Azok az igen t. felsőházi tag urak, akik velem együtt régebbi idő óta foglalkoznak a mezőgazdaság kérdésével, tudják, milyen töméntelen költséget, milyen sok fáradságot, utánajárást fordítottunk arra, hogy Magyarországon a búza minőségét meg tudjuk tartani és elég eredménnyel is. Kérdezem, vájjon ma azok az intézkedések, amelyek a búza átvételénél a minőséget igyekeznek dotálni, megfelelőek-e FELSŐHÁZI NAPLÓ III. i arra, hogy továbbra is a minőségi búzatermelés mellett folytassuk a mezőgazdaságot? Szecrinteim itt kevés a felár, itt ikevés. antoak a jutalmazása, ha a termelő gazda minőségi búzát ad át. (Ügy van! a középen.) Méltóztassanak megfigyelni, 1941-ben azt mondották, hogy »minden gabona, búza, rozs, amelyben 2% idegen anyag van, meni oesú«. Most azt mondják, hogy nem szabad 2%-nál több idegen anyagnak lenni. Méltóztassanak megengedni, két fő gabonánknál ennek a kritériumnak a megállapítása nagyon nehéz, hogy ne mondjam, lehetetlen. Méltóztassanak elgondolni: a mezőgazdaság fejlesztéséről beszélünk és ma azt mondjuk, hogy mindenki, akinek zabja van, annak 30%-át tartozik leadni, mindenki, akinek árpája van, termésének 22%-át tartozik a köznek leadni. Bocsánatot kérek, nem egy gazdaságot, hanem sokat ismerek, ahol a vidék éghajlata és talaja nem kedvez sem az árpa, sem a zab termelésének. Annyi zabot és árpát vetettek ott évtizedek óta, amennyi a gazdasági szükségleteknek megfelelt. (Ügy van! Ügy van!) Ha abból elvesz valaki 30%-ot, és 22%-ot, mit kap érte a gazda? Kaphat esetleg egy vásárlási jogosítványt, amelyet a megfelelő díj megfizetése mellett állandóan meg lehet hosszabbítani és végeredménybein lesz a gazdának vásárlási jogosítványa, de nem lesz árpája és nem lesz zabja. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Akkor talán mégis jogosult az én aggályom, hogy a mezőgazdaság fejlesztését nem bürokratikus, nem egy hivatalban elgondolt eljárással lehet elérni, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) hanem azt a gyakorlati életben a gyakorlati kívánalmak, a gyakorlati szempontok figyelembevételével kell megvalósítani. Nem elég, ha a hivatalban azt mondják, hogy ez a legjobb terv, mert így és így el fogjuk tudni intézni. Például 1942 július 15-éig nagynehezen meghoszszabbították azt a terminust, ameddig a cukorgyárak a melaszt kiadják a gazdának. — azt a jogos melaszt, amelyet előre kifizettek a gazdák is. A magyar államvasutak viszont beszüntette a darabáru szállítást a melaszra vonatkozólag is, csak 1942 július 13-án jött meg az engedély, hogy most már szállítja a Máv., 15-én pedig már nem adta ki a gyár. Engedelmet kérek, ezek azok a metódusok, amelyeket mi a magunk részéről jogos kritika tárgyává tehetünk, mert azt mondjuk, hogy az élet nem áll meg azért, mert egy-egy bürokrata az íróasztala mellett ül és az akták többségét .a fiókban tartja, de nem veszi figyelembe a gyakorlati élef szempontjait. Lehet ós kell a magyar mezőgazdaságot fejleszteni, és ha valaki, én is azok közé tartozom, szerény egyéniségemmel, akik minden gondolatukat, lelkületüket, lehetőségüket e ebbe fektetik bele. Negyven éve gazdálkodom és tudom mit jelent ez gazdaságilag, nemzetpolitikailag, tudom mit jelent a háborús viszonyokra való tekintettel is. Tudom, hogy mit jelent a belbékie, a beinyugalom szempontjából s mit jelent általában véve, tehát kérdem: ki az, aki ezt a legmelegebben nem pártolja? Eszközök kellenék hozzá,, tőke kell hozzá, hozzáértés kell hozzá és ha a hozzáértést mezőgazdasági ismeretek fejlesztésével elő akarjuk mozdítani, a magam részéről szívesen, örömest járulok ehhez hozzá szavazatommal. Igenis, elő kell mozdítani, hogy a népiskolától kezdve a magyar mezőgazdaságii lakosság gyermekei, felnőttjei, ismeretekben gazdagodjanak, mert állítom és merem mondani, hogy kevés ország van, ahol olyan Ifi