Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-68

Az országgyűlés felsőházának 68. ülése jórés.ze, sőt még több is, hadrakelt seregünk és egyáltalában 'hadseregünk fenntartására és fejlesztésére szükséges, ismerve az ország teherbíróképességet, remélem, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges nagyobb összegek feltétlenül rendelkezésre is fognak állani. Igen t. Felsőház! Örömmel üdvözlöm azt a tényt, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ő exeellenciája egy újonnan szervezendő termelési osztályt létesít minisztériumában, amelynek élére egy elsőrendű szakembert hívott meg. Ennek a főosztálynak a feladata bizonyára az is lesz, hogy ennek az előttünk fekvő törvényjavaslatnak a végrehajtásával foglalkozzék. (Helyeslés.) T. Felsőház! A magyar mezőgazdaság súlyos terheket visel a háborús viszonyok 'következtében, amelyek szinte új adónemként nehezednek reánk, olyanokat, amilyeneket egy foglalkozási ág- sem visel, mert a mezőgazdaság termelő eszközeinek egy részét elvonják. Lovak, lószerszámok és szekerek jóval a tényleges értéken alul vétetnek igénybe. (Ügy van! Úgy van!) Ezeket sehonnan és sehogyan sem tudjuk pótolni és így sokan lényegesen esőkként fogatos erővel vagyunk kénytelenek gazdálkodni és a szükséges munkákat elvégeztetni. /Ezt különösen most érezzük a betakarítási munkák alkalmával. Ezért látni az országban még annyi keresztet kinn a földeken, mert nem vagyunk képesek behordatni. Ennek ellenére, — azt hiszem — a magyar gazdák nevében kijelentem, hogy érezzük és múlhatatlanul teljesíteni is fogjuk ezen rendkívül súlyos és gondterhes időkben a termelés terén ránk háruló • hazafias^ kötelességünket, ami elsősorban a harctéren lévő derék katonáink rendes ellátásának biztosítását célozza, mert ez a mi váltainkon fekszik és ennek meg is fogunk felelni. (Általános helyeslés.) Tekintve, hogy a kormány iránt bizalommal viseltetem, hiszen a miniszterelnök úr ő exeellenciája maga is gazda, aki jól ismeri és mérlegelni tudja súlyos helyzetünket, és mindazt, amit itt bátor voltam elmondani, és ismerve a földmívelési miniszter úr ő excellenciájának erélyét és ügyszeretetét, az előttünk fekvő törvényjavaslatot a részletes vita alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik vitéz Purgly Emil ő nagyméltósága. . vitéz Purgly Emil: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen tisztelt Felsőház! Előttünk fekszik egy törvényjavaslat, amelynek címe »A mezőgazdaság fejlesztése«. Azt hiszem, nemcsak ebben a Házban, de az egész országiban sincs olyan ember, aki a mezőgazdaság fejlesztése ellen szólalna fel, mert mindenki tudja és érzi, hogy a mezőgazdaság fejlesztése olyan kérdés, amelynek mikénti megoldásától nemcsak ennek a foglalkozási ágnak a sorsa függ, de*" egész nemzet léte, jövője is. Az előttünk fekvő törvényjavaslat szerintem két fő részből áll. Egyik része az, amit előttem szólott Somssich gróf Ő exeellenciája bővebben kifejtett, tudniillik az, hogy milyen módbn lehet a magyar mezőgazdasági termelés fokozását, általában t véve a mezőgazdaság kultúráját egyrészt talajjavításokkal, másrészt a talajeszközök újabb bevezetésével, egyes növények talaj'kultúrájával, nemesítéssel és sok más eszközzel előbbre vinni. Kétségtelen, hogy mindig és mindenütt szükség van arra, hogy a mezőgazdaság fejlődjék és hogy mindazoknak a kívánalmaknak. 1942. évi július hó 28-án, kedden. ' 89 amelyek vele szemben általánosságban is megnyilvánulnak, meg tudjon felelni. De kétségtelen az is, hogy háborús időkben, amikor a közellátás a kérdések homlokterében áll, a mezőgazdaságnak több és jobb termelése még inkább előtérbe nyomul, hiszen ezen nyugszik egyrészt a hadbavonult sereg élelemmel való ellátása, másrészt az itthonmaradottak békessége, nyugalma és ezáltal a köznyugalom. « vele egyenletesen a közfelfogás olyan helyzete, ami minden háborús helyzetben kétszeresen megszívlelendő. Ha valaki tehát azt a kérdést teszi fel, hogy vájjon ez a törvény időszerű-e, erre igennel felel mindenki és azt mondja: időszerű volt. időszerű most is és időszerű lesz mindig, és nincs kormány, amely ne arra törekednék, hogy a mezőgazdaságot fejlessze, különösen Magyarországon. Ha voltak hibák és mulasztásuk, amelyek a múltban történtek, s amelyek miatt nem fejlődött a mezőgazdaság eléggé, annak egyik fő okára Somssich ő exeellenciája megfelelt, mert azt mondotta, hogy a mezőgazdaság továbbfolytatásának és fejlesztésének első alapfeltétele a biztonság, hogy a magyart a földjén ne zavarják a gazdálkodásában. Márpedig ebben az országban — őszintén be kell vallani — az utóbbi húsz esztendőben állandóan hozott a törvényhozás olyan törvényeket, amelyek különféle reformelnevezések alatt mást sem csináltak, mint bizonytalanságot szültek (Ügy van! Úgy van!) és ezáltal, hogy olyan egyének kezébe is jutott a föld, akik nem hivatás szerint és sem anyagi, sem szellemi képességükben nem kellőleg felfegyverkezve jutottak a föld tulajdonába, ezek a területek lényegesen kevesebb termést tudnak hozni és igy az országos átlagtermés lényegesen csökkent. Mi mindig azt hangsúlyoztuk minden reformnál: bár, mi tudjuk és érezzük, hogy nemzetpolitikának is mindenütt érvényesülni kell, s a nemzetpolitika nem mindig harmonizál teljesen a közgazdasági politikának ezzel a részével, vigyázni kell arra, hogy olyanoknak juttassuk a földet, akik egyrészt nem üzérkednek vele, másrészt pedig olyannak, aki szereti és hivatásszerűen műveli. Nem szaJbad elfelednünk ugyanis azt, hogy a föld nem árucikk ós nem mindegy, hogy valaki Máramarosban, Csanádban, vagy Zalában gazdálkodik. A viszonyok kellő ismerete, a helyi ismeretek halmaza nélkül, amely különféle adottságokból ered, gazdálkodást eredményesen folytatni vagy nem lehet, vagy legalábbis nagyon nehezen. • i ! ! ! Igen t. Felsőház! Amint mondtam, a törvényjavaslat első felében a mezőgazdaság különféle fejlesztéséről ; beszél és az ezeknek a feladatoknak teljesítésére újonnan életrehívott, és megnagyobbítandó szervezetre, a gazdasági felügyelőségre akarja bízni e fejlesztési módszerek mikénti keresztülvitelének az ellenőrzését. Elismerem, a törvényjavaslat be akarja kapcsolni az érdekképviseleteket is

; de magával a központi hatalom által irányított tevékenységgel mégis elsősorban a központi hatalom alá tartozó felügyelőségeket bízza meg. Itt az a kérésem az igen t. földmívelésügyi miniszter úr ő exceilenciájához: méltóztassék úgy, amint a bizottsági ülésen is mondta, olahatni, hogy a felügyelői kar ne csak mennyiségileg egészüljön ki, hanem minőségileg is olyan nivóra emelkedjék, hogy megfeleljen annak a hivatásnak, amely e törvény keretén belül reá vár. Mert nem a magam, de az érdekképviseletek véleménye az,