Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-67
Az országgyűlés felsőházának úf. ü a magyar királyi Kúriánál is birtokjogi]ag zsidónak számító és eljárás alatt lévő bíró foglaljon helyet és gyakoroljon jurisdiction akár mint szavazó bíró, esetleg mint referens b irtok jogi örökösödési vagy bármely más ügyekben, akár zsidó érdekeltségi, akár más érdekeltségi ügyekben legkellemetlenebb helyzetbe hozván lélektanilag- úgy önmagát, mint az ügyfeleiket és bírótársait- E tárgyban egyébként, amennyiben ezúttal kielégítő felvilágosítást nem kapnék, fesz szerencsém az igazságügyi tárca keretében előterjesztéssel, illetve javaslattal élnem. Tovább nem kívánom igénybevenni a. t. Ház türelmét. Kérem az igazságügyminiszter úr szíves felvilágosítását. (Taps a középen.) Elnök: Szólásra következik Albrecht királyi herceg* o fensége. Albrecht királyi herceg: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház,! Az előttünk fekvő törvényjavaslat kétségkívül hivatott lenne arra, hogy egy általános ési egyetemes nemzeti éírdeket, mégpedig a zsidóság anyagi hatalmának és anyagi súlyának háttérbe szorítását és csökkentését szolgálja, A zsidóságnak ez a hatalmi súlya és a zsidó anyagi erő éppen most, a mai időkben — eltekintve az egyéb, amúgy is elégségesen kifejezésre jutott szempontoktól» — különösen erősen ellenkezik a nemzet magaválasztotta politikai irányelveivel, nagyobb miéirtékben, mint máskor, éppen most azon háború alatt, amelyet a bolsevizmus eliten folytatunk, amely a zsidóság uralmi rendszerének legtisztább' kifejezője. A törvényjavaslattal szemben csak általánosságban óhajtok kritikát gyakorolni, és ha a törvényjavaslat jellemzését iparkodom leszögezni, akkori úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat úgy szolgálja ezt az egyetemes? nemzeti célt, mint a hegymászó, aki kettőt halad felfelé, de hármat csúszik lefelé. A törvényjavaslat főelve, hogy zsidó származású nem lelhet a magyar földnek és a magyar erdőnek birtokosa. Ezt az elvet a nemzet 1848-ig, lehet mondani, általlában ezer éven keresztül így tartotta fenn, és csak a liberális érában változtatta meg, amikor lehetőséget nyújtott a zsidóságnak a magyar föld megszerzésére. Éppen ebből a lényeges alapelvi szempontból nem tartom szerencsésnek, hogy a törvényjavaslat a foldmívelésügyi miniszr ter úrnak egy kellőképpen körül nem írt puvoárt ad kivételek statuálására. Nem kétlem, hogy a jelenlegi foldmívelésügyi miniszter úr a törvényjavaslat elfogadása esetén ezzel a felihatalmazással visszaélni nem slzándékozik; de engedelmet kérek, ez a mindenkori foldmívelésügyi miniszternek szóló felhatalmazás, ós itt hiányolom, hogy ennek gyakorlása sem előzetesi alkotmányos bejelentéshez, sem bárminemű ellenőrzéshez nincsen kötve és csak általános irányelvekhez van szabva. Súlyosabban jut kifejezésre a törvényjavaslat hiányossága abban. a második vonathozásban, hogy a törvényjavaslat némi megszorításokkal lehetőséget biztosít a zsidó birtokosoknak arra, hogy a törvény jogerőre emelkedése után 60 napon belül telekkönyvileg nemzsidó minősítésű rokonára» fiára, vagy unokájára a telekkönyvben birtokátírást eszközölhessen. Ez végeredményben nem jelent mást, mint a telekkönyvben egy formális he\ése 1942. évi július hó 15-én, szerdán. 65 lyettesítést, ez azt jelenti, hogy itt egy rokoni strómant állítanak be. ami sem a haszonélvezeti, sem az intézkedési jogot nem vonja meg a zsidó apától vagy nagyapától, Itt tehát tág tér nyílik arra, hogy a telekkönyvi formalitáson túli minden megmaradjon a régiben, hiszen a haszonélvezeti jogra vonatkozólag van az elő- és utóöröMéssel kapcsolatban direkt egy olyanértelmű megszorítás, hogy a telekkönyvben rokonnal helyettesített előző zsidó birtokos ezt a haszonélvezeti jogot magának megtarthatja. Ez a strómanrendszernek egy olyan szentesítése, amely annak, aki rokoni strómant tud keríteni — és ilyenek valószínűleg sokan lesznek —" biztosítja a kivételezés előnyeit. A harmadik kifogásom az, hogy míg a törvényjavaslat pozitív részletintiézikedéseket, sőt ezek hosszú sorát tartalmazza mindenre kiterjedó'leg, aiddig hallgat arról, hogy mi történik majd a kisajátított zsidó birtokokkal. Erről tudtommal semmiféle kormánynyilatkozat vagy felvilágosítási sem hangzott el. Ezt is határozottan hiányolnom kell és ennélfogva csatlakozom az együitjtes bizottságnak ahhoz a kívánságához, hiogy a foldmívelésügyi miniszter űr utólag számoljon he arról, hogy kinek mennyit és milyen feltételű fizetések mellett juttatott a kérdéses birtokterületből. A. bizottságban elhangzott miniszteri kijelentés a törvényjavasllatot fajvédelmi jelleggel ruházta fel, sőt ebből azt a következtetést vonhatjuk le, — sőt megállapítást is nyert, — hogy birtokpolitikai vonatkozásban prejudikáló hatása nincs. Ennélfogva a törvényjavaslatot nem birtokpolitikái, hanem fajvédelmi szempontból kelll tárgyalnom. A törvényjavaslatnak fajvédelmi jellege sajnosán bizonyítva látszik azáltal, hogy azt a zsidó birtokost, aki sem a miniszteri kivételezésre okot, sem telekkönyvi átírásra alkalmas rokont nem tud szolgáltatni, azt a termeles folytonosságának biztosítása címén volt birtokán, mint bérlőt, reinstallálni lehet. Ha tehát fajvédelmi jelleg szempontjából bíráljuk a törvényjavaslatot, akkor felmerül az a kerdes, hogy hányadrésze a zsidóbirtokok összes területének az, melyre éppen a mai kritikus ter^ melési viszonyok között nem lehetne a termelés biztosításának kivételező jogcímét alkalmazni'? És ha ehhez a kivételező jogcímhez hozzáadjuk a két előzőt — tehát a miniszteri kivételezési lehetőséget és a telekkönyvi átírásra adott lehetőséget — akkor, szermtem tényleg kidomborodik a törvényjavaslatnak faj védelmi jellege, csak — sajnos — fordítva. Hogy ez az állítás nem paradoxon, erre JEL következő összehasonlításból derül világosság. T. Felsőház! Van még egy másik földbirtokosréteg az országban, amelynek némi köze van a magyar fajhoz: ez a| Trianonban elcsatolt magyar területről való, magyar és keresztény származású földbirtokos, aki magyar kisgazdatársaival egyetemben ott a hungar : cumnak sokat szenvedett képviselője és fenntartója volt. (Ügy van!) Éppen ezeknek a szenvedéseknek közössége kizárja, hogy ezek a birtokosok visszaköveteljék földjüknek magyar kisgazdatársaik számára juttatott részeit. Jövendő félremagyarázások elkerülése végett leszögezni szeretném, hogy a földbirtokpolitikai arányosítások ellen a fajtáját szerető birtokos nem szólalhat, de nem is szólalt fel, sőt kötelessége azt elősegíteni s erre van bőségesen is példa. 12*
