Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-67
66 Az orszá< ig gyűlés felsőházának 67. ülése 1942. évi július hó 15-én } szerdán. Ezek a visszacsatolt területi birtokosok vájjon részesülnek-e abban a fajvédelemben, aminőről a jelen törvényjavaslat a zsidó birtokosok javára gondoskodik? Fejtegetéseimet természetesen teljesen személytelenül értem. T. Felsőház! A zsidóbirtokok átengedéséről magyar törvény intézkedik, a magyar törvényhozás alkotja meg a törvényt, míg; a visszacsatolt terüietbeli magyar kézben volt vagy lévő földbirtokokat illetően az előző idegen uralom által hozott agrártörvények érvényét a kormányzat fenntartotta. (Ügy van! Ügy van!) Hogy ezeket a törvényeket nem éppen magyar fajvédelmi szempontból hozták meg, azt hiszem, bőségesebben magyarázni nem kell. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Kérdem tehát, amikor bizonyos egyszerűsítések és az eljárás rövidítése címéin ezeket az idegen uralmi agrárpolitikai rendelkezéseket a kormányzat fenntartotta, vájjon gondolt-e arra v hogy ez teljes mellőzésével jár a magyar fajvédelmi szempontnak, úgyhogy ebben a vonatkozásban a hungaricumnak fenntartása sokkal nehezebbé vált. A kormányzat sajátmagának lényegesen nehezebbé tette a fajvédelmi szempontnak ezekbe a birtokpolitikai rendelkezésekbe való utólagos beleoltását, mintha visszaállította volna a status quot, az összes volt idegen uralmi birtokpolitikai jogszabályokat hatályon kívül helyezte volna és gondoskodott volna magyar jogalkotása törvény meghozásáról, amely vagy a meglévő magyar agrárpolitikai törvényeket terjesztette volna ki a visszacsatolt területekre vagy pedig az ott uralkodó különleges viszonyoknak megfelelően alkotta volna meg a magyar törvényhozási rendelkezéseket. (Helyeslés.) Ebben tehát a tájvédelmi gondoskodásnak egy nagy hiányát vagyok kénytelen megállapítani. , A zsidó földbirtokokról szóló törvényjavaslatban éppen a telekkönyvi átruházással kapcsolatban kifejezésre jut az örökösödési jog is, amely tehát a kiemelendő zsidó birtokosnak fh â\ • el ??^ t biztosítja az előzetesen már említett kivételezésen kívül, hogy joga lesz saját rokonságának, családjának továbbra is bizto. sitani ennek a birtoknak birtoklását és tulajdonjogát, ilyen intézkedés a visszacsatolt területekre vonatkozólag fenntartott idegen agrárpolitikai rendelkezésekben nincsen és ezeknek kiegészítéséről eddig nem hallottunk semmit. Itt is tehát — sajnos — a magyarság rovására kell egy különbséget megállapítanom az előttünk fekvő törvényjavaslatban. Ezenkívül a zsidó birtokosok, akik a viszszacsatolt területen hazafias mozgalmakban résztvettek, a nekik meghagyandó terület tekintetében előnyben részesülnek; úgy tudom, száz holddal többet tarthat meg, mint az a zsidó birtokos, aki nem visszacsatolt területről származik. Erre vonatkozólag a volt magyar birtokosokkal kapcsolatban semmiféle intézkedést nem látunk, ugyanakkor, amikor bőségesen rászolgáltak az elcsatolt terüietbeli magyar birtokosok — ismétlem, kisbirtokostársaikkal egyetemben — arra, hogy a jutalmazás irányukban valamiképpen kifejezésre jusson. Azt hiszem, felesleges említenem, hogy ki volt az, aki az elcsatolt területeken a trianoni érában szenvedett, ki volt az, akit bezártak, vagy akit birtokából kimozdítottak. Azt hiszem, a magyar földbirtokos és minden kategóriája volt ez. Velük szemben mégsem történt ilyen intézkedés. A magyar fajvédelmi szempont tehát itt sem jut kifejezésre Az egyik leglényegesebb elv. amely az előttünk fekvő törvényjavaslatban kifejezésre van juttatva, a térítés és a kártalanítás elve, sőt ez az elv nemcsak úgyszólván ünnepélyes formában jut kifejezésre, hanem «nnek végre-' hajtására vonatkozólag gyakorlati részletintézkedést is tartalmaz a törvényjavaslat. Ha megint megvonjuk a párhuzamot a zsidó földbirtokos és a magyar földbirtokos között, talán itt jut legdöbbenetesdblben ^kifejezésre á különbség a zsidó és nem zsidó birtokos iránti bánásmódban. Az az elv ugyan, hogy. aki az idegen uralom alatt elvesztette földjét, kártalanítandó, az erre vonatkozó magyar rendelkezésekben tényleg kifejezésre jut, ebben azonban nincsen novum, mert hiszen az idegen uralom alatt hozott agrárpolitikai rendelkezések a kártalanítás gondolatát elvben szintén leszögezték,, azt hiszem azonban,, igen sok példát lehetne felhozni arra, hogy ezek az utódállamok által a magyar birtokosoknak juttatott kártalanítások, ha egyáltalában voltak, nekik semmiképpen sem kedveztek. (Ügy van!) Ha figyelembe vesszük, hogy ezeket a kártalanításokat mikor és hogyan juttatták a magyar birtokosok kezéhez, és hogy ezek a kártalanítások hányad részét jelentették földjük értékének, akkor nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ez csak tessék Iá ssék megoldás volt, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) amelyet éppen csak az elv fenntartása céljából vezettek be. és azt hiszem, nem is kell külön megállapítanom, hogy igen messze állott a komoly térítésről, (ügy varé!) Abban a tekintetben pedig, hogy a birtokosnak az utódállamok részéről esetleg tényleg kezéhez juttatott kártalanítást a magyar állam hogyan és miképpen fogja kiegészíteni, gyakorlati intézkedés nincs. Ismétlem, az elvet ugyan leszögezték, gyakorlati intézkedés azonban — az utolsó visszacsatolás óta elmúlt másfél év alatt — eddig még nem történt. Azt hiszem, ha fajvédelmi alapon nézzük és vizsgáljuk ezeket a kérdéseket, akkor nem elégedhetünk meg azzal, hogy párhuzamba állítjuk azt a bánásmódot, aimieiyben ai zsidó és nemzsidó eredet a földbirtokos részesül, hiszen abból kell kiindulnunk, hogy a fajvédelemnek nem kiegyenlítő, hanem igenis különbséget tevő intézkedést kell tartalmazniuk. Ha tehát olyan intézkedésekről van szó, amelyek a magyar föld sorsáról döntenek, és olyanokról, amelyek a kártérítés jellegét és mértékét állapítják meg, akkor úgy hiszem, kell, hogy a fajvédelem a magyar keresztény társadalom javára tegyen különbséget, így tehát a nemzsidó földbirtokos javára is. Ennélfogva a magyar törvények alapjára kell helyezkedni. Ha a magyar szántóvetőt szántóterülethez akarjuk juttatni, az ezt célzó intézkedést elő kell segítenie mindenkinek, aki a mezőgazdasággal lelkesedéssel foglalkozik és aki földjét szereti. Azt hiszem azonban, éppen fajvédelmi szempontból nem lehet kellőképpen kiemelni, hogy ez az intézkedés a magyar törvényhozás által alkotott törvények alapján történjék, nem pedig idegenből átvett és a magyar fajvédelmi szempontoknak meg nem felelő jogszabályok alapján. Ami föld pedig ezen kívül esik azt juttassák vissza a régi keresztény történelmi magyar tulajdonosnak. Szerintem ez a helyes faj védelem és ez a helyes kártala, nítás. . . . .