Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-67
64 Áz országgyűlés felsőházának 67. len Spanyolország. Ez az agitáció még ma is folyik, még pedig tőszomszédságunkban, déli határaink mentén. Szerbiában már második éve folyik belháború. Horvátországban valóságos kommunista frentharc folyik és Montenegróban a kommunistákkal küzdő olasz csapatoknak nagyon sok halálost vesztesége van. Igen t. Felsőház,! Ezekre támaíszkodva, azt bátorkodom kérdezni az igen t. igazságügymiiniszter úrtól, nem tartaná-e jónak és hie* lyesinek e.gy ilyen irányú törvényjavaslatnak mielőbb a parlament elléj való beterjesztését 1 ? (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t Felsőház! Miután az igazságügy miniszter úr pillanatnyilag nincs jelen, kötelességeannek tartom a napirend eülőtiti felszólalásra néhány szóban felvilágosításit adni, mert nem akarom, hogy a közvélemény a kommunista mozgalmak mérve és veszélyessége tekintetében tévhitben ringatózzék. Mélyen t. Felsőház! Egészen kétségtelen az, hogy a mai viszonyok következtében Magyarországon is a legnagyobb figyelmet kell fordítani ezekre a felforgató bolsevista mozgalmakra. A kormány ebben a tekintetben megteszi a kötelességét és á legélesebb figyelemmel kíséri ezeket a dolgokat. Meg kell állapítanom, hogy Magyarországon ma szervezetit kommunista mozgalomról nines szó. Van szó a dolog természeténél fogva bizonyos legaisóbb rétegekben bizonyos szimpátiákról, amelyek néha-néha megnyilatkozni is iparkodnak, de a szervezettségihez nem jutnak el. Megnyugtathatom a mélyen t. Felsőházait abban a tekintetbén, hogy eddig mindig sikerült — és meg vagyok győződve róla. hogy a jövőben is sikerülni fog — a szervezést már embrióban elfojtani. Közölhetem egyúttal azt is, hogy çsak a legutóbbi fejlesztendőben három ilyen embrióban levő szervezési kísérletet lepleztünk le, azokat a legerélyesebben fojtottuk el és toroltuk meg (Helyeslés.), úgyhogy az egész közvélemény megnyugtatásai végett kijelenthetem, hogy veszély ebben a telkinitetben nem áll fenn és az arra hivatott összes tényezők a helyzet magaslatán állva, megtesznek mindent ennek a veszedelemnek a továbbiakban való ellihlárítása végett is. (Helyeslés.) Ami azokat a büntetőjogi eszközökét illeti, amelyek ezeknek a cselekményeknek megtorlására rendelkezésre állanak, azok, azt hiszem, a mai viszonyok között teljesen elegendők arra, hogy mindenkinek kedvét elvegyé'k hasonló kísérletezésektől. Ezeket voltaim bátor a mélyen t. felsőházi tag úrnak válaszolni. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Napirend előtti felszólalásnál sern vitának, sem határozathozatalnak helye nincs. Áttérünk napirendünkre. Napirend szerint következik a földmívelésügyi, pénzügyi és igazságügyi bizottság^ együttes jelentése alapján a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felkérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni sziveskedjék. vitéz Görgey László jegyző (olvassa a bizottsági jelentést.) Elnök: Szólásra következik Szluha Aladár ő méltósága. Szluha Aladár: Nagyméltóságú Ellnök Ür! êse I94ê. évi július hó 15-én, szerdán. Mélyen t. Felsőiház! A tárgyalás alatt lévő s előreláthatólag rövidesen törvénnyé váló javaslatról bármi legyen is valakinek a véleménye, annyit meg kell, hogy állapítsak, hogy az az eddigi zsidótörvényekhez képest lényegéig) előrehaladást jelent a zsidóügyek likvidálása terén. Mégis csak abban az esetben volna módom azt elfogadni, ha az 1939. április 17-én mondott beszédemben és az 1940. évi december 13-án mondott beszédemben elfoglalt álláspontomra való hivatkozással beadott indítványom, illetve határozati javaslatom az igen t. Felsőház által honoráltatniék. Szabadjon felolvasnom határozati javaslatomat (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »A zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól szóló törvényjavaslat 1. §-ának kiegészítéséül indítványozom egy harmadik pont felvételiét, mely kimondja, hogy azon egyének, kik az által, hogy zsidóhoz mentek nőül, vagy zsidó nőt vettek feleségül, illetve ily házasságot kötöttek — a miultban is — önként zsidókká váltaknák tekintendők. Ez felelvén meg az osztó igazság elvének azon zsidóknak született egyéneikkel Sizemben, kik önhibájukon kívüíL születtek azoknak és nem saját elhatározásukból lettek azokká, mint előbbiek, éppen azért olyan beszámítás, illetve korlátozás alá essenek, mint a fajilag zsidóknak születettek, éspedig minden téren és vonatkozásban, sőt tekintettel önként vállali zsidóságukra, a született zsidókkal szemben elsősorban jöjjenek tekintetbe«. Ezek indokolása a következő (olvassa): »Szükségesnek tartottam ezen indítvány megtételét, mert általában a keresztény származású vagyonok ílymódon a zsidó házastárs eltartójává válnak és mint ilyenek zsidó vagyonná váltaknak tekintendők éspedig úgiy állagilag, mint hajsizonélvezetileg előmozdítván a született zsidó házastárs anyagi előnyeit, nem is beszélve arról, ha a vérbeli zsidó házastárs esetleg előbbi, ugyancsak zsidó vérű házasságból sziületett gyermekei felsegélyezésére s egyéb rokonai, vagy zsidó vagyonikezelők, jogtanácsosok, ügyvédek anyagi istápolását és felvirágoztatását jelentik, ami pedig egyáltalában nem lehet célja jelen törvényjavaslatnak, különösen pedig nem, hogy ily alapon a zsidó eltartottak és kitartottak knil öntípusát megteremtse, illetőleg szankcionálja«. »Hisz köztudomású, hogy a zsidó fél nem asszimilálódik, de asszimilál és dominánsan örökíti keresztény és faji szempontból nem kívánatos tulajdonságait, mert ha nem ez voítoa az eset, úgy sem a jelen törvényjavaslatra, sem a múltban hozotlt törvényekre soha szükség nem lett volna és azokra sor nem került volna.« Ezen javaslaiital kapcslolatban hivatkozom 1939. évi április 17-én a második zsidótörvényjavaisllait tárgyalása alkalmából és 1940. évi december 13-án a költségvetési vita alkalmával a zsidó bírákra vonatkozó megjegyzéseimre és ezzel kapcsolatban kifejtett álláspontomra, s ez szoros vonatkozásban lévén ezzel a javaslattal, felkérem az igazságügyminiszter urat, aki — mint sajnálattal látom — nincs jelen, nyilatkozzék a tekintetben, helyesnek tartja-e, hogy a bíróságoknál! még mindig vannak kivételezett zsidó bírák? Van-e erről tudomása a miniszlter úrnak, és milyen intézkedéseket óhajt tenni? Mert lehetetlennek látszik, hogy még
