Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-65

32 Az országgyűlés felsőházának 65. ütei annak demonstrálásához is, hogy nem lehet ott közéleti jogrend és tisztesség, ahol az em­berek lelkében az erkölcsi, pírzés meggyengült. Azt a nagy, ezeréves szentistváni alapgondola­tot tükrözi vissza ez a javaslat, de különösem ennek a javaslatnak indokolási része, hogj az államfenntartó valláserkölcsi alap az a ka­pocs, amely a társadalom gépezetét egybe­fűzi és összetartja és hogy ezeknek a princí­piumoknak érvényesülésében kell keresnünk az állami törvényeknek és intézményeknek tiszteletbentartásához a biztosítékot. Mert az írott törvényeket, t. Felsőház, ki lehet ját­szani, ellenére a súlyos büntetésekkel kapcso­latos szankcióknak amelyekkel azok megtar­tását biztosítani kívánja a törvényhozó. Az életben sokszor tapasztalhattuk, hogy a leg kitűnőbb en felépített jogosság és jogi bölcse­let szempontjából helytálló büntetés ellenére is az emberi furfang folytán neki kedvezőbb konjunkturális körülmények mellett a Justi­tia súlyos sebeket kaphat. Hogy tehát ez a javaslat mennyiben fog megfelelni a címben kifejezett nemes szándék­nak, a jövő mutatja meg. E tekintetben nem kívánok szerény felszólalásommal prejadi­kálni és nem is kívánok ennek a javaslatnak részleteivel foglalkozni, nem kívánom bün­tetőjogi szempontokból bírálgatni azt, amit nagytekintélyű szaktudósok alkottak, akik mellett igen csekélynek érzem magamat. Xix csak kifejezésre kívánom juttatni, ihiogy ré­szemről a-fősúlyt arra a szellemre fektetem, amely ezt a javaslatot átlengi: tudniillik, hogy az igazságügy miniszter úr, amidőn t», közélet tisztaságát védi és a visszaéléseket megtorolni kívánja, ugyanakkor és ugyan annak a javaslatnak keretéibe bevonja a ke resztény egyházakat is, védelmébe veszi ai, állampolgár legbecsesebb kincsét, a keresz­tény vallást, midőn az annak autonómiája ellen történő vétségeket is büntető szankciók­kal sújtja és biztosítani kívánja, hogy au. egyházaknak, mint nemzeti életünk f ősi r tartó oszlopainak, társadalmi életünk világító_ tor­nyainak autonóm választásai minden vissza­élések ellen megvédve legyenek. Indirekte ünnepélyes és nyilvánvaló be­ismerése és approbálása ez annak az örök,­érvényű igazságnak, hogy hiábavalói a törvé­nyek elrettentő szigora, ha a nép életében nem a valláserkölcsi érzet az uralkodó rész és nem az korlátozza, fékezi az alantas ösztönök ha­talmát és kirobbanásait. Mert ez a szellem érvényesül ebben a javaslatban és én erre fektetem a fősúlyt, ezért kívántain itt hálásan megemlékezni erről. Az eddigi felszólalások alkalmából több­ször nyomatékosan hangsúlyozták a szónokok, sőt hivatalosan is kijelentették, hogy ez a ja­vaslat nem irányul a közhivatalnokok ellen. És valóban tapasztaltuk az életben, hogy a köztisztviselők 99% -a milyen verejtékes mun­kával vészig ki részét a nemzet talpraállításá­nak erőfeszítéseiből és mekkora önzetlenséggel dolgoznak, hogy a háborús küzdelmekkel, elemi csapásokkal — mint árvíz, stjb. — és köz­ellátási . korlátozásokkal sújtott nép szellemi kultúrájához, anyagi életszükségleteihez hozzá­juthasson. A hivatalos óra, ezek munkájának nem vet határt. Saját szemeimmel láttam nem egyszer, amikor súlyos aktacsomaggal megy otthonába a hivatalos óra után a köztisztviselő, hogy ott­; 19 U2. évi június hô 9-én, kedden. honában is folytassa az akta feldolgozását; és nem egyszer láttam, amikor este elmentem a hivatalos épület előtt, hogy a városháza, vár­megyeháza, bíróságok komor épületeinek ab­lakaiból kiszűrődik a világosság; fáradhatat­lanul dolgoznak ott hivatalos órák után is a közért, amíg családjuk otthon gondokkal küzd és nélkülözések között törekszenek nevelni gyermekeiket a derék magyar anyák. Hogy akad a sok százezer tisztviselő kö­zött egy-két silány is, kétségtelen. A legszeb­ben triőrözött vetőmagnak kiválasztott búza között is találkozik egy-egy konkoly, avagy apadt szem. De ha visszatekintek a lefolyt háborús évtizedekre, alig olvastam olyan köz­hivatali vétséget, avagy bűntettet, amely na­gyobb hullámokat vert volna A magyar tiszt­viselőkar átlagban megbízható, tisztakezü, jó­szándékú és humánus még a háborús nyo­masztó légkörben is, amikor az új törvények, rendeletek, végrehajtási utasítások, katonai, miniszteri, közellátási, tanügyi és mindenféle rendeletek borzalmas tömegével kell a tiszt­viselőnek megbirkóznia. Még a mai időkben is megállják azonban helyüket és ebben a há­borús, halálosan komoly helyzetben a tiszt­viselő valósággal két malomkő közé kerül és ott őrlődik fel, a hivatalos akták és a jog­. kereső közönség malomkövei közt. Ma minden magyar állampolgár a nemze­tért a legnagyobb áldozatot és lemondást is képes meghozni, E tekintetben nincs panasz. De ugyanakkor a közönség ott dörömböl a tiszt­viselő ajtaján és mindegyik követeli, hogy az ő ügye gyors, igazságos és olcsó elintézést nyerjen. Ez a legnehezebb helyzet elé állítja azt a szerencsétlen tisztviselőt, ' aki mégis csaik ember, emberi érzésekkel és érzelmekkel van te­lítve. Itt van kitéve a köztisztviselő a legna­gyobb kísértésnek és csábításnak, kinek ez alatt hitvese, gyermekei, talán öreg szülei verejté­kezés közt állanak sort egy-egy üzlet előtt. A törvényjavaslat ebben a halálosan nehéz órá­ban jön segítségére a köztisztviselőnek, amikor intő, figyelmeztető vészjelt adva szavával bele­süvít a köztisztviselő »embernek« lelkiismere­tébe. A köztisztviselők 99 százaléka becsülettel áll a poszton, ahová a végzete állította. A véd­gátakat nem akkor kell az árvíz ellen állítani, amikor az árvíz már elöntötte a határt. A vil lámhárítót nem a villámcsapás után állítják a ház tetejére, hanem annak előtte. Könnyebb a betegséget megakadályozni preventive, mint a már kész betegséget meggyógyítani. Ennek a bölcs előrelátásnak, ennek az okos gondolko­dásnak szolgálatában áll ez a törvényjavaslat, amely villámhárító a viharban, védgát a hul­lámok közt, preventív intézkedés a bekövetkez. hető betegségek ellein. Mélyen t. Felsőház! Valóban úgy van tehát, hogy ez a javaslat a köztisztviselői tekintélyt nem fokozza le, hanem ellenkezőleg, segít fel­emelni azt arra az eszményi magaslatra, ahová minden becsületes állampolgár tisztelettel t fog feltekinteni, látván a köztisztviselőt, kinek megbízhatóságához, megvesz tegethe tétlenségé­hez senki gonosz szándékkal nem közeledhetik és akit — mint nemzeti életünk egyik megbe­csülendő szervét— a törvény védelme alá vesz. T. Felsőház! Ez a javaslat a magyar köz­életnek csak egyetlen, bár igen nagy kiterje­désű területén purifikál, helyesebben csak egy területén, a köztisztviselői területen állít fel, — hogy háborús. kifejezéssel éljek — helyez el biztosító aknákat, torpedókat. Ezeken kívül még csak egy területet tart büntetőjogi vé-

Next

/
Thumbnails
Contents