Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-65

Az országgyűlés felsőházának 65. ülése 10^2. évi június hó 9-én, kedden. 33 delme alatt: az autonóm és egyházi választások tisztaságát és törvényességét. Igénytelen tisztteletteljes véleményem szerint kívánatos volna, hogy itt ennél a határnál ne álljon meg az igazságügyi kormányzat, hanem a társadalom egyéb területeire is méltóztatnék idővel ezt a védelmet kiterjeszteni, mint olyan, aki magasabb csúcsponton állván, szélesebb horizonton láti'a, mint mi alant állók, hogy a társadalmat nem puszta, esetlegességek irányítják, hanem élő organizmusnak tekintendő az, amelyben magasabb eszményeknek, minden idők és ko x*ok viharait álló elveknek medrében kell à fejlődést biztosítani. Mondom, ő exeellenciája e javaslat által bizonyára nem pillanatnyi exigenciákat kívánt kielégíteni és nem pillanatnyi exigenciákat akart építgetni, hanem, midiőn államéletünket újabb büntetőjogi biztosítékokkal, látja el, tovább méltóztatik tekinteni és más posztokat is védelmébe fog venni. Különösen, amikor sajnálattal látjuk, hogy a társadalmi élet egy óriás területén a családi kötelék szilárdsága meggyengült, vagy amikor szemeink előtt tárulnak fel fenyegető jelenségek, melyek új elvek nevében a régi ezeréves alapot feldöntésével az államéletre nézve új alapot keresnek, akkor mielőtt a katasztrofális hasadás az államtestben bekövetkeznék, kellő időben ott fogjuk találni ismét a magyar igazságügyi kormányt a mostani javaslat szellemével, hogy miként az indokolási részben bölcsen méltóztatott kijelenteni: »megegyezően az évezredes^ alkotmányos fejlődéssel« az isteni Gondviselésnek, és magasabb etikai törvényeknek helyet biztosítson a nemzet fejlődésében. Miután ezt a törvényjavaslatot ilyen irányú, ilyen szellemű további javaslatok kezdetéül tekintem, azért ezt a törvényjavaslatot örömmel üdvözlöm és szívesen szavazom meg, mind általánosságban, mind részleteiben. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Szilágyi-Lajos felsőházi tag úr. Szilágyi Lajos: Nagyméltóságú Elnök. Űr! Mélyen t. Felsőház! A törvényjavaslatban foglalt alapvető rendelkezésekhez büntetőjogi szempontból^ hozzászólni én sem kívánok, foglalkozhrkivánok azonban a javaslatnak néhány .politikai vonatkozásával, még pedig elsősorban az itt erősen érintett közhivatalnokokkal, a magam tapasztalataim alapján. Politikai szemszögből vizsgálódván e körül a törvényjavaslat körül, megelégedéssel látom az eddigi vitaanyagból is, hogy itt a kormány és az országgyűlés a közhivatalnokok tisztességét és becsületét, azoknak a megközelíthetetlenség helyzetében való megmaradását új jogszabályok megszavaztatásával óhajtják ezúttal még külön is biztosíttatni. Szigorúbban minősít ez a törvényjavaslat több bűncselekményt, mint ahogy ez ezideiff volt, nagyobb keretet állapít meg ez a törvényjavaslat több büntetésre, mint ahogy ez ezideig volt, de úgy hiszem, hogy mindezáltal nemcsak a megtorlás célját kívánja e törvényjavaslat kétségtelenül szolgálni hatékonyan vagy hatékonyabban, mint eddig, hanem a bűnözés megelőzésének célját is hatékonyabban kívánja szolgálni, mint ailíiogyan azt az ezideig érvényes jogszabályok és az eddig követett bírói gyakorlat, megtették. Ez a törekvés, ez a szándék a kormány részéről nemcsak nem kifogásolható politikai szempontból sem, hanem min dan elismerést megérdemel. Kifogásolható volna azonban az, — és ezért szólalok most elsősorban fel —- ha a kormány ennél a törvényjavaslatnál megállna, ha azz^il megeléFELSÖHÄZT NAPLÓ III. gednék, ha az elérendő cél elérése érdekében más rendelkezést nem tenne, vagy nem tétetne. Ügy vélem ugyani,?, hogyha a kormány a közhivatalokat, különösen a közhivatalnokok alsóbb rétegeit — a csekélyebb járandósággal bíró közhivatalnokokat — a mindennapi élet nehéz gondjaitól, a nyomortól, a nélkülözéstől a lehetőséghez képest megóvni nem igyekeznék fokozottabban, mint azt eddig tette, akkor súlyos mulasztást követne el. Utalok etekintetben a közhivatalnoki karnak arra a rétegére, amely a közhivatalnoki pálya kezdetén áll. A közpályán elinduló közhivatalnokra gondolok. Tele idealizmussal a közhivatalnoki pályát választani és nyomorral és nélkülözéssel kezdeni, olyan sors, amelyet megtűrni és változatlanul hagyni egy messze előre gondoló törvényhozásnak és kormánynak nem szabad. (Ügy van! Ügy van! taps a baloldar Ion.)

r Kell, hogy a közhivatalnok mindjárt pályája kezdetén létfenntartására szükséges minimumot munkaadójától, az államtól, a vármegyétől, a várostól, a községtől tényleg megkapja. Már pedig ma, t. Felsőház, nem ez à helyzet. A közihivatalnok kezdő fizetése ma a megélhetésre nem elég. A gyakornok, díjazása mélyen alatta van a létminimumnak, {ügy van a középen.) ^Gyakornoknak ma csak az mehet, akit továbbra Is az apja tart el. Innen ered, hogy a vármegyék és a városok főispánjai, köztük Bihar vármegyének főispánja is, nem kapnak gyakornokokat. Azelőtt tolongás volt a közigazgatási pálya felé, _ bőséges választásuk volt a főispánoknak a jelentkezők sorából.' Ma nincs elegendő jelentkező. Ma mindenki oda megy, ahol már kezdetben megfizetik. A kezdőfizetések tehát az én nézetem szerint újra szábályozandók és ^ennek hangoztatása kellett, hogy innen a felsőház padsoraiból megtörténjék, illő tisztelettel kérvén az igazságügyminiszter úr ő nagyméltóságát, hogy ezt a kormány többi tagjai előtt tolmácsolni méltóztassék. (Helyeslés a baloldalon és a középen). Hasonlóképpen szomorú az anyagi helyzete a legalsóbb kategóriáknak, a legalsóbb osztályban lévő közhivatalnokoknak, de az alsópapságnak is. A tisztviselőkre visszatérve szembetűnő mindenütt a nagy tisztviselőhiány. Bihar vármegye közigazgatási bizottsági ülésein hónapról-hónapra egyebet sem hallunk az egyes hivatali ágazatok élén álló vezető főtisztviselők részéről, mint azt, hogy tiszt viselőhiány okozta bajokkal küzdenek. Szembetűnő a sok pályaváltoztatás, szembetűnő, hogy hányan menekülnek a közhivatalnoki státusból kifelé, különösen azok, akik családalapításra gondolnak, hányan, akik családjuk jobb eltartására. gyermekeik jobb nevelésére gondolnak, szóval nemzeti szempontból ilyen vonatkozásban is kiválóan értékes elemek hányan távoznak çl a közhivatalnoki karból, mert megélni a mai nehéz viszonyok. között alig tudnak. Azt hiszem mélyén t. Felsőház, hogy^ milicien megbízás nélkül is az egész felsőháznak osztatlan egyetértését tolmácsolom, ha a t. igazságügyminiszter úr ő nagyméltóságát arra kérem, méltóztassék tolmácsolni, hogy ennek a törvényjavaslatnak kapcsán felvetődött ez a kérdés itt a felsőház szín© előtt, az alsóbb kategóriájú közhivatalnokok anyagi helyzetének sürgős megjavít Azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy mindent készséggel megszavazunk a derék, a becsületes, a szorgalmas, jó tisztvi7