Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-65
Az országgyűlés felsőházának 65. ülése ban javaslok. Én nem- hiszem, hogy ; a felsőházi tag úr azzal a kijelentésével, hogy^ időről-időre informálni kellene a két Házat az államháztartás helyzetéről, azt kívánta volna kifejezésre jntani, hogy ez a plénumban történjék meg. Vannak olyan kölségevetési tételek, melyekről a jelenlegi viszonyok között a nagy nyilvánosság előtt beszámolni ,még nem lehet. így volt ez égy ideig a'múltban is, azután eljött egy pillanat, amikor be tudtam számolni az állaniháztartás helyzetéről. Méltóztatik emlékezni, hogy mind a képviselőházban, mind a felsőházban közöltem azokat az összegeket, amelyeket a hadi felszerelésre fordítottunk addig az; időpontig, amikor beszéltem. Később még egy alkalommal informáltam a két Házat és^ legalább a 42-es országos bizottságban Ígéretet tetem arra nézve,, hogy majd a legközelebbi al; kg lommal — mivel előzőleg még a termelési kérdésekkel foglalkozunk — tájékoztatni ffc>gom a 42-eg országos bizottságot az államháztartás helyzetéről. Kernelem, hogy ez megnyugtatja a t. előttem szóló felsőházi tag urat. Ezzel tudniillik meg van védve az az elv, hogy az országgyűlés tudjon mindent az államháztartás helyzetéről, viszont meg van védve az az elv is, hogy a nagy nyilvánosság elé bizonyos ideig ne kerüljön más, mint amennyi a nagy nyilvánosság elé való. Hozzá teszem, hogy nem valami nagy dologról van szó, nem valami óriási jelentőségű dolgok ', azok, melyekre céloztam, de a hadviselés érdeke nem engedi meg-, hogy már ma mindent közöljünk. Eljön majd az ideje anak is, amikor nyíltan lehet mindenről beszélni akkor, de ez már a múlté lesz. «, Az előttem szólt t. felsőházi tag úr volt szíves megemlékezni a nyomorban lévő hadiköcsönjegyzőkről. Amikor a javaslatot szerkesztettük és az államháztartás helyzetének figyelembevételével megállapítottam azt a kul : eset, amely mellett a valorizációt javasolni merem, akkor természetesen megvizsgáltam azt Is, hogy akik eddig mint kötvénytulajdonosok támogatásban részesültek, milyen összegeket kaptak kézhez a múltban. E vizsgálódás folyamán megállapítottuk azt, hogy bizony voltak olyanok, akik magasabb összegeket kaptak a támogatás évei alatt - kézhez, úgy ht>gy ha mereven kereisztülviftük volna a valorizációt, akokr lettek volna olyanok, akik az eddigi helyzettel szemben rosszabbul jártak volna. Habár ez néhány millós differenciát jelent, őszintén^ szólva úgy éreztem, hogy ez nem volna méltányos, mert hiszen, ha a rossz viszonyok között a rászorultakon segíteni kellett, akkor ma, midőn generálisan rendezzük a valorizáció kérdését, nem lehet rosszabb helyzetbe hozni azokat, akik. az, elmúlt években támogatásban részesültek, aminthogy ,a valorizáció merev keresztülvitel© mellett valóban roszszabb ' helyzetbe kerülnének, mint a múltban voltak, a kérdés generális rendezése előtti időbén. T. Felsőház! Őszintén örülök, hogy módomban .volt ezt a törvényjavaslatod beterjeszteni és ezzel ezt a rendkívül fájó kérdést, amely — valljuk be -- a r magyar közéletnek talán egyik legfájóbb kérdése volt, végre egyszer lezárhatjuk, s megnyugvást hozhatunk benne annyira, amennyire a viszonyok megengedik. Épp ezért kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot, úgy általánosságban, mint részleteiben, elfogadni. (Élénk helyeslés és taps) Elnök: A -tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. _./Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e »az 1H2. évi jímius hó 9-én, kedden. 31 1914—1918. évi hadikölcsönök rendezéséről« szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a szokásos módon először a törvényjavaslat címét s azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—17. §-Q>inak sorszámát, melyeket a felsőház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatyán, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen, vagy nem? (Igen!) » " . Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog, A törvényjavaslat letárgyalásával egyúttal elintézést nyert az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet kérvénye is. Napirend szerint következik az igazságügyi bizottság jelentése alapján az »egyes közéleti viszaéléseket büntető rendelkezésekről« szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa az igazságügyi bizottság jelentését). Elnök: Szólásra jelentkezett Kolossváry Mihály ő méltósága. Kolossváry Mihály: Nagyméltóságú Elnök Ür! Melyen t. Felsőház! Tisztelettel tekintek erré az előttünk fekvő törvényjavaslatra, melynek célja címében jut kifejezésre. A mögöttünk álló évtizedek letűnt korszaka szülte, lérielte, sőt provokálta azt, mely korszákban óriási léptekkel haladt az emberi társadalom anyagiakban, az intellektuális fejlődés tetőponton állt, de az államfenntartó etikai erők tekintetében az erkölcsök parla" gon hevertek, a családi élet kötelékei meglazultak és az önérzetétől megfosztott társadalom — mint Thierry Amadé írta — még manapság is a szolgalelkűség és elégedetlensiéig bélyegét viseli homlokán. Nélkülözés, elégedetlenség és — ami ezeknek szülötte — lelki forradalom és emberi gonoszság nem pusztán a mai társadalom kísérői. Voltak ezek mindig és lesznek is. A különbség a múlt pa a jelen között az, hogy míg azelőtt az egyszerű életmód, a nyíltszívű becsületesség, a régi magyar erkölcsök és az egész életnek ezekre épített önzetlen felfogása ellensúlyozták a társadalmi bajokat, addig ma ezek a tényezők, míg egyrészről hiányoznak, másrészről a felköltött vágyak és felesigázott igények a nyomasztó háborús légkörben kieljélgíttetlenek maradván, a csalódottak a törvények kijátszásában keresik az orvoslást, ami a társadalmi rend felforgatásához vezet. Ezért látom indokoltnak az igazságügyminiszter úr bölcs intézkedését, hogy a fenyegető bajokat, melyek e komoly időben sötét árnyékukat vetik előre, koercitiv rendelkezésekkel megelőzze a tÖrvényjavasi; lat által.; V Ez a javaslat világos bizonyságot nyújt