Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-65

Az országgyűlés felsőházának 65. ütése jött és amikor végre egy pénzügyminiszter jött, aki ehhez a kérdéshez hozzá mert nyúlni, törvényjavaslat került az országgyűlés színe elé a hadikölcsönkötvények átértékeléséről. Azt hiszem, t Felsőház, hogy innen a felsőház padjaiból nem volt egészen érdektelen visszatekinteni erre a múltra, ha a kormánynak jelenlegi törvényjavaslatát igazságosan és tárgyilagosan akarjuk elbírálni. Én a magam személyére nézve az előttünk léyő törvényjavaslattal semmi közösséget nem vállalok s azzal több vonatkozásiban egyet sem értek, általánosságban azonban mégis megszavazom. Megszavazom, mint mindent mérlegelő gondolkozó magyar, megszavazom az ország mai külpolitikai és belpolitikai helyzetét tekintve, abban a kényszerhelyzetben, amelyben ma vagyunk és csak azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy belátható időn belül sem a mostani, sem valamely más kormánytól többet ezen a téren elérni nem remélhetünk. Mélységes szomorúsággal a tönkrement hadikölcsönkárosultakra gondolva, teszem ezt meg. Indokolt elkeseredéssel elsősorban azok iránt, akik 1918-ban a maguk önző hatalmi törekvései érdekében az állami és társadalmi rendet fénekestől felforgatták, akik a hadsereget széjjelkergették, akik az országot^ védtelenné és a kapzsi szomszédok szabad prédájává tették és akik ezáltal a magyar államot és annak teljesítőképességét oda lesüllyesztették, hogy kötelezettségének eleget tenni még ma sem tud egészében, odáig lesüllyesztették, hogy zseniá; lis államférfiak példátlan nagy erőfeszítései csak lassú fokozatossággal tudták a konszolidációt itt megteremteni, az elvesztett területéket pedig mai napig sem sikerült nekünk viszszaszereznünk. Az ország mai helyzetében tehát nem szállok vitába a megoldás mikéntjével. Látom, hogy ez részleteiben meg sem változtatható, összefüggő konstrukció. Illuzórius volna tehát a hadikölcsönkárosultak részéről pergőtüzet indítani ez ellen a törvényjavaslat ellen. De különben is csak valamely gondosan összeállított statisztika adatai alapján tudnám objektíve megbírálni, hogy az értókösszegek különböző kezelése, elbírálása, a címlettulajdonosok különböző kezelése és elbírálása, a készpénzzel való megváltás módja, a kötvény cseréléssel való elintézés módja és a megtagadás és a kitagadás még ennek a mostani szerény megoldásnak kereteiből is voltaképpen mit is jelent Mindenesetre föltételezem, ismerve az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy a jogosultság mérve a beváltásra és a kicserélésre nézve alapos megfontolás és számvetés eredménye volt. Az átértékelés mértékére azonban a legnagyobb határozottsággal le kell szögeznem most is, hogy ezt a mértéket nagyon soványnak, nagyon szerénynek és nagyon szegényesnek tartom. Őszintén megmondva, nem értem a felsőház bizottsági jelentését, amely szerint az átértékelés mérve a lehetőséghez képest kielégítő és az államkincstár teljesítőképességének megfelel. Őszintén megmondom, hogy én, mint törvényhozó, nem vagyok tájékozva abban a tekintetben, hogy a lehetőséget kimerítse ez a törvényjavaslat ós nem vagyok tájékoztatva semmi tekintetben az államkincstár teljesítőképességének jelenlegi állapotáról. Éppen ezért a bizottsági jelentésnek ezt a hivatkozását őszintén mondva, én meg nem értem, mert^ kételkedem abban, hogy a (bizottsági tárgyaláson jelen volt felsőházi tagtársaim maiamnál töbÎ942. évi június hó 9-én, kedden. 29 bet tudnának az államkincstár teljesítőképességének jelenlegi helyzetéről. És mindjárt megmondom, mert nem titkolom, hogy ez aiekem, mint törvényhozónak, minden egyes törvényjavaslat megbírálásánál hiányzik és azt hiszem, helyesen járna el az igen t. pénzügyminiszter úr, hogy ha nem is állaindóan, de legalább némelykor tájékoztatná a törvényhozás tagjait, hogy voltaképpen a magyar államkincstár az idő szerint hogy áll, az, állam teljesítőképessége az idő szerint mit jelent. A probléma, sajnos, ennek a törvényjavaslatnak a megszavazása esetén is több vonatkozásban megoldatlan marad. Mint állami feladat, továbbra is előttiünk áll a nyomorgó hadikölcsönkárosultak sorsa, mert könnyű nekem és könnyű mindazoknak, akiknél a hadikölcsönkötvények elértéktelenedése az exisztariciát nem rendítette meg, ellenben igen sokan vannak, akik a hadikölesönre tették fel egész exisztenciájukat, ezek tönkrementek és számukra a jelenlegi törvényjavaslat nem egész megoldás. Ismét előtérbe jön tehát — és ebben a törvényjavaslatban ezt a 10. § -ban látjuk — az a belügyminiszteri támogatás, amelyet a belügyminiszter nyújthat a tönkrement hadikÖlcsönkárosultaknak a költségvetésben évről-évre megszavazott összeg erejéig. Eninek a támogatásnak a jelentősége nem szűnik meg az én igénytelen nézetem szerint ma ennek a tör vény javaslatinak az elfogadásával, hanem növekszik a maga jelentőségében, mert az átértékelés oly csekély, hogy az a tönkrement hadikölosönkárosultakinak nem jelent nagy értéket. Itt kell gondolnia a belügyminiszter úrnak majdan — természetesen mindig beleértve a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságát — az árvák vagyonára, mégegyszer és újból, a kattanatisztek kauciójára. Csak igazságos és kiadós legyen ez a támogatás, úgy, ahogyan ezt a kormány Programm ja általában is tartalmazza. Sajnos, így is helyrehozhatatlan károk maradnak fenn. Ilyen helyrehozhatatlan kár a kályhába már bedobott hadikölcsönkötvény, az áldozatul esett, immár már nem élő jó magyaroknak egész sora, a kimondhatatlan keserű nagy csalódás, a sok szenvedés és nélkülözés éveken és évtizedeken át, a személyek és a családok sorsának boldogulásának, gyermekeik számának, neveltetésének, stb. egészen más kialakulása, mindent összefoglalva: a lelki rombolás. A törvényjavaslat előterjesztése és tár* gyalhatása megítélésem szerint minden elismerést megérdemel, mert mint említettem, mégis akadt valahára egy kormány és akadt valahára egy pénzügyminiszter, aki a non possumus álláspontját feladva, ebben a kérdésben megoldásra törekszik." Erről a törvényjavaslatról semmi körülmények között sem mondhatjuk azt, hogy inkább semmit, nem mondhatjuk azt sem, hogy inkább elodázzuk, Ki merné közülünk ezért a kormánnyal szemben a felelősséget elvállalni? De, hogy alaposabban ki kell építenünk az arra rászorultak segélyezését, ez conditio sine qua non a mai szavazásnál. Amikor tehát a t. Felsőház tagjainak szíves figyelmét a tönkrement hadikölcsönkárosultak anyagi támogatásának meguövekedett fontosságára, illetőleg a törvényjavaslat 10. Vára illő tisztelettel felhívom, külön is hangsúlyozom, hogy a felsőház csak r önmagához marad következetes, ha ezt a kérdést állandóan napirenden tartja, mert ez a kérdés a