Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-65

Az országgyűlés felsőházának 65. ülése Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás sorári elfogadott végszerkezetben, igen vagy nem? Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállás" sal jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti szerkézetbem változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetem fog. Napirend szerint következik a közoktatásügyi és közjogi bizottságok együttes jelentése alapján »az izraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról« szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző nrat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjékGróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a közoktatásügyi és közjogi bizottság együttes jelentését). Kíván valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e^ »az izraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról« szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjánl elfogadni, igen vagy nem? Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapiául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a szokásos módon először a törvényjavaslat címét s azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és az 1—3. §~amak sorszámát A felsőház a címet és az 1—3. §t hozzászólás nélkül elfogadja. Olvassa a &. § sorszámát). Elnök: A 4. §-hoz báró Kaas Albert felsőházi tag úr kíván szólani. Kaas Albert,báró: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Amidőn a törvényjavaslat tárgyalás alatt álló szakaszához hozzászólok, az az indok vezet, hogy felhívjam a Felsőihez és a kormány figyelmét a 4. §-nak szerintem nem kellőképpen szabatos szövegezésére, ami egyrészt a végrehajtásban zavart és jogbizonytalanságot okozhat, másrészt azonban és mindenekelőtt, ha nem tisztáztatik, alkotmányjogi elvi szempontból kifogásolható. A szakasz azt mondja: »Ha valamely hitközség akár közjogi, akár magánjogi kötelezettségen alapuló tartozását nem teljesíti, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a teljesítéshez szükséges összeget a költségvetésbe közigazgatási határozattal felvétetheti«. A javaslat intenciója világos, az ellen ellenvetésem nincs. A felügyeleti hatóság ellenőrzésével akár közjogi, akár magánjogi kötelezettségen alapuló jogos kötelezettségek teljesítését akarja biztosítani bírói eljárás nélkül. De a szövegezés általánossága megfontolásra int, mert szószerinti értelemben a miniszter bírói közbenjárás nélkül közigazgatási úton állapíthat meg olyan magánjogi igényt, amelynek jogossága kétséges lehet. Közjogi kötelezettségeken alapuló tartozások J jogosultságát a közigazgatási akták kellőkép- j pen igazolják és a vallás- és a közoktatásügyi 19^2. évi június hó 9-én, kedden. 27 minisztérium tisztviselői saját hatáskörükből ki nem lépve, megállapíthatják, hogy a tartozás fennáll-e, kinek jár, esedékes-e, stb.? Egészen más (helyzet adódik azonban magánjogi tartozásoknál és követeléseknél. Ezek valódiságát, jogosságát, esedékességét, esetleg beszámíthatóságát, az adóstársak egymásközti viszonyát, stb., kétség esetén sem a közigazgatás, sem a kormányzat, hanem egyedül a bíróság állapíthatja meg, amelynek hatásköre van bizonyítási eljárás lefolytatásával a tényállást perrendszerűen teljesen felderíteni. A különbség a közigazgatási eljárásnak és a bírósági eljárásnak a közjogi és a magánjogi igények és jogviszonyok különbözőségében rejlik. ; \ A törvény szövege megengedné és azt jelenthetné, hogy közigazgatási intézkedésekkel elibe vághatnának a jogigény magánjogi megállapításának. Előfordulhatna, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter egy tartozást beállítson a költségvetésébe és ezzel annak szankciót adjon olyannak, amelytől a bíróság a jogosságot megtagadja. Ezáltal a bíráskodás mintegy birtokonkívüli eljárássá, válnék. A javaslat logikus intenciója tehát csak szűkítően értelmezhető és azt hiszem, nem tévedek, hogy szűkítően is értelmezendő. Ennek folytán azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok az igazságügyminiszter és a kultuszminiszter urakhoz, méltóztassanak felvilágosítani a Felsőházat. helyes-e az az interpretáció, mely szerint úgy értendő, hogy a jogalkalmazásban ezt a felhatalmazást a kormány csak abban a keretben fogja alkalmazni, hogy azok csakis kétségtelem magánjogi követelésekre vonatkoznak, olyanokra, amelyek vagy jogerős bírói határozaton, vagy kötelező okiraton, vagy korábbi költségvetési határozaton, vagy pedig régi szokáson alapulnak. Kérdem a kormányt, vájjon zsinórmértéknek tekinti-e, hogy ezt a felhatalmazást szorosan a kétségtelen tartozások körére szorítja, igen-e vagy sem? Elnök: Az igazságügyminiszter urat illeti a szó. Radocsay László igazságügy miniszter: T. Ház! Igen hálás vagyok báró Kaas Albert felsőházi tag úrnak, hogy méltóztatott ezt a kérdést felvetni, amely alkalmat ad bizonyos lehető félreértések tisztázására. Előre is kijelentem, hogy szórói-szóra egyetértek a felsőiházi tag úrral abban a tekintetben, hogy igenis szűkítően kell venni, mégpedig abban a vonatkozásban szűkítően a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését, amint azt a felsőházi tag úr szíves volt itt kifejteni. Nevezetesen a részletekbe menni és közelebbről körülírni, hogy milyen magánjogi tartozásokra terjedhet ki a kultuszminiszter úrnak ebben a szakaszban megadott felhatalmazása alapján a joga, azért nem lett volna célszerű, mert egy ilyen taxativ felsorolás szinte lehetetlen, hogy kimerítené az összes eseteket, amelyekben a likviditás teljesen biztosíttatik. Ez szinte lehetetlen.^ Éppen ezért ezt az általános kifejezést használja a javaslat: »magánjogi kötelezettségen alapuló tartozását«, tehát nyilvánvalóan likvid tartozását, nem vitás tartozását, olyat, amelyet akár bírói ítélet állapított meg jogerősen, akár bírói egyesség állapított meg, akár bíróságon kívüli, de kétségtelenül bizonyított megegyezés állapított meg, akár olyan okirat, amelynek tartalmát^ nem tették vitássá és amely alakilag is teljesen kifogástalan, 6* I l MMÊÉÊÊÊÊM