Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-65

Az országgyűlés felsőházának 65. ülése űzött sportnak — az egyes erkölcsi tulajdonságok kialakítására és a jellemképzésre is döntő hatása van. A sport társas alakja, elsősorban tehát az egyesületi sport ezenfelül jó alkalom arra is, hogy az együtt sportolók társadalmi r magatartását, politikai felfogását, sot a világnézetét is különböző — hasznos vagy káros — befolyásoknak tegye ki. Ha fennálló tételes szabályaink szerint szükség volt arra, hogy a nemzsidókat a zsidóktól a tanítás és nevelés területén hatásosan elszigeteljék, ha szükséges volt az, hogy a zsidókat a munkásegyesületek elöljárói közül kizárják, vagy az, hogy bizonyos hivatások gyakorlásában a zsidókat korlátozzák és egyes foglalkozási ágakból teljesen kiszorítsák, éppen ennyire szükséges volt és közérdekből sürgős megoldásra várt az is, ami a spforttársadalom követelése volt, hogy a sport kétségtelenül megindult elzsidósodását és ezen keresztül a társadalom széles rétegeinek káros irányú befolyásolását gyökeres intézkedéssel megszüntessük. Ennek az intézkedésnek szükségességét mind a sporttársadalom, mind a felelős kormánytényező felismerte. Az a kérdés, hogy a szóbanlevő korlátozó rendelkezések szempontjából kit kell zsidónak tekinteni, az elmúlt néhány esztendő alatt fokozatos fejlődésen merit keresztül. E fejlődés állomásait az 1938 : XV.. az 1939 : IV., és az 1941 : XV. törvénycikkek jelzik. A fejlődés világos iránya az, hogy a zsidók fogalmát egyre határozottabb módon faji alapon határozzuk meg. A fajvédelmi törvény megalkotása után tételes jogszabályaink közé nemcsak az eredeti fajvédelmi vonatkozásban, hanem más vonatkozásban is bevonult a zsidónak az a fogalma, amelyet az 1941 : XV. te. alkotott meg. E részben legyen szabad utalnom a folyó évben kelt jogszabályok közül a 150/1942. M. E. számú rendeletre, amely a kereskedelmi és iparkamarák alkalmazottairól szól. továbbá az 1750/1942. M. E .számú rendeletre, amely a zsidók mezőgazdasági és erdőgazdasági ingatlanainak zár alá vételét rendelte el. Mind a két rendelet a zsidók jogainak további korlátozását tárgyalja és mind a két rendelet a zsidók fogalmánali meghatározásában az 1941 : XV. te. 9. §-á,bau foglalt rendelkezést fogadta el. Utalnom kell az országgyűlés másik Házában már tárgyalt két törvényjavaslatra is; az egyik a hadikölosönsegélyezésről, a másik a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól szól. Ez a két törvényjavaslat js az 1941:XV. te 9. §-á,ban foglalt rendelkezés szerint állapítja meg a zsidó fogalmát. Végül hivatkozom a mezőgazdaság fejlesztéséről benyújtott törvényjavaslatra is; ez a törvényjavaslat szintén a fajvédelmi törvény fogalommeghatározását használja a zsidókra vonatkozóan. Az idézett jogszabályokat, illletőleg törvényjavaslatokat még néhány más kisebb jelentőségű jogszabály felsorolásával egészíthetném ki annak bizonyítására, hogy a legújabb jogszabályalkotás a zsidó fogalmának meghatározásával kapcsolatban az 1941 : XV. te. szigorúbb elvei felé hajlik. Ilyen jogi helyzetben tehát nemcsak hogy törvénytelennek nem minősíthető, de a fennálló jogszabályok alapelveivel ellentétben állónak sem lehet minősíteni azt az egyébként törvényes felhatalmazáson nyugvó miniszteri rendeletet, amely a zsidók fogalmának meghatározásában a fajvédelmi törvényjavaslat rendelkezéseit fogadta el. 1942. évi június hó 9-én, kedden. 23 A felsőházi tag úr hozzám intézett második kérdésére tehát azt kell válaszolnom, hogy az általa kifogásolt rendelkezést nem tartom törvénytelennek. Amint mondottam, tiltakoznék is az ellen a beállítás ellen, hogy törvénytelenségre hajlandó vagyok. A kifogásolt rendelkezés nem tartalmaz olyan intézkedést, amely törvényeink alapelveivel és szellemével ellentétben áll, de nem is haladja meg azt a kört, amelyet számomra törvényes felhatalmazás biztosított. Ezzel egyszersmind válaszoltam a felsőházi tag úr által feltett harmadik kérdésre is, nevezetesen arra, hogy hajlandó vagyok-e az általa kifogásolt rendelkezést módosítani. Ezt a rendelkezést nem módosíthatom, mert a rendelkezésre az előadottak szerint szükség volt és szükség van és mert ez a rendelkezés törvényes és tartalmánál fogva helyes és azért azt fenn kívánom tartani. ; • Kérem válaszom tudomásulvételét. (Taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kíván az iuterpelláló felsőházi tag űr a viszonválasz jogával élni? (Gróf Esterházy János: Igen!) Ha igen, őt illeti a szó. Gróf Esterházy János: Nagyméltóságú Elnök Ür! Igen t. Felsőház! Csak pár szóval szeretnék válaszolni a miniszter úr ő nagyméltóságának arra a mondatára, hogy a sporttársadalom óhajának megfelelően hozta az általam inkriminált rendelkezést. Nem tudom, hÓg-y a miniszter úr ^porttársadalom alatt mit ért, de mindenesetre, nekem saját magamnak tudomásom van több egyesületről, amely egyáltalán nem értett egyet ezzel a rendelkezéssel. Egyöntetű állásfoglalásról tehát egyáltalán nincs szó, ellenkezőleg elmondhatjuk, hogy egy csinált közhangulattal, közvéleménnyel állunk i szemben. És ha egy miniszter ilyen rendeletet j ad ki egy állítólagos közvélemény nyomására, ! akkor nem az áll, amit interpelláoiómbaii ! eleinte bátor voltam mondani, hogy lassan és i biztosan a teljes jogtalanság, a káosz, azanarj chia felé megyünk, hanem áll az, hogy már • benne is vagyunk. A miniszter úr ő nagyméltósága azt monI dotta, hogy szükség esetén — a felhatalmazás ' alapján — a fennálló jogszabályoktól eltéj rően is lehet ezt a kérdést rendezni, s azért \ kapta az összkormány, vagy a minisztérium a ! felhatalmazást, mert ennek a kérdésnek a. ren; dezése nemcsak & közoktatásügyi miniszter, J hanem a honvédelmi miniszter hatáskörébe is ! tartozik. Ezt a nézetet nem tudom osztani, mert az inkriminált rendelet nem a két miniszter úr által íratott alá, hanem csak a közoktatásügyi miniszter úr által. Mégis teljesen más, úgy a jogi garanciák, mint a politikai felelősség szempontjából az, hogy egy felhatalmazást a minisztérium vagyis az összko.rmány kap-e, vagy esetleg csak egy miniszter. Először is kénytelen vagyok megállapítani, hogy a felhatalmazást az összkormány és nem a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kapta. Másodszor azzal, hogy az összkormány a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak az 5520 számú rendeletben tovább adott egy felhatalmazást, az még nem jogosította fel a miniszter urat arra, hogy a sportügy szervezetét a fennálló törvényekkel ellentétben állapítsa meg. De tovább megyek és azt állítom, hogy bár az a mondat benne van a rendeletben, hogy »szükség esetén a fennálló jogszabályoktól el' térően ...«, az. összkormánynak sem lett volna