Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-77
244 Az országgyűlés felsőházának 77. ülése sítható javaslatot tenni. Én tehát úgy képzelem, hogy ezeknél az újkeletű vagyonoknál lehetne magasabb ingatlanforgalmi adót, illetve magasabb vagyonátruházási kulcsot bevezetni, aminek a technikai része — beismerem — nagyon nehéz, de azt hiszem, hogy nem ártott ezt a gondolatot felvetnem. Elismerem, hogy ilyen kérdésben nagy óvatossággal kell eljárni, nehogy azok a vagyonok, amelyeket, ha óvatosan járunk el, talán meg tudunk fogni, Örökre eltűnjenek az adóztatás elől. i De ezekkel az újkeletű. vagyonokkal kapcsolatban bizonyos megkülönböztetéseket lehetne tenni a forgalmi adónál is. Hogy egy manapság elegge gyakran emlegetett hasonlattal vagy érvvei hozakodjak elő, felemlítem, hogy például az, aki ma zongorát vásárol, holott zongorázni nem tud, ezt a zongorát csak azért veszi meg, hogy valahogyan elhelyezze a pénzét, mert mindentiőll 1 eltekintve az egész napi munkája sem ad neki időt arra, hogy este még ujjgyakorlatokat is végezzen azon a zongorán. f En azt hiszem, hogy \az ilyen zongoravásárlonak a forgalmi adója talán magasabban volna megállapítható, mint olyasvalakié, aki konzervatóriumba járt és a zongorára okvetlenül szüksége van. Én ezt csak példaképpen hoztam fel, hogy rámutassak arra, hogy víannak még ilyen adóztatási Tehetőségek. Felfogásom szerint erre annál inkább szükség van, mert hiszen az egyenes adók további fokozása oda vezet, hogy a tőkeképződést nemcsak megakasztja, de viszsza is fejleszti, ugyanakkor pedig olyan vagyonok, amelyek talán illegális utón keletkeztek, egyáltalán meg nem foghatók. _ mEz volna az egyik lehetőség az infláció tolyamatáinak meglassítására, a másik pedig az esetleges háborús kölcsönök kibocsátása nagyon alacsony címletekkel, ha ez az út ma már a közönség pszichológiai felfogásával talán összeegyeztethető. Hogy az árak lassú emelkedését nem tudjuk feltartóztatni, azzal számolnunk kell, mert a primer életszükségleti cikkek előállítási költségei is fokozatosan emelkednek, gyakran rajtunk kívül álló okokból. A pótanyagokból készült ruházati cikkek, ha még olyan olcsók is, előbb használódnak el, tehát végeredményben dupla árat jelentenek akkor is, ha áruk a békeárakhoz (képest nem emelkedett volna. Pénzforgalmunkat csökentené az is, ha igen felduzzadt külföldi követeléseink törlesztését érhetnénk el. Ez tekintettel arra a bensőséges baráti viszonyra, amely minket szomszédainkhoz köt, azt hiszem, a kormány számára nem lenne elérhetetlen dolog. A falusi lakosság olcsó ruházattal való ellátása és ezáltal a munkabérek tűrhető színvonalon tartása szorosan összefügg pénzügyi politikánk sikerével. Fzek volnának röviden azok a kérdések, melyeket a szorosan vett pénzügyi politikával összefüggésben akartam felemlíteni. Engedelmet kérek, hogy most már egészen röviden az egyes tárcákra áttérhessek. Nagy élvezettel olvastam a kultuszminiszter úrnak a katolikus nagyfvűlés alkalmával elmondott beszédét és abba kapcsolódva két ügykörre akarom külön felhívni a figyelmét. Az egyik a középiskolai oktatás, a másik pedig az iskolánkívüli nevelés. Azt hiszem, hogy a középiskolai oktatás terén elég volt a be nem vált kísérletekből. A középiskolának elsősorban az a hivatása, hogy általános műveltséget adjon, ne pedig szakképzettséget. A klasszikus 1942. évi december hó 15-én, kedden. műveltség adja meg az alapját az emelkedett szellemiben való gondolkodásnak, a nagyobb látókörnek és soha nem volt nagyobb szükségünk arra. mint most, hogy minden téren megmutathassuk igazi kultúrfölényünket. Ezzel szemben sajnálattal kell megállapítanom, hogy a háború után a középiskolákból kikerült ifjúság legalább nagyrészének tudása és műveltsége az 1914. előtti időkhöz képest erősen csökkent. (Ügy van!) Ne sofőrtípusokat igyekezzünk kitermelni, hanem müveit magyarokat. Magyarország valamikor a nagy jogászok és a nagy államférfiak hazája volt és annak kell lennie újra a jövőben is. Ami az iskolánkívüli nevelést illeti, — és itt a leventeintézményre is gondolok — némi javulást látok, de tovább kell mennünk. Túlságosan nagy súlyt helyeznek ma a katonai kiképzésre, holott, amint azt igen mértékadó katonai körök is megerősítik, ma már ennek nincs nagyobb mértékben katonai értéke. Fontos volt ez, amikor trianoni megkötöttségünkben más kiképzést nem tudtunk adni, amikor még a katonai nevelés technikája sem volt annyira kifejlődve, de ma már, amikor 2—3 éves szolgálat áll mindenki előtt, amikor egészen más technikai kiképzésre van szüksége a katonaságnak, akkor ez a kis leventekiképzés, ami csak vagy főképp katonai téren történik; nem esik latba. Szerintem iskolalátottságuk és végzettségük szerint külön csoportosítva már más nevelésben kell őket részesíteni, de annak a nevelésnek mindenütt egyformán valláserkölcsi alapon kell állania. (Ügy van! Ügy van!) A középiskolai iskolánkívüli nevelésben elsősorban különös gondot kell fordítani a társadalmi érintkezési formák megtanítására, több időt kell hagyni az önképzésre, nyelvismeretek szerzésére, nagyobb európai látókör kifejlesztésére, szóval általános műveltségre, mert a katonai kiképzéssel csatát lehet nyerni, de műveltséggel és tudással háborút és békét lehet nyerni, meg lehet tartani Magyarországot. (Taps 1 .) Nevelési dolog az a pár szó is, amit a kereskedelemügyi miniszterhez akarok intézni. Félek, hogy a háború után, amikor a kereskedelemben ismét az egyéni tudásra, az egyéni rátermettségre lesz a legnagyobb szükségünk, nem lesz önálló, konkurrenciát álló kereskedőnk. (Igaz! Ügy van!) Erre már most fel kell készülnünk. Ne méltóztassék megengedni, hogy a mai állami irányítás minden kereskedőt tönkretegyen, még ott is, ahol erre semmi szükség sincs. A bürokráciának bizonyára kényelmesebb egy vele hasonló szellemben és-hasonló lassúsággal aktázó egykézzel dolgozni, de elvégre ez az ország nem a bürokráciáért van, hanem a bürokrácia van az országért és ha az ország érdeke az, hogy nekünk kereskedőnk legyen már ma is itt, akkor mindent el kell követni és meg kell adni a lehetőséget arra, hogy ebben az országban önálló keresztény kereskedelmi egyének boldogulhassanak s ne legyen lehetséges az, hogy a bürokrácia kényelme és érdekei szempontjából minden kereskedelmet egyszerűlen eltapossanak. A közellátással kapcsolatban esafe egyes részletkérdésekkel akarok foglalkozni, hiszen tudom, hogy az egész komplexust az utánam felszólaló urak részletesen is meg fogjak vitatni. Elsősorban nyomatékosan fel kell kérnem a közellátási miniszter urat arra, hogy mielőtt fontosabb elhatározásokra jut, mielőtt a rendeleteit kiadná, azokat előzőleg az érdekeltségeik kiküldötteivel legalább beszélje meg.
