Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-77

Az országgyűlés felsőházának 77. ülése 1942. évi december hó 15-én, kedden. 245 (Ügy van! Ügy van!) Azt -hiszem, ezzel igen sok végrehajthatatlan és később megint viszszavonandó rendelet kiadásának eleiét venné. Többször figyelmeztettük erről a helyről is gazdasági tekintetben az illetékes közellátásügyi miniszter urat. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ezeket a kéréseket az egyes miniszter urak nem vették figyelembe. Minden egye« esetben nekünk maradt igazunk!. Egy pár kérdést fel akarok említeni. Itt van például a burgonyarendelet, amely a napokban jött ki és amely az egyes járásokra vonatkozólag külön megállauításoikat tairtalmaz. Eszembe jut az, hogy azt mondják, az a kutya, amelyik ugat, nem harap. Ezt mindenki tudja, csak a kutya nem. A járásoknál is így van. Miridenkd tudja, hogy hol terem az a burgonya, csak az a burgonya nem tudja, mert az nem járásonként terem, hanem a föld minősége szerint és egy járásiban lehet háromféle minőségű föld is, egy járásban lehet az egyik helyen 100 métermázsás burgonyatermés, a másik helyen csak 40 mázsás. Azt hiszem, az ilyen és az ehhez hasonló rendeletek másként jelennének meg, ha a miniszter úr az egyes érdekelteket megkérdezné. Nem tairtozik a gazdasági kérdésekhez, de miután azt hiszem, végeredményben a közellátással Van összefüggésben, felvetem a fürdőrendeletet is, amely most látott napvilágot. Igazán sokszor nem tudja az ember, melyik miniszter az iûetékes. A fahiányt úgy akarják megszüntetni, hogy Budapesten ma megtiltják a fürdést. Ha valaki vasárnaD esetleg nem érkezik

1 haza, akkor megint nem fürödhetik egy hétig. Pedig minimális az a fa, vagy szén, amelyet erre a célra felhasználhatnának. Ajánlanám a közellátási miniszter úrnak, hogy a közegészségügyi szempontból is szorgalmazandó és fontos mosakodás, fürdés korlátozása helyett mosná meg annak

1 a fejét, aki hibás azért, hogy Budapesten nincs fa. (Derültség. — Ügy van! Ügy van! — Taps.). Ami a széna és a szalma rekvirálást illeti, érdekeltiéi, hogy elsősorban is mennyi az a széna és szalma mennyiség, amennyire az ország termését becsüljük és mit akarnak csinálni azzal a felesleggel, amelyre a katonaságnak nines szüksége. Amit a kereskedőkre mondottam az előbb, az vonatkozik a közellátásra is. Engedélyezett marhakereskedő alig van járásonkint egy. Ez egyes jó állatokat kipécéz magának és hogy a többi állattal ki hogyan boldogul ós kinek adhatja el, azzal természetesen nem törődik a közellátási miniszter úr. Ugyanez áll a bőrkereskedőkre, A bőrkereskedők azelőtt mindig felkeresték a gazdákat. Nem mondom, hogy valami előkelő kereskedelem volt, ezt tudjuk, de legalább r eljöttek, megvették a bőröket és a bőrök értékesíttettek. Ma: nagyon előkelő hivatal a borkereskedelem^ valahol járásonként sízékel, ahová nem viszik el a bőrt. Bőr van, de a hivatal nem kap, 20—30 kilométer távolságban lévő tanyákról odiaszállí tálai: eszeágában sincs annak a gazdának. Vagy elássa, vagy eladja zugban, de nem sétál be húsz kilométerre a bőrrel. Az illető hivatal minden kon1 troli nélkül úgy állapítja meg annak a bőrűek árát, ahogy éppen tetszik (Ügy van! Ügy van!), erre semmiféle kontroll nincsen. A harmadik kérdés, amelyet még fel akaj rok hozni, a süldő-kérdés. Ha á közellátási FELSŐHÁZI NAPLÓ III. miniszter jogosan megkívánja, hogy rendelkezéseit betartsák, — büntetés is jár annak, aki mem tartja be — akkor azokat az Ígéreteket is tessék betartani, amelyeket a közellátási miniszter urak eddig tettek. Mégis csak furcsa* hogy ebben az országban éppen talán a gazdák az egyedüliek, akik a minimális áron alul is kénytelenek eladni. Itt van a sovány siertés ára. Mar egy évvel ezelőtt ígéretet kaptumk arra, hogy a felhíza/tlan sovány sertéseket összevásárolják maximális áron. Ebben a tekintetben nem történt semmi. 30—40%-kal a megállapított áron alul kénytelenek a sertéseket eladni a< gazdák. (Ügy van!)

t Megengedem, hogy ez talán bizotnyos megtakarítást jelent a közellátási tárcának. de nem hiszem, hogy ez helyes eljárás lehetne. Áttéirve a földmívelésügyi tárcára, őszintén meg kell állapítanom, hogy ezekután csak keveset szólhatok erről a tárcáról, mert a; fontos kérdésekben a közellátásügyi miniszter úr dönt. A földmívelésügyi miniszter úr ma mellékes szerepet játszik. Azt a szerepeti tölti be, hogy a közellátási miniszterrel egyetértésben aid kl rendeleteket, amelyekről azonban azt hiszem, sokszor nem is tud. Ami a beruházási programmot illeti, azt hiszem, elsősorban most arról kell gondoskodni, hogy a mezőgazdaság jövedelmezőségét, ai termelést mindenáron biztosítsuk^ és azt az összeget, amely a földmívelésügyi miniszter úrnak rendelkezésére áll, elsősorban a termelés fokozására és jövedelmezőségének biztosítására fordítsuk. Azért mondom

1

' eztmert ez a kettő szorosan összefügg. JSTem arra kell gondolnunk, hogy hány mezőgazdasági vonatkozású főiskolát álltsuink fel, hanem elsősorban arról kell gondoskodnunk, hogy például kijavíthassuk- a gazdasági épületek tetőit. (Ügy van!) Ma ugyanis az a helyzet, hogy falun egyáltalán nem jutni se téglához, se cseréphez. (Ügy van!) Ezzel szemben Budapestéin ma is épülnek villák. Ezen a helyzeten változtatni kell. A gazdák nem fogják ezt kibírni, hiszen "már v annak olyan. épületek, amelyekbe beesik az eső és az illető képtelen egyáltalán valamilyen építőanyaghoz jutni. Az utóbbi időben többször hangzottak el kedvező megállapítások a nagybirtok háborús termeléséről, az előadó úr is kitért erre. Amikor ezt örömmel nyugtázom, nem akarok bővebben foglalkozni ezzel a kérdéssel, nem akarom adatokkal alátámasztani, bár talán rendelkezésemre állnának ezek az adatok. A mái súlyos időkben ugyanis mem tartom célszerűnek és alkalmasnak, hogy azt hozzam elő, ami a gazdát a gazdától elválasztja, hanem azt, ami összehozza őket, (Helyeslés.) Általánosságban volna még egy-két szavam az igen t. kormányhoz. Háborús időkben fontos az ország hangulata, a belső hangulat. Ennek fenntartását nemcsak azzal képzelem el, hogy elegendő élelem és elegendő ruházati cikk álljon rendelkezésre. Igen sok apró-cseprő dolog van, ami a hangulat kialakulásához vezet. Ne legyen itt minden tilos. Ne uniformizáljunk akkor is, ha nincs rá szükség. Mert ha állandóan uniformizálunk, akkor végeredményben meg szokja a nagy tömeg az uniformizálást és akkor ne csodálkozzunk, ha bizonyos kérdésekben esetleg egyetért és mondjuk, keleti felfogásokat fog vallani. Több humort kell engedélyezni. 42