Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-77

Az országgyűlés felsőházának 77. ülése 1942. évi december hó 15-én, kedden. 243 De nemcsak atz ő kezükben hagyom szívesen, hanem a^ többi középiskolai pedagógus kezében is szívesen látom a fiatalság; lelki nevelését, jáltemnevelését. Egyáltalán nem ront le ez a megállapítás semmit sem aibból, hogy a leventeoktatás> viszont a katonai nevelést folytassa, kiegészítve — amiért külön elismerésemet fejezem ki a kormánynak — a cserkészet meghagyásával. (Helyeslés jobb felől) Az a fiatalság, amely ilyem lelki nevelésben: részedsül, nem fog sohasem odaállni a lázadók, a forradalmárok közé, akiket a háború futói' gyűjtögetnek. Én nem félek ezeknek a) fúriaknak a, támadásiaitól.' Egészen bizonyos, hogy a jövő esztecndő a döntések esztendeje lesz. Nem mi hirdetjük, hanem ai tengerentúlról hirdetik, hogy dönteni kívánnak. Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy visszatekifativie arra, amit két esztendőve? ezelőtt erről a hellyről mondottam, nem kellett a' véleményemet revízió alá venni. Akikor azt mondottam, hogy ragaszkodjunk a kereszthez., Krisztus keresztijéhez és a kereszténységhez (Helyeslés.), különösen szellemben, mert ez az első. Erősségünk nekünk ezen ai vonalon a keresztény egyházak állásfoglalása. Külön kalapot emelek a keresztény egyházak főpapjai és vezetői ellőtt, akik ezekben a nehéz időkben, félretéve minden különbséget, a. lelki felemelés fe^é viszik, a nemzetet! (Taps.) és úgyszólván erősségei a nemzetben ennek a lelki felkészültségnek. Megint osak azt mondóim ragaszkodjunk és amennyiben bizonyos mértékig eltértünk tőle, térjünk vissza a kereszthez, térjünk vissza a keresztény politikához, amely módszerekben, emberekben, javakban, leikig felkészültségben sokkal több, mint bármi más a világon. Ez a keresztény felkészültség biztosítja: a győzelmet, mert méltóztassék meggyőződve lenni róla, igazam volt, amikor két év előtt azt mondtam, hogy elbben a háborúban az Evangélium fog győzni. (Élénk éljenzés és taips. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik, gróf Jankovich-Bésán József ő méltósága. Gróf Jankó vich-Bés-ín József: Nagyméltóságú elnök úr! T. Felsőház! Bekapcsolódva m előttem szólt t. felsőházi tag úr beszedettedén is teljes mértékben aláírom ama megállapítás sát, hogy a háborúból hazatértekről minden esetben gondoskodnunk kell. Ehhez a kérdéshez csupán azért nem óhajtok bővebben hozzászólni, mert az a nézetem, hogy erről minél kevesebbet kell beszélni, de annál többet cselekedni. Sokkal veszedelmesebbnek tartom ugyanis azt, ha olyan ígéreteket teszünk, amelyeket az ország teherviselési képessége nem bír el, mint azt, ha kevesebbet beszélünk, ,de annál többet cselekszünk. HJa ugyanis így járunk el, akkor elkerüljük, hogy csalódásoknak legyenek kitéve azok, akik ezeknek az Ígéreteknek a beváltására számítanak. Áttérve már most magára a költségvetésre, ma is, mint a műit esztendőben, sajnálattal kell megállapítanom, hogy amióta a költségvetési 'év a naptári élvvel egyszerre végződik, azóta a t. Háznak igen rövid idő áll rendelkezésére, hogy a költségvetéssel behatóan foglalkozhassék. Magát a költségvetést vizsgálva, nem annyira a számszerűséget akarom, részletezni, — mert hiszen az egyes tételek nagyságát a mai rendkívüli viszonyok is indokolják :—* hanem inkáblb egy-két kiragadott adónemnek egy maishoz vagy a múlthoz való viszonyára óhajtok rávilágítani. Érdekes, hogy 1940-ben az adóstatisztika szerint az egyenes adók 683 milliót hoztak, míg a forgalmi adók 350 milliót, vagyis a forgalmi adó az egyenes adónak körülbelül 50%-ka volt, ugyanekkor pedig a fogyasztási adó 170 miKiót jövedelmezett. Az 1942. évi költségvetési előirányzatban az egyenes adók 476 millióval voltak felvéve, a forgalmi adók pedig 392 millióval, itt tehát a forgalmi adó már az egyenes adó 75%-át tette ki, míg a; fogyasztási adó a 198 milliójával a muithoz kéjpest aránylag keveset változott. Az 1943. évi előirányzatban az egyenes adók 626 millióra vannak becsülve az 1940-ben tényleg elért 683 millióval szemben, azonban a forgalmi adók már 700 millióval szerepelnek, ami annyit jelent, hogy a forgalmi adó 15%-kai múlja felül az egyenes adók összegét, illetve ezeknek 115%-át alkotja, ugyanekkor pedig* a fogyasztási adók feltűnő módon ismét alig változnak. Érdekes az is, hogy az egyenes adóknak a . költségvetésibe felvett összege 1943-ban kisebb, mint az 1940. évben ténylegesen befolyt egyenes adók összege. Ez teigyrészt azt mutatja, hogy a t. pénzügyminiszter úr költségvetése az egyenes adók teki«tétében igen óvatos, másrészt talán azt is jelenti, hogy a pénzügyminiszter úr számol azzal, hogy imindazt, amit eddig egyenes adók terén el lehetett érni, már elérte, helyesebben elért© a legfelső határt,. amelyen túlmenni — mint ő látja — nem 'lehet. Ha a mai pénzügyi és gazdasági helyzetet vizsgáljuk és az infláció elleni harcnak a technikáját nézzük, akkor ezt természetesnek is találjuk, mert a kereseti lehetőséget ép ott, ahol ez az adózás szempontjaiból megfogható, a minimumra szorították le, viszont a kereset »pp ott jelentkezik, ahol adóvai legkevésbbé Vmet aizt megfogni. A forgalmi adó nagyfokú emelkedése általában lantiszociálisnak minősüli!, de azt hiszem, a mai helyzetben ez az, egyedüli adónem a fogyasztási adóval kapcsolatban, melynek kiépítésével a pénzügyminiszter úr — más adónemekkel egyetemben — részben vissza tudja szivattyúzni az inflációs pénzt az állaimpénztárba,, ahol neki arra, legnagyobb szüksége van. Azzal tisztában kell lennünk, hogy amilyen mértékben csökkenni fognak az egyenes adók, — mert ezzel számolnunk kell és úgy látom, hogy a t. pénzügyminiszter úr is számol vele, hogy az egyenes adók csökkenni fognak, — ugyanolyan mérteikben kell a pénzügyminiszter úrnak más indirekt adók bevételeiről gondoskodnia. A jövedelem ugyanis m|a nem a nagyvállalatoknál raktározódik le» hanem a széles tömegeknél és nem utolsó sorban az úgynevezett illegális kereskedelemben, a zugforgalomban, melynek jövedelmét azonban mindaddig nem lehet megadóztatni, míg a zugfongialo'mban és a fekete piacon szerzett pénzeket olyan javakban helyezik el és stabilizálják, amely javaknak a forgalmát már igenis meg lehet fogni. Ezért szerény nézetem szerint szükség volna olyan adónemekre, amelyek megfogják az illegális jövedelmet abban a pillanatban, amikor elhelyezkedést keres. Én azt hiszem,^ a pénzügyminiszter úr is gondolt erre, de én csupán felvetem a kérdést, annál is inkább, mert mindig azt szokták mondani, hogy kritizálni könnyű, de nehéz valamilyen megváló-