Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-77

242 Az országgyűlés felsőházának 77. ülése 1942. évi december hó 15-én, kedden. ban is a baromfitartást. Nem megyek odáig, hogy más állat, tartását is engedjék meg, de a baromfitartást meg lehet engedni, mert még a vitamintermelésnél is sokkal többet használ az, hogy ha a konyhaíhulladékot felhasználjuk baromfik tartására. Nem mondom, hogy a konyhahulladék magában, elegendői Ide mindenesetre jelentékeny részéti fedezi a baromfi ellátásnak. T. Ház! A belső arcvonal fenntartásának másik fontos tényezője a lelki felkészültség szilárdan tartása, Ha idehaza részben olyan intézkedésekkel, részhen olyiain közüéleiti téV nyekkel, amelyek visszatetszést szülnek, de különösen;, ha politikai agitáoióval, destrukcióval aláássák a közvéleményt, ha a r lelki felkészültséget így gyengítik, ez kétségtele* nül árt a katonai arevonalinak is. (Ügy van! Úgy van!) A miniszterelnök úrnak azonban nagy érdeme — ezt külön ki kell emelnem _— hogy erkölcsi bátorsága volt kiadni azt a jelszót, hogy vissza kell térnünk a nemzeti egységhez. A nemzeti egység sohasem lesz el» koptatott jelszó, azt valósággá kell tenni és a különböző dísszimilációk helyett azt kell keresni, hogy a jóravaló magyar állampolgárokat mi tartja össze. Ezekben az időkbein el kell tekinteni a válaszfalaktól. Ha visszatérünk a nemzeti egységhez, amit a miniszterelnök úr legutóbbi beszédeiben programmjává tett, úgy kétségtelenül nagy lelkierőt tud kifejteni ez a közvélemény. T. Felsőház! A ratemzeti egység feltétele az, hogy a politikában reálpolitikát hirdessünk. Azt mondhatnám, hogy reálpolitikát hirdetni annyit jelent, milnt a politikában becsületednek lenni. Ha én olyasmit hirdetek, amiről tudom, hogy meg is tudom valósítani és nem délibábokat hirdetek és nem olyan nagy, új reformokat hirdetek, amelyekről már eleve tudom, hogy azokat jnem tudom megvalósítani, ha — mondom — az élethez közeledem a politikában becsülettel, tiszteseéggel, ez a háborús politika miaorimumai. A miniszterelnök úrnak volt bátorsága kimondtam azt hogy reálpolitikát kíván folytatni. Ezt a reálpolitikát folytassuk az egész vonalon. Mit jelent ez? Igazmondást, egyszerűséget, tiaiztességet. Igazim ond ás az, hogy soha se a nép, se a közvélemény ne csalódjék a közéleti embereik kijelentéseiben. Tudom, hogy nagy szólamok, kimérák, álmok hirdetése pillanatnyilag népszerűséget biztosít közéleti ember ekln ek és különösen kormányférfiaknak, de egészen bizonyos, hogy a végleges népszerűség és elismerés azé, akiről megállapítják, hogy mindig igazat mondott és csak az igazat mondotta. Kibírja a magyar nép azt, ha neki megmondják az igazat, József főherceg úr őfensége nagyon helyesen emlékezett meg a cenzúráról, amelyre szükség van. Én még a, cenzúrán is átengednék sok olyan megtörtént dolgot, cselekmémytt, amelylek .'tekintetében szükség van arra, hogy azokat az egész közvélemény megtudja, mert ha ez nem történik, akkor azt a suttogó propaganda százalékosan sokszorosítva adja vissza. (Ügy van! Ügy van!), ami azután már csakugyan rossz. T. Felsőház! Az egyszerűségről beszélek. Ma, a háborúban ez különösen fontos, nemcsak a cselekedetekben, a magatartásban, hanem a szavakban is. A mi népünk megszokta azt, hogy vele egyszerűen beszéljenek. Az a dagályos stílus, amely pár esztendő óta, vagy tíz év óta el Van terjedve,, nem a magyarság stílusa. (Ügy van! Ügy van!) Mondjuk meg egyszerűen, mit gondolunk és ha annak a magyar népben visszhangja vámsakkor meg lehetünk vele elégedve. A tisztesség és a becsület ezeknek folyománya. Ha a közéletben visszásságok vannak és különösen a közéleti férfiak részéről történnek hübák, azokat a kormány — amint látom — nagyon helyesen, nem leplezi, hanem egyszerűen kiszolgáltatja a vizsgálatnak és a bíróságnak, Rendkívül fontosi hosry ezekben az időkben ne történjék botlás, különösen a közéletben, mert hiszen a népet leginkább azzal lehet »felhúzni«, ha t rámutatnak arra, hogy a közéletben milyen hibák vannak. A reálpolitikával kapcsolatban megemlékezem arról, hogy-a belügyminiszter úr nagyon szépen működik a szociális, illetőleg karitatív vonalon, amikor a családvélelmi alap pénzéből sorra építteti az elesett kisemberek tűzhelyeit, amikor háziipari és más szociális akciók révén segíti őket. Elismeréssel tartozunk a belügyminiszter úrnak ezért a munkájáért. Százmillió pengő, amennyit a jövő évre már s család

: védeümi alapnak szánunk, nem olyan kis öszszeg még a háborús költségvetésben 'sem. Ha egy ország a legnehezebb körülmények között, amikor tökéletes katonai erőfeszítést kell tennie, százmillió pengőt szán az elesettek felemelésére, az az ország elismerést érdemel és megnyugvással nézhet a jövőbe. Meg vagyok róla győződve, hogy a belügyminiszter úr a családvédelmi alap helyes karitatív, szociális működése terén súlyt helyez — amint az utó bibi megnyilatkozásokból látom — a társadalom erőkifejtésére is. Hiszen Széchenyi István gróf mondotta azt, hogy nemes ós szép dolog az, ha én valakit felemelek jótékonysággal, de még nemesebb az, ha azt olyan helyzetbe hozom, hogy önmagának neesak kenyeret, de még sültet is szerezhessen. Értem ez alatt a Széchenyi I stván gróf álta] először hirdetett önsegélyt. Amint látom, az Onesa. programmjában meg is nyilatkozik az, hogy az önsegély kultuszát ne hanyagoljuk el a segély kultusza mellett. Segélyezzük a teljesen elesetteket és önsegéllyel iparkodjunk felemelni azokat, akik, bár az eszközeik nincsenek meg, de képesek arra, hogy egy kis támogatással, kölcsönnel talpraálljanák. Ezért kérem a belügyminiszter urat arra, hogy. amint ki is bontakozik egy bizonyos harmónia és kooperáció a családvédelmi alán karitatív munkája és a szövetkezeti mozgalom önsegélymunkája között, ezt a kapcsolódást még jobban erősíteni méltóztassék, mert ez az egészséges nemzeti szociálpolitika. T. Felsőház! A jövő megszervezéseméi látunk tontos lépéseket. Az ifjúság hangulata, az ifjúság lelki világa; is a közvélemény, a nemzet lelki felkészültségéhez tartozik. Örömmel és szívből ünnepeltük legutóbb a cisztercita rend hazánkba való bejövetelének nyolcszáz éves évfordulóját. Örömmel ájllaipítöttuk meg azt, hogy Szent Benedek fiai már majdnem ezer esztendő óta foglalkoznak itt a földmívelők és az ifjúság nevelésével. Ugyanígy a piaristáik] már 300 év óta működnek nálunk és hasonlóképpen dolgoznak a premontreiek. A tanítórendek a nemzet jövőjét nevelték

1 és amellett kiváló gardákat is nevei

1 tek az országa alak, hiszen csak Hagyó Kovács Gyulua ő méltóságára mutáltok rá. (Éljenzés.) Akik ilyen nagy munkát végeztek, azok 'kezébe százsizázialékíg szívesen hagyom az ifjúság nevelését.