Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-76

232 Az országgyűlés felsőházának 76. ülése fog egyetlen egy drága magyar élet sem feleslegesen, vagy gondatlanság következtében elveszni. Teljes bizalommal " viseltetem mind a miniszter úr, mind a vezérkari főnök úr személyével szemben, végre megfelelő férfiak van nak a megfelelő helyen. Mélyen t. Felsőház! A frontkatona testi ellátásán és egyéni biztonságán felül azonban még egy másik éppoly fontos kérdés, a lelki beállítottság kérdése. Mi, akik a háborút a legelső vonalban küzdöttük végig, jól tudjuk, hogy a frontkatonát a saját sorsánál talán még jobban érdekli itthonmaradt hozzátartozói sorsa. Azért meg kell tenni mindent, hogy ezek is viszonylag gondtalanságban és nyugalomban tölthessék életüket, mindent el kell követni azért, hogy a hadbavonultak hozzátartozói hiányt ne szenvedjenek, a nemzetnek becsületbeli kötelessége, hogy gondoskodjék róluk. Nem lehetséges az, hogy valakinek a családja azért, mert a családfő kint van és legszentebb kötelességét teljesíti hazájával szemben, több gonddal küzdjön, mintha az a családfő idehaza békés, polgári munka mellett tölti a fronthoz viszonyítva kétségtelenül nyugodt életét. Belátom és tudom, hogy a régi háborúhoz képest sok minden történt. El kell ismernem a kormány jószándékát és gondoskodását — különösen a bajtársi szolgálat munkáját nem lehet eléggé kiemelni és méltányolni — mégis az az érzésem, hogy vannak még kérdések, amelyek megoldásra várnak. • Tudom, hogy nehéz a pénzügyi helyzet, tudom, hogy a háborús viszonyok igen nagy követelményekkel lépnek fel a pénzügyi kormányzattal szemben, mégis hangsúlyoznom kell, hogy e téren takarékoskodnunk nem lehet. A megállapított hadisegély a javulás ellenére még mindig nem elég, mert a mai emelkedett árak mellett nem tudja biztosítani egy nincstelen család életét. Nem lehet általánosítani: függ ez elsősorban a gabona és az élelmiszer beszerzési lehetőségétől és árától. Esetenként kell megvizsgálni és elbírálni a helyzetet és én azt gondolom, akkor járunk a helyes úton, ha részben természetben adjuk ki ezt a se- • gélyt. A létminimumot meg kell adni és nem lehet az állam támogatásába a jószívű emberek vagy rokonok könyöradományait is belekalkulálni, mert ez lealázó és méltatlan lenne a s egélyezettekre és a magyar államra egyaránt. Nagyon helyesnek tartom azt az intézkedést, hogy a háború végéig az állam tulajdonba földet nem ad. Ez a rendelkezés megnyugtató, helyes és igazságos, elvégre ne osztozzék a család addig, amíg minden tagja nincs idehaza. De ugyanilyen megnyugtatóan kellene rendezni még egy sokat kifogásolt ügyet és pedig a hadbavonult alkalmazottak állásainak ügyét. Sok a panasz amiatt, hogy amíg valaki a harctéren van, az itthoniak előlépnek, a kinnlévők pedig hivatali állásukban hátramaradnak. Sürgősen el kell tehát rendelni, (ReményiScnneller Lajos pénzügyminiszter: Már megtörtént!) — köszönöm szépen, — hogy minden • frontkatona közhivatal elnyerése ügyében távolléte esetén is előnyben részesítendő, továbbá automatikusan előléptetendő legyen polgári állásában mindazon esetekben, ha egy vele egyenrangú előlép, és ne lehessen mellőzni més az esetben sem, ha minősítése talán nem volna is éppen megfelelő az előléptetés szem1942. évi december hó 14-én, hétfőn. pontjából. Ennyi eredményt és elnézést végre a frontkatonával szemben kell és lehet is gyakorolni. Én hiszem, hogy a kormány tudni fogja kötelességét és megnyugtató módon fogja rendezni mind ezeket, mind pedig a rokkant-, özvegy- és árvakérdéseket s így nem ismétlődhetik meg és nem válhatik szokássá a múlt háborúnak az a gyakorlata, hogy aki a fronton van, az minden vonalon csak a rövi; debbet húzza. A régi háborúban nem volt, aki ezzel törődhetett volna, most azonban nekünk, Üreg katonáknak kötelességünk a múlt szomorú tapasztalatai alapján fiatal bajtársainkról gondoskodni és érdekeiket képviselni. Mindezek helyes és igazságos elintézése esetén beszélhetünk egyébről és elsősorban is a honvédelem másik alkotójáról: a belső frontról. Ezt a gondolatot, amelyet a nemzetvédelmi egyesülés keretén belül mi voltunk bátrak először felvetni, divatos dolog ma emlegetni. Egyesek talán egy újabb katonai vonalat értenek alatta, amely majd fegyverrel és szuronnyal intézi el a kérdéseket — lehetőleg helyettük — és biztosítja életük kényelmét és zavartalan gondtalanságát. Nem. À belső front alkotója az egész magyar társadalom, minden hivtal, minden üzem, minden egyes magyar ember, az itthon levő katonától a polgárig és a minisztertől a napszámosig. Kifogástalan működésének feltétele pedig az erős honi hadsereg, az ellátott köztisztviselő, a tiszta közéleti szellem, a kenyér igazságos és egyenlő elosztása ós a nép megfelelő lelki beállítása és vezetése. Mindez pedig csak akkor érhető el, ha ennek a belső frontnak a tagjai éppen úgy fogják dolgukat és kötelességüket megfeszített erővel és legjobb tudásuk szerint teljesíteni, mint a frontkatonák. Aki ezt nem érti meg és kivonja magát ez alól, annak nincs helye a társadalomban. (Reményi-Schneller Lajos: Ügy van!) Ha a katonától megköveteljük, hogy golyózáporban, repülőtámadás közepette, piszokban, sárban fetrengve száz százalékos teljesítményt nyújtson, annál inkább megkövetelhetjük ezt attól, aki esténként viszonylagos nyugalomban, békén hajtja fejét nyugalomra családi körben, a biztos lakásban Nem lehet másként belső frontról beszélni, csak akkor, ha mindenki minden tettével és gondolatával igyekszik elősegíteni ennek tökéletes és zavartalan működésétÜgy érzem, mindent elkövettünk és erőnkön felül áldoztunk, hogy az orosz hadjáratban résztvevő hadseregünk mind számban, mind felszerelésben méltóképpen képviselje nemzetünket. Leküzdöttünk minden nehézséget, nogy megfelelően vegyük ki a részünket Európa védelméből, annak ellenére, hogy ott területi követeléseink nincsenek. Ezzel azonban a honvédelmi kérdés még távolról sincs el intézve, ^ mert mindenekelőtt gondoskodnunk kell országhatáraink megfelelő biztosításáról. E nnek pedig az erős, jól felszerelt honi hadsereg az egyedüli garanciája. Az általános európai érdekek védelmén felül vannak saját eminens nemzeti érdekeink is, amelyek mindennél fontosabbak. (Ügy van! Ügy van!) Jól tudjuk, hogy ott messze keleten is határainkat védjük: tudjuk, hogy sorsunk jórészt ott fog eldőlni, mégis nagyon vigyáznunk kell, mert szomorú példák intenek bennünket a múltból. Hiszen országunk nagyrészét vesztettük el azért, mert távol harcolva, nem gondoltunk kellőképpen határainkra. (Ügy van!