Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-76

Az országgyűlés felsőházának 76. ülése van! Ügy van! — Helyeslés és taps.) Maroknyi, lerongyolt, bocskoros hordák sétáltak be ellenállás nélkül hazánkba akkor, amikor jól felszerelt katonáink százezrei küzdöttek a különböző frontokon. Ezt, nem lehet sohasem elfeledni és nem szabad ismételten könnyelműen megkockáztatni, mert ma sem megnyugtatóbb a szomszédságunk, mint amilyen annakidején volt. A jó viszonynak még csak a látszatát sem kísérlik meg fenntartani. Romániában nyíltan lázítanak ellenünk. (Ügy van! Úgy van!) Sajtóban, színházban, gyűléseken naponta becsmérelnek bennünket, de ettől eltekintve, a legsúlyosabb határsértések vannak napirenden. Másutt viszont csetnik-szervezkedésben, t gyilkosságban, vonatkisiklatásban nyilatkozik meg szomszédaink eddigi barátsága. El lehe» tünk és el kell készülnünk mindenre. (Ügy van! Ügy van!) Tudom, hogy honvédségünk garancia arra, hogy baj nem lehet, mégis vigyáznunk kell, hogy a múlthoz hasonló kísér; létezések ne történhessenek. Ha a diplomáciai lépés vagy a szép szó nem használ, akkor vegyük el örökre a kedvüket fegyverrel ezektől a kalandoktól. Nem tűrhetjük tovább, hogy a határszélen lakó véreink álmatlan éjszakákat töltsenek eL nem engedhetjük meg, hogy a bizonytalanság érzése verjen gyökeret lelkükben. Tudniok és érezniök kell, hogy biztos talajon állnak, hogy tőlünk többé el nem szakadnak. Tudniok és érezniök kell, hogy kinn a határon erős hadsereg, itt benn pedig kitűnő csendőrség és rendőrség vigyáz életükre és vagyonukra. Hála Istennek, nem. lehet panaszunk ezen a téren sem; ezen a téren iß rendben van minden, mert miként honvédségünk, éppen úgy ez a két nagyszerű belbiztonsági » szer vezetünk, a csendőrség és rendőrség is mintaszerűen áll a helyén. Mindezek után azonban önkéntelenül felvetődik az a kérdés, hogy váljon ^akik életünknek, biztonságunknak legfőbb őrei, akik , az állam gépezetének alkotó és mozgatói, azok megfelelően el vannak-e látva, vájjon az állam gondoskodik-e kellőképpen az ő tisztviselőiről? Sajnos, meg kell állapítanom, hogy_ a belső frontnak ez az egyik fontos alkotója, egyik f őpülére, egyik legértékesebb rétege ma ismét nyomorog. Pedig nem szabad megengedni, hogy kenyérgondjuk legyen azoknak, akiknek a vállán nyugszik az állami közigaz^+ás. Bizonyára ők sem kívánják lemondások nélkül élni az életüket^, de vannak bizonyos minimumok, amelyek alá menni nem lehet. Tessék félretenni minden gazdasági dogmát és tessék belátni, hogy itt az ideje annak, hogy ezt a kérdést egyszer már komolyan és megnyugtatóan rendezzük. Lehetetlen dolog, hogy egy szolgaibíró 280 pengőből, egy járási irodatiszt pedig 160 pengőből éljen meg; nem is beszélek a luxusról, a ruházkodásról, gyermeknevelésről, az állásnak megfelelő életről, hanem csak a legeslegszerényebb mindennapi krumpliról és kenyérről. Nem lehet liehorgasztott fejű. gondterhes, kétségbeesett tisztviselőkkel dologzni. Nem lehet jó közszolgálatot teremteni akkor, amikor az erre hivatottak ' minden gondja és gondolata a megélhetés körül forog, nem lehet örökkön-örökké megkövetelni szerény jövedelmű kisemberektől, hogy a haza érdekében magukat feláldozó drámai hősök legyenek. Mélyen 1 Felsőház! A nagy világháború előtt a magyar tisztviselő fogalom volt Mint osztály homogén, áldozatkész és hazafi volt. Korrupcióról beszélni sem lehetett. A háború 1942. évi december hó 14-én, hétfőn. 23S vége felé beállt nélkülözések között is a leg* nagyobb hősiességgel tartott ki. A kommunizmus alatt is alig akadt olyan közöttük, aki a haza iránti kötelességéről megfeledkezett. Az 1920-as évek inflációjának következtéiben azonban ez a társadalmi réteg teljesen elszegényedett. A nélkülözésekkel küzdő, a szegény sorban felnövő gyermekekre ez a légkör már erősen rányomta bélyegét, és egy nyugodt bázison álló megelégedett polgári középosztály helyett szélsőségekre hajlamos, elégedetlen réteg keletkezett, amelyet nem volt könnyű dolog a régi alapokra visszavezetni. Most is mindent el kell tehát követnünk, hogy a nemzetnek ez a legfontosabb, közhangulatot alakító, politikailag irányító^ rétege ismét megfelelő megélhetéshez jusson és biztos támasza legyen a társadat lomnak. Amikor az életszínvonal emelésével, a -szociális • intézkedések tömegével akarjuk a munkásságot minden erővel biztosítani, nem engedhető meg ezeknek a kitűnő polgároknak proletarizálása. Az állami adminisztrációt hazafias gondolkodású tisztviselők helyett nem intézhetik önmagukkal meghasonlott fejmunkások. A főhiba akkor keletkezett, amikor a háború kitörésekor a kormány az árak stabilizálását elmulasztotta. Az árak emelkedtek, a kismértékű fizetésemelések pedig nem tudták azokat utóiérni. Ha tehát a kormány az alacsony árak melletti stabilizációt elmulasztotta, akkor kísérelne meg a rögzítést a mai árakon: legalább is rögzítse a mindennapi kenyér és az életftzükségleti cikkek árát és ahhoz arányosítva vagy emelje fel a létminimumra legalább is az alsóbb kategóriák fizetését, vagy természetbeni juttatással biztosítsa szerény, de viszonylag gondtalan megélhetésüket. Nagyon kérem, méltóztassanak mindezt igen komolyan megfon+olni és a lehető legsürgősebben intézkedni. Minden nap mulasztása kiszámíthatat1 a n^ következményekkel jár, mert így a tisztviselők .• belekénvszerülnek az adósság útvesztőjébe és örvényébe. A miniszterelnök úr azt mondotta appronriációs beszédében, hogy csak azzal szabad törődnünk, ami a háború szempontjából fontos. Teljes mértékben osztozom nézetében és éppen ezért kérem ennek a kérdésnek is sürgős rendezését, mert ez a kérdés is nagyon nagyfontosságú a háború szempontjából. Ha kell, tessék leállítani egyes közmunkákat és minden olyan kiadást, amely nem döntő fontosságú, és tessék abból a pénzből először ezt a kérdést rendezni, mert ez éppen olyan fontos, mint a hadsereg. Bármibe kerüljön is, ez az egy-két esztendő nem számít, mert akármennyi lesz is a kiadás, még mindig csekély hányada annak az áldozatnak, amelyet akár ellenséges behatás, akár a belső front megingása esetén a nemzet meghozni lenne kénytelen. Talán sötétek a szavaim, mélyen t. Felsőház, de szolgáljon mentségemül, hogy féltem az eladósodástól és az elszegényedéstől az emelkedett, puritán hivatali és közéleti szellemet, .éneikül pedig nincs felemelkedés és nincs jövő. Elsősorban ez volt az. ami minket mindenkor megkülönböztetett a Balkántól. A magyar közélet és a magyar tisztviselőtársadalom feltétlen ^tisztasága volt mindenkori biztosítéka -és vezérlőcsillaga az irredentizmus sikerének. Elpusztult és el fog pusztulni minden állam, ahol nénzért mérik az igazságot és pénzért intézik a közügyeket. Megvetéssel néztük ezt évek hosszú során át szomszédainknál és ez is egyik fontos